A Habsburg Történeti Intézet Arcképek az Osztrák–Magyar Monarchiából című rendezvénysorozatán ezúttal Nordau Miksa magyar származású író, újságíró, esszéista, orvos és a cionizmus került a középpontba.
A november 21-ei eseményen Ujvári Hedvig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének oktatója tartott előadást, Az író, újságíró és cionista Max Nordau címmel.
Max Nordau Herzl Tivadarral együtt a magyar cionista mozgalom megalapítója volt. Főként Herzl Tivadar és a növekvő antiszemitizmus révén fordult a cionizmus irányába, ugyanakkor Nordau pályája kezdetén minden a zsidóságára utaló nyomot próbált mesterségesen eltüntetni – hívta fel a figyelmet Ujvári Hedvig. Hozzátette: mára Nordau kiterjedt irodalmi munkássága és a cionista mozgalomban végzett tevékenysége a feledés homályába merült, ugyanakkor a maga idejében számos külföldi lap munkatársa volt, könyvei több nyelven is megjelentek, fő alkotása az Elfajulás pedig nemcsak az európai, de az amerikai sajtóban is nagy port kavart. „Alapvetően kultúrkritikai monográfiákat, drámákat, prózai műveket, cionista alkotásokat, verseket, illetve orvostudományi közleményeket írt, amelyek rövid időn belül több kiadást értek meg és tizenhét nyelven elérhetőek.”
Nordau Südfeld Emanuel (Simon Miksa) néven látta meg a napvilágot 1849-ben egy pesti ortodox család gyermekeként. Ujvári Hedvig Nordau pesti évei kapcsán kitért az író gyermekkorára, iskoláztatására, egyetemi tanulmányaira, nyelvi és kulturális paradigmaváltására. Kiemelte: bár Nordau Pesten élt és tanult, valódi sikereit Párizsban érte el az 1880-as évek után. Nordaura 1873-ban változtatta meg a vezetéknevét, ez a névváltoztatás Ujvári Hedvig szerint a megváltozott identitás külső megjelenése. „A zsidó Südfeld konvertálása a német Nordaura átértékelést és felértékelést jelentett, hiszen a német nyelv Max Nordau írói és írásbeli közlésre szánt nyelve” – jegyezte meg az irodalomtörténész.
Nordaut – ahogyan ő maga fogalmazott – csak a növekvő antiszemitizmus ébresztette rá a zsidósággal szembeni kötelességeire. Egy németországi nyaralása során ő maga is fenyegető leveleket kapott zsidó származása miatt. Ez az eset mélyen megrázta, hiszen magát mindig német írónak tartotta, ennek ellenére az antiszemiták mégis a zsidót és nem a német írót látták benne. Ujvári Hedvig emellett kiemelte a Dreyfus-pert is, amelyről Nordau is tudósított és mély hatást gyakorolt rá. Nordau ugyanis ekkor ismerte fel az antiszemitizmus kiirthatatlanságát, az asszimiláció csőjét. Ezt követően Herzl és Nordau 1895 folyamán a politikai megoldás szükségességét, azaz egy önálló zsidó állam megalakítását hangsúlyozta – tette hozzá Ujvári Hedvig.
Az irodalomtörténész Nordau tevékenysége kapcsán azt mondta: Nordau és Herzl között az a különbség, hogy Nordau csak lassan határolódott el a kozmopolita szemlélete felöl a zsidó probléma irányába, és Herzllel ellentétben nem az egyénről, hanem a tömegről, nemzetről, fajról gondolkozott. Ugyanakkor folyamatosan ellentét volt benne a liberális beállítottsága és a cionista irányultsága miatt – tette hozzá Ujvári Hedvig.
„Cionista tevékenysége három szakaszra osztható. Az első, az alapító szakasz. Ebben az időszakban egy fontos reprezentációs személy, nem utolsó sorban propagátor, de ideológusként is jelentős a munkássága. A második etap 1904-gyel datálható, ugyanis Herzl halála után nem akart a mozgalom élére állni – Nordau érve a vezető szerep ellen többek között az volt, hogy felesége protestáns volt, lányát pedig megkeresztelte. Ennek ellenére a mozgalom egyik legbefolyásosabb embere maradt ebben az időszakban is. A harmadik, befejező szakasz, amikor már nem jutott vezető szerephez” – foglalta össze Nordau cionista tevékenységét az előadó.
Nordau maga úgy tartotta: az ő szerepe elsősorban az eszme terjesztésében, védelmében és magyarázatában állt. A politikai cionizmus mellett foglalt állást, céljának pedig az önálló zsidó állam létrehozását tekintette – fejtette ki Ujvári Hedvig.
