Idén volt 20 éve, hogy az Amerikai Egyesült Államok 2003. márciusában megkezdte Irak elleni invázióját. Az évforduló kapcsán a XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának áprilisi epizódjában a háború kitörésében kulcsszerepet játszó politikai vezetőkről, George W. Bushról és Tony Blairről beszélgettünk.
Vendégeink megvitatták az iraki háború közvetlen előzményeit, Bush és Blair szerepét az invázió előkészítésében, a két politikus személyes és politikai kapcsolatát, valamint háborús felelősségüket.
A beszélgetés résztvevői Fekete Rajmund, történész a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa és Magyarics Tamás, történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.
AZ U.S.A EGYEDURALMÁNAK MEGTÖRÉSE
Az USA és Irak közötti konfrontáció előzményeként Magyarics Tamás Bill Clinton elnökségére utalt vissza. Clinton demokrata kormánya alatt születtek meg az első Irakot korlátozó amerikai és nemzetközi intézkedések úgymint a repülés tilalmi zónák bevezetése az iraki légtérben, gazdasági szankciók bevezetése az ország ellen, amelyek miatt Irak egy nagyon mély gazdasági és társadalmi válságba zuhant. Fekete Rajmund még tovább, egészen az 1991-es öbölháborúig ment vissza, amikor az amerikaiak egy gyors háborút követően legyőzték Szaddám Husszeint, megakadályozva ezzel Kuwait elfoglalását. Ez volt az a pillanat a hidegháborút követően, amikor az Egyesült Államok az egypólósú világrend urává vált. A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően azonban ez az egyeduralom megrendült azzal, hogy amerikai földön eltérített kereskedelmi járatok repültek bele a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba.
A háború előtti hírszerzési jelentésekre támaszkodva az USA arra alapozta az invázió szükségességét, hogy Irakban tömegpusztító fegyverek gyártása és fejlesztése zajlik Ma már kijelenthető, hogy a CIA tévedett ezzel kapcsolatban, mondta Magyarics Tamás. Bizonyított, hogy Szaddám korábban bevetette a rendelkezésére álló biológiai és vegyi fegyvereket, amelyeket az ENSZ határozatai alapján meg kellett volna semmisítenie.
A leszerelést és megsemmisítést a szervezet nem tudta kielégítően ellenőrizni. Szaddám ellen szólt az a tény is, hogy az országába küldött ENSZ ellenőrök sem tudtak teljes bizonyosságot szerezni a tömegpusztító fegyverek felszámolásáról, emellett a diktátor folyamatos titkolózása miatt azt feltételezték, hogy valóban van titkolni valója. Fekete Rajmund felvázolta, hogy szeptember 11. után az amerikai kormány meghirdette a terror elleni háborút, és a terroristák legyőzését nevezték meg elsődleges nemzetbiztonsági feladatnak.
DEMOKRÁCIAEXPORT FELTÉTELEZÉSEKRE ALAPOZVA
Egy új, megfoghatatlan ellenségképet húztak fel. 2002 szeptemberétől kezdve Bushék kommunikációjából már egyértelművé vált, hogy az Irak elleni támadás csak idő kérdése.
Magyarics Tamás az iraki háború nemzetközi támogatottságával kapcsolatban kiemelte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai nem találták kielégítőnek az amerikaiak által bemutatott bizonyítékokat. Az amerikai-brit narratívát, mely szerint Irak és a terrorizmus között kialakult egy kapcsolat, valótlannak tartották. A németek és a franciák úgy gondolták, hogy az amerikaiak demokráciaexportja túllép a nemzetközi normarendszeren.
Az amerikaiak egyetlen támogatója Nagy-Britannia és Tony Blair volt. Az 1960-es évekig a britek voltak a Közel-Kelet „nagyhatalma”. Nagyhatalmi aspirációik pedig nem csökkentek. egy olyan szerepet akartak betölteni, ami Nagy-Britannia státuszát megerősítette volna. Magyarics Tamással való egyetértését fejezte ki Fekete Rajmund a tekintetben, hogy az amerikaiak egyértelműen kudarcot vallottak abban, hogy megfelelő bizonyítékokkal támasszák alá a Szaddám elleni fellépést.
Fekete Rajmund felhívta a figyelmet arra az érdekességre, hogy George W. Bush és Tony Blair között annak ellenére alakult ki egy szövetség és közeli barátság, hogy egy republikánus amerikai elnökről és egy munkáspárti brit miniszterelnökről beszélhetünk. A brit-amerikai szövetséget az iraki háborúban úgy értékelte, hogy az amerikaiak biztosították a katonai erőt, a britek a gyarmati tudást, nagyhatalmi-birodalmi politikát és a hírszerzést.
A beszélgetés során a meghívott vendégek elemezték a háború következményeit, az amerikai politikai életben megjelenő neokonzervatív irányzat képviseletét, Bush 9/11 előtti és utáni belpolitikai megítélését, valamint szó esett még Bush és Blair háborús bűnösségéről is.
A beszélgetés már podcast csatornánkon is elérhető:
