2021. május 28-án harmadik adásához érkezett a XX. Század Intézet FÉLMÚLT című beszélgetéssorozata.
Az első két alkalomhoz hasonlóan most is egy történelmi témát feldolgozó, közelmúltban bemutatott filmsorozat, a csehszlovák rendszerváltoztatás idején játszódó, 2019-es Eszmélet című cseh minisorozat adta a beszélgetés kiindulópontját. A résztvevők azt elemezték, hogy milyen szerepet játszottak a titkosszolgálatok a rendszerváltoztatás idején, hogyan és milyen mértékben tudták befolyásolni az események menetét, és kitértek arra is, hogy több mint harminc év elteltével mindennek milyen hatása van a rendszerváltoztatás megítélésére.
A beszélgetésen Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa, Kónyáné dr. Kutrucz Katalin jogász, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egykori főigazgató-helyettese és Szerencsés Károly történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára vett részt. A beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet történésze moderálta.
A beszélgetés résztvevői egyöntetűen úgy vélték, hogy a rendszerváltoztatásnak a sorozatban bemutatott keretezése, miszerint a titkosszolgálatok játszották a döntő szerepet annak menetében és az új, demokratikus rendszer jellegének meghatározásában, nem állja meg a helyét.
Szerencsés Károly szerint a felszín alatti titkos folyamatoknak lehetett ugyan befolyásoló ereje az eseményekre, de mindez a lényegen nem változtatott: 1989–1990-ben a közép-kelet-európai régióban élő népek forradalma zajlott, az ebben szerepet játszott tömegek jelentőségét nem szabad háttérbe szorítani. Úgy vélte, hogy a rendszerváltoztatás minden közép-európai ország számára hihetetlenül nagy eredményt jelent, éppen ezért nem szabad azt rajtunk kívül álló tényezőknek – akár a titkosszolgálatoknak – tulajdonítani, az a mi történetünk.
Borvendég Zsuzsanna is az ekkor megmutatkozó társadalmi akarat és a rendszerváltoztató értelmiség szerepét emelte ki. Mint mondta, már a 70-es évek végétől hihetetlen feszültség volt a levegőben, a 80-as évek második felében pedig azt is lehetett érezni, hogy a rendszer nem bírja már sokáig. Mindemellett természetesen a külföldi hatalmak is próbálták érvényesíteni érdekeiket és befolyásolni a régió történéseit, többek között a titkosszolgálatok segítségével igyekeztek megvédeni és átmenteni gazdasági érdekeltségeiket a rendszerváltoztatás utáni időszakra.
Kónyáné dr. Kutrucz Katalin felhívta a figyelmet arra az általános érvényű igazságra, hogy a titkosszolgálatok mindig, mindenhol ott vannak, és legkevésbé sem meglepő, hogy térségünk egészében és Magyarországon is jelen voltak a nyugati hatalmak titkosszolgálatai. Azonban érdemes tudni, hogy a legnagyobb számban szovjet ügynökök voltak az ország területén, akik szervezetileg is beépültek a magyar biztonsági szervekbe.
Borvendég Zsuzsanna elmondta, hogy a kommunista belső elhárítás ténykedése sokáig a pártállam megőrzésére, majd arra irányult, hogy úgy jussanak túl a választásokon, hogy a kommunista párt elsősége változatlan maradjon. Úgy vélte, hogy a belső elhárítással szemben a magyar hírszerzésnél már a ’80-as évek végére felismerték, hogy új stratégiát kell kidolgozniuk, mert rövid időn belül már nem az lesz az ellenség, aki eddig volt. Éppen ezért kezdték meg 1988–89 környékén a hálózatuk kiterjesztését Erdélybe, illetve a Felvidékre, ezáltal pedig szembementek azzal a korábbi kötelezettséggel, miszerint a Varsói Szerződés országai nem kémkedhetnek egymás ellen.
Kónyáné dr. Kutrucz Katalin hozzátette, hogy a románok már korábban is figyelmen kívül hagyták, hogy egy szocialista tömbbe tartoztunk, a magyar titkosszolgálat azonban mégse tett semmit egy romániai hálózat kiépítéséért egészen 1989 második feléig.
Szerencsés Károly a rendezvényen rámutatott a kommunista titkosszolgálat kapcsán felmerülő kérdések komplexitásának egyik kulcstényezőjére: magától értetődő dolog, hogy minden állam, így minden alkotmányos állam is védi magát, a pártállami működésből azonban az következett, hogy az állam védelme a párt védelmét jelentette, a kettő teljesen összemosódott. Ebből fakadóan 1989-ben a morális kérdések összekeveredtek a szakmai kérdésekkel, hiszen morális értelemben felmerült, hogy a titkosszolgálatoknak dolgozó szakemberek kit szolgáltak: a hazát vagy a pártot? A hálózatban nem ügynökként, hanem például tartótisztként tevékenykedők esetében pedig egyértelműen elmondható, hogy a párt védelme érvényesült. A kérdés bonyolultsága többek között tehát abban rejlik, hogy egy, a kommunista titkosszolgálatok kötelékében dolgozó személy tevékenysége során akár hasznos dolgokat is tehetett az ország érdekében, ugyanakkor szolgálhatta csak a pártot is, eltiporva ezáltal más gondolatokat, szerveződéseket.
Kónyáné dr. Kutrucz Katalin kiemelte, hogy a probléma az volt a kommunista állambiztonsági szervekkel, hogy egyetlen, a hatalmat magánál tartó párthoz kötődtek. Önmagában tehát a titkosszolgálati munka természetesen nem elítélendő, azonban az, amit csak és kizárólag a pártért, a párt érdekében és a párt hatalmának megtartásáért csináltak, igen. Erre jó példa, hogy az 1989. október 23-án kihirdetett új alkotmány ellenére a magyar állambiztonság továbbra is beszervezett embereket az új pártok megfigyelésére.
A beszélgetés zárógondolataként Borvendég Zsuzsanna elmondta, hogy a magyar titkosszolgálat feladata nem csak az állampárt védelme volt, hiszen a magyar hírszerzés, kémelhárítás szovjet felügyelet alatt állt. Vagyis: a ’90 előtti titkosszolgálatok nem nemzeti érdeket képviseltek, hanem egy idegen hatalom érdekeit szolgálták ki. Véleménye szerint ezen az alapon lehet a rendszerváltoztatás előtti titkosszolgálatok morális felelősségét objektíven megítélni.
A teljes beszélgetés megtekinthető itt: https://www.facebook.com/xxszazadintezet/videos/546990486317441
