A nyári szünet után folytatódott a XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozata. A második évad első részében a beszélgetés kiindulópontját az északír konfliktust egy kisfiú szemszögéből bemutató, 2021-es rendezésű Belfast című film adta. Vendégeink a konfliktust kirobbantó okokról, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) szerepéről, valamint az 1998-as nagypénteki megállapodás óta eltelt nemzetközi változásokról, köztük a Brexit körülményeiről is beszélgettek. Meghívottjaink Egedy Gergely történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára és Gálik Zoltán nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense voltak, a beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.
Egedy Gergely szerint az 1969-ben kirobbant és végül évtizedekig elhúzódó véres harcok megértéséhez egészen Cromwellig kell visszatekintenünk, hiszen az Ír-sziget lakói ekkor váltak az angol korona alárendeltjeivé. 1800-ban Írországot hivatalosan is beolvasztották a birodalomba, az ír nemzeti mozgalom pedig innentől kezdve folyamatosan erősödött, az I. világháborút követően pedig már a brit kormányzat sem hagyhatta követeléseiket figyelmen kívül.
1921-ben végül kettéosztották Írországot, 26 déli megye alkotta az újonnan megalakuló Ír Szabadállamot, míg északon 6 protestáns megyéből létrejött Észak-Írország, ami a mai napig az Egyesült Királyság szerves része. Az ellentétek tehát egészen idáig nyúlnak vissza, hiszen az írek sosem fogadták el a sziget megosztottságát.
Gálik Zoltán hozzátette, hogy Észak-Írország technikailag két külön országhoz tartozik. Politikailag, alkotmányjogilag az Egyesült Királysághoz tartozik, ennek ellenére egyre többen keresik az Írországbeli gyökereiket és kapcsolataikat. Az 1960-as 1970-es évekbeli tüntetések és az azokat követő erőszakhullám mind az autonómia kiszélesítése felé igyekezték elmozdítani az addig rendezetlen és megoldatlan északír politikai kérdéseket. Azonban az alkotmányos szervezet felbomlása, a parlament felfüggesztése után egyszerűen nem voltak jelen azok a politikai viszonyok, amelyek a problémák gyors rendezését biztosítani tudták volna.
Az ír történelem ezen korszakát „a bajok” (The Troubles) megnevezéssel szokták illetni.
Gálik Zoltán erre reflektálva kiemelte, hogy kemény politikai gyilkosságok, szervezett erőszak, paramilitáris szervezetek megalakulása köthető ehhez az időszakhoz, véleménye szerint ez a megnevezés kissé lekicsinyli az itteni eseményeket, amelyek túlmutattak az Ír-sziget határain is. Egedy Gergely hozzátette, hogy Belfast és Londonderry fontosabb középületeiben folyamatos orvosi készenlét volt jelen, hogy egy esetleges merényletnél minél gyorsabban tudjanak reagálni.
Egedy Gergely úgy gondolja, hogy az írországi ellentétek túl mélyek voltak ahhoz, hogy a fokozódó feszültség közepette a Gandhi és Martin Luther King példája alapján meghirdetett békés, erőszakmentes tüntetések ezeket áthidalják. Az erőszak és a terror eszközének alkalmazása csak idő kérdése volt.
A brit korona írek felé mutatott diszkriminációja miatt alakultak ki ezek a politikai, vallási ellentétek. A konfliktus elhúzódásának egyik fő oka Gálik Zoltán szerint leginkább a brit parlament késlelkedése és az ír kérdés háttérbeszorítása volt. A brit kormánynak sokkal több és fontosabb belpolitikai problémája volt még az 1970-es években is, így Észak-Írország hatalom átruházási (devolúciós) kérdései tovább várattak magukra.
A brit katonák korai megjelenése szorosan kapcsolódott ahhoz, hogy az északír királyi rendőrség nem tudott úrrá lenni a helyzeten, hangoztatta Egedy. A királyi hadsereg bevetése az egész északír társadalom neheztelését váltotta ki, de leginkább a katolikus kisebbség fejezte ki nemtetszését. A hadsereg fő szerepe egyértelműen a rend és a béke fenntartása volt, azonban ezt nem mindig tudták makulátlanul teljesíteni. Egedy az 1972. január 30-i Véres Vasárnap eseményeit hozta fel példaként, ahol 13 áldozatot követelt a britek fellépése. A tragikus esemény a paramilitáris szervezkedés és a terrorcselekmények elszabadulásának kezdőpontjának is tekinthető.
„A bajok” legmeghatározóbb paramilitáris szervezete az IRA volt.
Az 1919-ben alapított szervezet számára mindennél fontosabb volt a sziget egyesítése és a brit uralomtól való megszabadulás, akár erőszakos eszközök által, szögezte le Egedy. Egedy úgy vélekedett, hogy ha az IRA valószínűleg arra számított, hogy ha sikeresen leterhelik a két ország közéletét, ebbe a britek majd előbb utóbb belefáradnak és rábólintanak az ír egységre.
A konfliktust lezáró 1998-as nagypénteki egyezményt egy megállapodás csomag részeként, mondta Gálik Zoltán.
1998-ban egy alkotmányos reformsorozatot készített elő Tony Blair adminisztrációja, melyben folytatták volna a hatalom átruházási folyamatot nem csak Észak-Írországban de Skóciában és Walesben is. Észak-Írországnak ígéretet tettek arra, hogy visszaállítják a parlamentet, a kormányban pedig a katolikus és protestáns pártok egyaránt képviseltethetik magukat, valamint lehetőséget biztosítottak arra, hogy népszavazás útján döntsenek az egyesítés ügyéről. Egedy Gergely hangsúlyozta, hogy a megállapodás alapján a legerősebb párt adja az első minisztert, aki mintegy miniszterelnöke lesz a kormánynak, helyettesét pedig a második párt adja. 2022 májusáig a protestáns Demokratikus Unionista Párt adta az első minisztert, a katolikus Sinn Féin pedig a helyettesét. A kormányzat azonban csak együttes részvétellel alakulhat, az északír protestánsok pedig nem hajlandóak beszállni a kormányba, amíg az északír protokoll életben van, így egy esetleges megegyezésig Észak-Írországnak nincs kormányzata.
A Brexit körüli tárgyalások egyik kulcseleme volt az északír határ ellenőrzésének kérdése.
Egedy Gergely magyarázatában arra tért ki, hogy a trágyalások idején kulcsfontosságú kérdés volt az, hogyha az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, Írország pedig marad, akkor a két ország közös határszakasza egyúttal az EU határa is lesz. Egyes határfunkciók, köztük a vámhatár visszaállítása is felmerült, a nagypénteki egyezmény azonban kimondta, hogy ez a határszakasz szabadon átjárható és semmilyen korlát nem állítható fel. Ez a kérdés a Brexit tárgyalásának teljes folyamatát végig kísérte.
Boris Johnson brit miniszterelnök végül beleegyezett Észak-Írország gazdasági különválasztásába, így Észak-Írország maradt az EU egységes piacán, ezzel azonban sérült az Egyesült Királyság integritása, amit az északír protestánsok nem tudnak elfogadni. Gálik reflektálva az elhangzottakra arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt a helyzetet csak az északírek tudják megoldani, hiszen az egyezmény felülvizsgálatát az északír parlamentre hárították, ahol így abszolút egyetértésre lenne szükség az ügy vizsgálata kapcsán, ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a választásokat követően végre megalakuljon a kormány.
A beszélgetés lezárásaként Gálik Zoltán az alkotmányos monarchia intézményének szimbolikus összetartó erejéről beszélt.
II. Erzsébet személye és az iránta érzett tisztelet nagyban befolyásolta az integritás pártiak monarchiához való hozzáállását, III. Károly azonban egyáltalán nem biztos, hogy ugyanezt a hatást váltja ki. A fő kérdés azonban inkább az, hogy a monarchiát, mint intézményt kívánatosnak tartják-e, akarják-e egyáltalán államfőnek a mindenkori brit uralkodót. Egedy Gergely egyetértését fejezte ki, hozzátéve, hogy a monarchiának alapvetően egy integráló funkciója van. A kérdés az, hogy a monarchia hogyan tudja ezt a szerepét betölteni, ez pedig nagymértékben függ az aktuális uralkodótól. Erzsébet ennek kérdés nélkül eleget tudott tenni, Károly szerepvállalását megítélni azonban még nagyon korai lenne.
A meghívottak nem tartják valószínűnek, hogy a közeljövőben népszavazást írnának ki Észak-Írország függetlenedéséről.
