A Habsburg Történeti Intézet rendezvénysorozatának január 22-ei eseményén Maczó Ferenc, történész, az MTA BTK „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport tagja tartott előadást Zita királyné emlékezete címmel.
Zita királyné a Bourbon-Pármai hercegi családból származott, édesapja második házasságából, 1892. május 2-án született Viareggióban, Toscánában. Franzensbadban, az egykori Monarchia legjelentősebb fürdővárosában találkozott a későbbi IV. Károllyal, ez a találkozás pedig meghatározta az egész életét – mondta a történész. Hozzátette: a pár nem ekkor találkozott először, hiszen már gyermekkorukban is számtalanszor játszottak együtt, ezenkívül rokoni szálak is összekötötték őket.
Amikor 1909-ben felnőttként újra találkoznak, a szerelem mondhatni robban Zita és Károly között, magára az eljegyzésre 1911. június 13-án került sor, Zita élete pedig ettől kezdve megváltozott, hiszen meg kellett ismerkednie a Monarchia életével és magyarul és csehül is meg kellett tanulnia. Károllyal igazi lelkitársak voltak és már ekkor tökéletesen kiegészítették egymást – fűzte hozzá a történész. Az esküvőre már 1911. októberében sor került, egy igazi örömünnep volt ez a nap, nemcsak a Monarchiában, de a családi körben is, „az utolsó nagyobb békebeli esküvő volt a Monarchiában”, amelyen Ferenc József és szárnysegédje Horthy Miklós is részt vett.
1914. június 28-án Ferenc Ferdinándot és feleségét Zsófiát Szarajevóban meggyilkolják, ezzel pedig Károly és Zita ténylegesen trónörökösök lesznek. Ezt követően már, mint trónörökösöknek kell megismerniük a Monarchiát, az első világháború alatt pedig reprezentatív feladatokat kellett ellátniuk – ismertette Maczó Ferenc. A következő jelentős esemény az életükben 1916. november 21-e lett, Ferenc József halála, a koronázásra hat hónap állt rendelkezésre, de főként Tiszta István ráhatására már 1916. december 30-án megtartották – tette hozzá. A koronázást követően számos üdvözlő lapot, ajándékokat, verset kapott a fiatal pár a néptől, ezek közül pedig több is megfogalmazta azt az igényt, hogy Zita királyné lépjen Erzsébet királyné helyébe és töltse be a halálával keletkezett űrt – emelte ki a történész.
Amennyire pozitívan indult ez a történet, annyira vett száznyolcvan fokos fordulatot 1918-ra, mind a királyi pár, mind a Monarchia életében. Ez pedig nemcsak Zita életére, de megítélésére is kihatott. Zitát intrikusnak tartották, egy idegen, olasz királynénak, aki az országot a világháborúban az ellenséges hatalmaknak szolgáltatja ki. Sokan úgy tartották, Zita irányítja Károlyt és ő hat rá döntéseiben is. „Ezeket a híreket a bécsi német nagykövetség is táplálta, és a Habsburg-ellenes körök a Monarchián belül, és tulajdonképpen sikerrel is járnak”, hiszen még mind a mai napig élnek olyan visszaemlékezések, amelyek idegen asszonyként beszélnek Zitáról – mondta el Maczó Ferenc.
Károlyéknak 1918 után menekülniük kellett és lemondaniuk a trónról – holott ők nem mondtak le, csak az uralkodói jogköreiktől visszavonultak. A két visszatérési kísérlet kudarcba fulladt, 1921 után pedig Madeira szigetére száműzik őket. Károly 1922-ben meghalt, Zitának pedig megszületett utolsó kislánya, Erzsébet. Ezt követően – a nyolc gyermekével – Spanyolországba költöznek, ahol egészen az 1930-as évekig élnek, majd 1940-ben az Egyesült Államokban kellett menekülniük, ahol Zita bő egy évtizedet töltött el. Az ötvenes évek elején újra Európába költözik, élete vége felé pedig egy svájci kolostorban fog lakni. Zita 1989. március 14-én halt meg, „a derű, a tartás, a kötelességtudat élete végéig elkísérte” – zárta előadását a történész.
