A legújabb FÉLMÚLT az 1939. augusztus 23-án aláírt Hitler–Sztálin-paktumról, más néven a Molotov–Ribbentrop-paktumról szólt. Vendégeink megvitatták, hogy miért éppen ezen szerződés évfordulójához kapcsolódik a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja és milyen jelentőséget hordoz magában az emléknap.
A beszélgetés résztvevői Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze voltak. A beszélgetés házigazdája Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója volt.
A Hitler–Sztálin-paktum megszületésének körülményeivel kapcsolatban Fekete Rajmund felvázolta, hogy 1939. augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyminiszterek Moszkvában találkoztak, hogy egy kölcsönös megnemtámadási szerződést írjanak alá országaik között. A 10 évre szóló szerződésben a felek megállapodtak, hogy egymás ellen nem indítanak támadó hadjáratot, harmadik fél támadása esetén a támadó felet semmilyen módon nem támogatják, illetve nem lépnek be olyan szövetségbe, ami a másik ellen küzd. A tárgyalások valódi mivolta viszont arról szólt, hogy se a szovjetek se a nácik ne kerüljenek a jövőben egy kétfrontos háborúba, emellett pedig megszületett egy titkos záradék.
Ebben a titkos záradékban a nemzetiszocialista és a nemzetközi szocialista két totális diktatúra képviselői felosztották egymás között Kelet-Európát. Balogh Gábor hozzátette, hogy a világ közvéleménye hamar megismerte a két diktatúra közötti megnemtámadási szerződés létrejöttét, viszont a titkos záradékról egészen Rudolf Hess nürnbergi per alatt tett vallomásáig semmit nem tudott. Ennek ellenére még hosszú évtizedekig jótékony hallgatás övezte a titkos megállapodás pontos részleteit. Ez nem csak a németek és a szovjetek részéről volt jellemző, de a nyugati világ részéről is. Erre az egyik legfőbb ok az volt, hogy 1941 után a Szovjetunió a britek, a franciák és az amerikaiak szövetségesévé vált. Ezért egészen 1989–1990-ig a titkos záradék részleteit homály fedte, hiszen a demokratikus országok nem szívesen akarták beismerni, hogy egy háborús bűnös, egy Kelet-Európát diktatórikusan felosztó birodalom szövetségesükké vált egy másik diktatúra elleni harcban.
UTAZÁS A PAKTUM ELNEVEZÉSE KÖRÜL
A paktum megnevezése körüli kérdéskörhöz Balogh Gábor kijelentette, hogy a Molotov–Ribbentrop paktum helyett a Hitler–Sztálin-paktum megnevezés használata a helyesebb. Amennyiben a dokumentumot két külügyminiszter után nevezzük el, azzal csak annyit érünk el, hogy csökkentjük az abban megfogalmazottak súlyát. Két totalitárius diktatúra vezetője kötötte meg az egyezményt, így Hitler és Sztálin nevének használatával sokkal könnyebben kifejezhető a paktum történelmi jelentősége. Fekete Rajmund szerint amennyiben a két külügyminiszter nevét használnánk az azt sugallaná, hogy ez kizárólag egy kettejük közötti megállapodás volt. A kelet-közép-európai országok éppen ezért használják a Hitler–Sztálin-paktum megnevezést, hiszen így nyilvánvaló, hogy egy sokkal magasabb szinten hagyták jóvá az egyezményt. Emellett fontos szempont, hogy két teljesen ellentétes diktatúra között született egy kölcsönös haszonnal járó szerződés, így sokkal kifejezőbb az ő nevüket használni.
KÖZÖS AZ EMLÉKEZET?
A 2011 óta augusztus 23-án tartott totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjának a gondolatát balti, lengyel, magyar és brit kezdeményezésre vetették fel. Az emléknaphoz kapcsolódóan Fekete Rajmund elmondta, hogy a Hitler–Sztálin-paktum évfordulóját találták a legszimbolikusabb dátumnak. A 2012-es Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezés során rengeteg, a totalitárius diktatúrák kutatásával foglalkozó európai kutatóintézet, szervezet képviselője érkezett, hogy tiszteletét tegye. Fekete Rajmund szerint az akkori megemlékezés egyik legkiemelkedőbb pillanat volt, amikor elhangzott, hogy
a két diktatúráért egész Európa felelősséggel tartozik, ameddig ezt nem tudjuk feldolgozni, Nyugat-Európában és Kelet-Európában egyaránt, addig nem lehet európai egységről álmodni.
Az emléknap jelentőségét és célját Balogh Gábor abban látja, hogy a két diktatúrát végre egy platformra helyezze. Megítélése szerint nagyon sokat kellett várni egy ehhez hasonló emléknap megszületéséhez, hiszen 2011-ig több mint húsz év telt el a kommunista diktatúrák megbukása és a Szovjetunió felbomlása után. Nagyon sok munka vár még ránk, azt a célt, amit az emléknap megalkotói kitűztek, még nem sikerült elérnünk – mondta Balogh. Szerinte még nem épült be a köztudatba augusztus 23-a. Ennek a megváltoztatásához oktatásra és felvilágosításra van szükség.
A beszélgetésen még szó esett a Hitler–Sztálin-paktum hátteréről, előzményeiről, arról, hogy milyen hatással volt a diktatúrák állampolgáraira, valamint, hogy mennyire gondolta komolyan a két diktátor a megnemtámadási szerződésben foglaltakat.
