„Az erőszak mindent megváltoztat, aki pedig ki van téve az erőszaknak, maga is más emberré lesz.” (12. o.)
Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora Az erőszak terei című könyvében a 20. századot olyannyira meghatározó erőszak és brutalitás különféle formáit és okait vizsgálja. A szerző a kelet-európai történelem elismert kutatójaként Felperzselt föld című művében részletesen elemezte Sztálin diktatúrájának működését és a rendszer fennmaradásának kérdéseit, így alapos ismeretekre tett szert az erőszak meghatározó voltáról.
A Magyarországon 2019-ben megjelent újabb könyve ezen a tapasztalatokra építve, egy jóval tágabb perspektívát alkalmazva immár a kollektív erőszakot vizsgálja, amely nem csupán a Szovjetuniót, hanem lényegében az egész 20. századi világot jellemezte. Hogyan válhatott az erőszak ilyen mértékűvé és ennyire mindennapossá az emberi társadalmakban? – hangzik a kötet fő kérdése.
A mű jól beleillik abba a történelemtudományos trendbe, amely az utóbbi évtizedekben egyre inkább fókuszba helyezi a történelemet átható erőszakot, kialakulásának, jellegének kérdéseit. Magyar vonatkozásban is megemlítendő például Ciegerné Novák Veronika munkássága, vagy a 2023-ban alakult Erőszakkutató Intézet. A könyvben Baberowski is épít más kutatók munkáira és gondolataira a különféle erőszak- és civilizációelméletek kapcsán. A német történész többek között Michel Foucault, Norbert Elias, Heinrich Popitz és Steven Pinker írásaira reflektál, emellett számos 20. századi példán keresztül (náci rezsim, sztálini diktatúra, Vörös Khmer) mutatja be az erőszak különféle megnyilvánulásait, kialakulásának és okainak lehetséges magyarázatait. A szerző szerint az erőszak lényegében egy emberi alapösztön, egy mindenkiben szunnyadó vágy, amelynek kiéléséhez a 20. század különösen alkalmas kereteket és eszközöket teremtett meg. Azáltal, hogy a századra az államok már birtokolták az erőszak legitim alkalmazásának monopóliumát, az ösztönök kitörése csak bizonyos közegben valósulhatott meg. Ahhoz, hogy megértsük, mi is ez a közeg és milyen következményekkel jár ennek megteremtődése, Baberowski értelmezésében magára a cselekvésre kell összpontosítanunk: „az erőszakkutatásnak nem a szándékokról, hanem a helyzetekből adódó cselekedetekről kell szólnia” (25. o.).
A könyv fő tézise az, hogy az erőszak nem pusztán a politikai ideológiák, hatalmi érdekek vagy egyéni motivációk következménye, hanem sokkal inkább egy sajátos térbeli és társadalmi környezet terméke, amelyben az erőszak egyfajta domináns, kifizetődő, szankciómentes cselekvési lehetőséggé válik. Ez a közeg „cselekvéskényszert” jelent a benne lévők számára, amelyben az erőszak saját dinamika szerint működik, ahogy Elias Canetti megfogalmazta: „egy veszélytelen, megengedett, ajánlott és sokakkal megosztott gyilkosságnak az emberek túlnyomó többsége nem tud ellenállni” (24. o.). Baberowski szerint ezek az „erőszak láthatatlan terei”, olyan strukturált környezetben végbemenő cselekvések, amelyekben az egyének és közösségek lényegében az erőszakot tekintik a leghatékonyabb problémamegoldási módnak.
A szerző a könyv hat fejezetében elsősorban katonai nézőpontokat vesz alapul, és hangsúlyozza a modern hadseregek kialakulásának jelentőségét az erőszak közegének megteremtődésében. A modern hadseregekben már egyértelmű hierarchia és szigorú fegyelmezettség uralkodik, ahol kevés tér marad a parancsoktól eltérő gondolatoknak. A katonai kötelék erősíti a parancsteljesítés kényszerét, miközben a közösségi nyomás, a sok jelenlévő tanú és a kollektív felelősség elhalványítja az egyéni ellenállás gondolatát, különösen egy háborús környezetben. A szerző szerint az eleinte rémisztő erőszak így fokozatosan a mindennapok természetes részévé válik, mert az emberek gondolkodása átalakul, és lassan elfelejtik a korábbi alapvetőnek tekintett normákat.
És hogy miért fordulhattak elő a 20. század milliós áldozatokat követelő szörnyűségei? Baberowski értelmezése szerint a modern államok alapesetben az erőszak gátjai, azonban az erőszak kirobbanásának okozói is lehetnek. A szabályozás és a normák rögzítése révén megakadályozhatják az erőszak kirobbanását, ugyanakkor éppen ezek az mechanizmusok válhatnak az erőszak kiváltó okaivá is. A 20. század története ennek az intézményesített erőszaknak lenyomata, melynek során a katonai és állami szereplők sokszor „csupán parancsot teljesítettek,” és ebben a felfogásban látták el „feladataikat.” Emellett természetesen az erőszak eszköz- és módszertárának fejlődése is egyre széleskörűbb és egyszerűbb lehetőségeket biztosított a gyilkolásra, valamint magát a folyamatot is közvetetté változtatta.
A fent bemutatott tényezők rámutatnak a könyv talán legsötétebb következtetésére, miszerint az erőszak nem pusztán egy adott történelmi korszak vagy politikai helyzet függvénye, hanem egy mélyen gyökerező, strukturális jelenség, amely bármikor és bárhol felütheti a fejét, függetlenül attól, milyen előrelépést tettünk az emberi együttélés szabályozásában. Az erőszak visszatérése tehát mindig lehetséges marad, akár a modern államok felügyelete alatt, akár azokon túl. A kötet egyben figyelmeztet bennünket arra, hogy a múlt borzalmai soha nincsenek teljesen mögöttünk.
Jörg Baberowski: Az erőszak terei. Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019. 303 oldal
Reif Roland
