A vetítést megelőzően Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett Olga Popovával, a Bolgár Kulturális Intézet igazgatójával.
A baracktolvaj szorosan kapcsolódik az első világháború eseményeihez, így a századik évforduló megfelelő alkalom arra, hogy a magyar közönség is megismerhesse ezt a kiváló bolgár alkotást – kezdte a beszélgetést Olga Popova. Elmondta: a ’60 években jelent meg Emiliân Stanev író, költő A baracktolvaj című elbeszélése, amelyet szinte azonnal lefordítottak és publikáltak egy magyar nyelvű antológiában is. Néhány évvel később pedig a nagy bolgár rendező, Vulo Radev az elbeszélés alapján elkészítette a filmet.
Vulo Radev alkotása egy romantikus filmdráma, ahol – a kortól eltérő módon – nem a dialógusoknak, párbeszédeknek, hanem sokkal inkább a képi világnak és a színészi játéknak van hangsúlyos szerepe. Különleges és szokatlan szempontból mutatja be az emberi kapcsolatokat, amelyek túlmutatnak a háború borzalmain – fűzte hozzá Olga Popova.
Békés Márton ismertette, Közép-Kelet Európában tulajdonképpen két ország van, amelyik nagyon hasonlóan lépett ki az első világháborúból. Az egykori szövetséges Bulgária és Magyarország is vesztesen került ki a háborúból, méghozzá úgy, hogy számos győztes csatát vívott mindkét fél. Hozzátette: mindkét ország számára tragédia lett a háború vége, mind területi, mind népességi szempontból.
A bolgárok és a magyarok közötti rokoni kapcsolat nagyon messzire nyúlik vissza, ez a későbbi századok folyamán azonban elveszett, ugyanakkor hasonlóságok tükröződnek a két nép további sorsában – emelte ki a Bolgár Kulturális Intézet igazgatója. Olga Popova hangsúlyozta: az első világháború után Magyarország és Bulgária is saját magával lett határos. Ahogy a magyarok, úgy a bolgárok is nagyon nehezen viselték a rájuk mért csapásokat, de ilyen a sors, ezt sajnos el kell viselni – mutatott rá. A baracktolvaj kapcsán kifejtette: ez egy olyan szerelmes történet, amely megmutatja, hogy bármi történik, bármin mennek is keresztül az emberek, mindentől függetlenül barátok maradhatnak.
A filmről röviden:
Tarnovo, az első világháború vége. A városparancsnok felesége, Liza észreveszi, hogy egy szerb hadifogoly barackot lop a kertjükből. Megszánja Ivót. Többször találkoznak, és beleszeretnek egymásba. A férfi szabad szellemű egyénisége rádöbbenti Lizát, mennyire bezárkózottan, igazi érzelmek nélkül élt.
