Mi lesz veled, Németország?

A német nemzeti identitás a 20. században nagy változásokon ment keresztül, ma tagadhatatlanul válságban van. A nagy sikerű Babilon Berlin című sorozat kapcsán a német identitásválság történelmi gyökereiről és távlatairól beszélgetett Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója. A beszélgetést Baczoni Dorottya a XX. Század Intézet igazgatója vezette.

A XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának nyolcadik adásában, december 14-én Németország nemzeti öntudatáról, illetve annak zsákutcás mivoltáról beszélgettek. A témaadó filmsorozat ezúttal a 2017 óta futó Babilon Berlin volt.

A Volker Kutscher regénye alapján készült sorozat az 1920-as évek végének Berlinjét jeleníti meg, hűen érzékeltetve a weimari köztársaság politikai és társadalmi zűrzavarját. Ezt a korszakot az „őrült huszasokként” vagy Amerikában a „Roaring Twenties” néven ismerjük. Németországban ez volt a „Goldene Zwanziger”, vagyis az arany húszasok, ám valójában ezek a turbulencia és a bizonytalanság évei voltak. Mindkét meghívott testközelből ismeri a német valóságot, Tallai Gábor Szász-Anhaltban nőtt fel, Mráz Ágoston Sámuel szintén sokáig élt Németországban és a Bundestagban is dolgozott. Szerintük a német identitás válsága a történelmi emlékezet egészséges feldolgozásának hiányából fakad, melynek központi eleme a holokauszt generációkon át ható traumája.

Tallai a történelmi zsákutcát, amelybe Németország a huszadik században belekényszerült a weimari köztársaság alkotmányában ismeri fel, ami az első világháború utáni rendezésből következett. Az életszerűséget nélkülöző alkotmány egyik következménye az volt, hogy permanens politikai válsághelyzet állt be az országban. A háború traumája, az igazságtalan béke és a gazdasági összeomlás okozta káosz és bizonytalanság egyre inkább felerősítette a német társadalom rend iránti vágyát, többek között ez vezetett el Hitler 1933-as hatalomátvételéig. Mráz szerint a weimari köztársaság már a kezdetektől fogva az összeomlás felé menetelt, a traumatizált német nemzet nem tudott ellenállni a diktatúrának.

A sorozatban fontos szerepet kapnak a már Moszkvából irányított kommunista sejtek és a náci párt vetélkedései Berlin utcáin. Mindez felveti a német–orosz viszony régre nyúló kettősségét és ennek identitásformáló hatását is. Tallai Gábor szerint a két nemzet közötti hagyományos feszültség mellett létezik egy újra és újra megismétlődő történelmi összefogás is. Az 1922-es rapallói egyezmény – amelynek révén Németország titokban fejleszthette haderejét Oroszországban a második világháborúig – egy olyan szellemiség része, amelybe beletartozik az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum is, sőt ma az Északi Áramlat-2 gázvezeték kapcsán is a két kontinentális hatalom összefogását láthatjuk.

Baczoni Dorottya felvetette, hogy a filmsorozatban gyakran feltűnő magyar karakterek mind egy szálig az alvilághoz kapcsolódtak. Mráz véleménye szerint a német médiában felfedezhető a magyarellenes tendencia, ám a korszakban valóban rengeteg törvényen kívüli, a bűnözéshez kötődő személy érkezett régiónkból Németországba, így a sorozat készítőinek ez nem róható fel.

Tallai Gábor kitért rá, a magyarok számára a „szabadság és a szerelem” a legfontosabb, míg a németség szabadsághoz fűződő viszonya sokkal problémásabb. Az identitás válságához első sorban a huszadik századi traumák járultak hozzá. Mráz Ágoston szerint tiszteletre méltó a holokauszttal való történelmi szembenézés intenzitása, ám valódi feloldozást ez nem hozott a németeknek. Az 1980-as évek történészvitái során kialakult hivatalos álláspont túlzottan merev és egyoldalú lett, azóta nincs lehetőség a történelmi énkép árnyalására. Tallai azt a Jürgen Habermashoz köthető axiómát nevezte meg az identitás betegségének okaként, amely szerint 1945 és Auschwitz a zérópont, és az azt megelőző történelmet lehetőleg el kell felejteni. A bűntudattal terhelt identitás és a német állam gyakorlati politikája között azonban ellentmondás feszül: a beszélgető felek kifejtették, hogy külpolitikájában Németország európai érdekekre hivatkozva valójában saját érdekeit érvényesíti, ezáltal pedig – mint történelmünk során már sokszor – a kelet-közép-európai régió sérül. Tallai szerint Helmut Kohl kancellár volt az utolsó, aki nem csak Németországot volt képes összekovácsolni, de régiónknak is megadta a tiszteletet.

A mai politikai megosztottságot Tallai és Mráz is az 1990-es újraegyesítés elhibázottságára vezeti vissza. Nyugat-Németország nem kezelte egyenrangú félként a keleti országrészt és társadalmát, melynek eredménye a máig is meglévő egyensúlyvesztettség lett. A 2021-ben megalakuló új kormány Mráz szerint posztnacionalista kísérletre készül, vagyis a nemzeti identitás teljes meghaladására fognak törekedni. Tallai attól tart, hogy ez a kísérlet darabokra is törheti az Európai Uniót. Szerinte katasztrófához vezet, ha nem látják be, hogy Európában továbbra is különálló nemzetek élnek egymás mellett.

Podcast: https://www.buzzsprout.com/1751883/9725403