A vetítést megelőzően Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója és Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett Karel Stekly nagy sikerű, 1957-ben készült vígjátékáról.
Békés Márton megemlítette, 1926-ban már létezett a Svejknek némafilmes változata, 1955-ben pedig bábfilm is készült a történetből. Hozzátette, Charlie Chaplin is szeretett volna saját Svejk filmet készíteni, amelynek főszerepét a magyar származású amerikai színészre, Löwenstein Lászlóra (Peter Lorre) osztotta volna, ám ez végül nem készült el.
Gerő András elmondta, a főszereplő, Svejk tulajdonképpen a közép-európai kisember megtestesítője, aki a legkülönfélébb kalandokba keveredik, ám bájos együgyűségének köszönhetően mindent túlél. A történész megjegyezte, bár a film alapvetően az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét parodizálja ki, valójában az államszövetség hadereje nagyon is erős, fegyelmezett és egységes volt, és a végsőkig kitartott.
„Alulírott orvosszakértők, teljes gyengeelméjűség és kretenizmus állapotában találtuk Josef Svejkot. Már az a tény, hogy számára teljességgel ismeretlen egyéneket a császár éltetésével üdvözöl, rávilágít Svejk kóros elmeállapotára. Nem különben egyéb megnyilatkozásai elegendő alapul szolgáltak ahhoz, hogy fent nevezett Josef Svejk megrögzött hülyévé nyilváníttassék.” – hangzik el a filmben. Gerő András szerint a közönség azért szeretheti Svejk karakterét, mert „maga Svejk a közép-európai idióta.”, kinek látószögén keresztül érzékeljük az idiotizmust. A film tanulsága: itt Közép-Európában minél hülyébbek vagyunk, annál könnyebben túléljük saját történetünket – fogalmazott Gerő András, rámutatva arra, a filmalkotás egyfajta görbe tükröt is tart a nézők elé.
