Milyen hitekkel és illúziókkal életek együtt az emberek a 20. század különféle metszeteiben, idősíkjaiban, és mit tehetünk ma a megújulás érdekében? Többek között ezekre keresi a választ Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója a Hit, illúziókkal című legújabb kötetében, amelyet szeptember 11-én mutattak be a Habsburg Történeti Intézetben.
Gerő András, történész Habsburg Györggyel, rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel közösen mutatta be könyvét, hiszen az alkotásban szereplő hat tanulmányból kettőben Habsburg György felmenőiről, nagyapjáról és édesapjáról, IV. Károlyról és Habsburg Ottóról van szó.
Habsburg György kifejtette: nagyapja, IV. Károly nem küzdött illúziókkal, hiszen, amikor 1916-ban trónra került, katonaként nagyon jól tudta mit jelent ez a háború és milyen problémákat vet fel az akkori helyzet. Éppen ezért, hiába éltek más politikusok abban az illúzióban, hogy a háborút folytatni kell és az még megnyerhető, ő a béke oldalán állt. „Ő nagyon realista volt és valamilyen formában már előre látta, hogy mit jelent ez a háború, miért olyan veszélyes” – tette hozzá.
Elmondta: édesapja, Habsburg Ottó még az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököseként született, aki felé hatalmas elvárásokat, illúziókat állítottak, amelyekkel meg kellett küzdenie, majd át kellett élnie az emigráció nehéz éveit, ez idő alatt pedig meg kellett küzdenie édesapja elvesztésével is. Hozzátette: Habsburg Ottó politikusként meglátta a lehetőségeket és mindig tudta, hogy az egyetlen esély egy jobb európai jövőre az európai egység, az együttműködés. Erről az egységről szőtt illúzióját mindig próbálta reális dolgokkal alátámasztani és összeegyeztetni. Hangsúlyozta: édesapja egész életében optimista volt, ez a fajta optimizmus pedig választ lehet a jövőre.
Gerő András elmondta: élvezet volt számára ennek a könyvnek a megírása, amelynek volt személyes oldala is, hiszen korábban foglalkozott magyar emlékezetpolitikai kérdésekkel és ekkor szembesült a könyvben is felvetett problémákkal, miszerint a magyaroknak mindig rendkívül ambivalens viszonya volt a Habsburg-dinasztiával, amelyben egyszerre volt benne a tagadás és az elfogadás is.
„Ebben a könyvben azt írtam, bízom benne, hogy a magyar nemzeti panteonban két Habsburgnak feltétlenül van helye: József nádornak és Erzsébet királynőnek, és bízom benne, hogy Habsburg Ottónak is lesz egy helye.” Hozzáfűzte: pozitív előjel, hogy Habsburg Ottó hagyatéka Magyarországra került és létrejött egy Habsburg Ottó alapítvány.
Gerő András könyve hitekkel és illúziókkal foglalkozik, olyan illúziókkal, minthogy 1914-ben a politika elhitette az emberekkel: a magyarok érdekében áll a háború, hogy 1918-ban úgy vélték: a világháborús vereségnek nem lesznek hosszútávú következményei. Az alkotás arról is szól, hogy azt gondolták: a történelmi Magyarország megőrizhető. Arról, hogy egyes magyarok elhitették más magyarokkal: ők a legkiválóbb nemzet a világon, hiszen mindenkin képesek felülkerekedni. Arról, hogy más hitek nevében hogyan törölték ki a hivatalos emlékezetből az egykoron olyannyira dicsőített királyt. Arról, hogy egy királlyal szemben milyen teljesíthetetlen elvárásokat támasztottak. Arról, hogy egy másik király képtelen volt elfogadni: a neki szánt trónt elsöpörte a történelem. És arról is, hogy lehetséges a sikeres újrakezdés, feltéve, ha a hitünktől nem, de illúzióinktól képesek vagyunk megválni.
Gerő András Hit, illúziókkal című könyve megvásárolható a Terror Háza Múzeumban és országszerte a nagyobb könyvesboltokban is elérhető.
