A Világrendetlenség című kötet pontos diagnózisa a világ jelenlegi állapotának. A kötetben olvasható írások a történelmi előzmények felvázolásával válnak a jelen megértésének eszközévé. Schmidt Mária célja nemcsak a világ megértése és megértetése, hanem ezen túlmutatóan olyan alapvető értékek védelme is, amelyek a szerző szerint túlmutatnak a mai világ töredezett állapotán.
„Létezik egy kínai átok, amely úgy hangzik: ’Élj érdekes időkben!’ Kétség sem fér hozzá, hogy ez az átok lesújtott ránk. Egyik válságból a másikba lépünk. Egyik zűrzavart és sokkot követi a következő.” – Austen Chamberlain 1936 márciusi beszédében a német csapatok Rajna-vidéki bevonulása után, a spanyol polgárháború előestéjén fogalmazta meg idézett gondolatait. Bár ma már tudjuk, hogy az „Élj érdekes időkben!” kifejezés valójában nem kínai eredetű, hanem pusztán az angol politikai retorika szüleménye, jelentéstartalma mégis a mai napig kísértetiesen aktuálisan cseng.
„Érdekes” és változó időkben élünk ma is. Az elmúlt másfél évtizedben a hidegháború után kialakult világrend alapjai meginogtak, a viszonylagos stabilitás mára végérvényesen szertefoszlott. A világpolitikát és társadalmakat napjainkban egymást követő, gyakran kiszámíthatatlan események formálják: a 2008-as globális gazdasági világválság, a Közel-Kelet konfliktusai, a migrációs problémák, a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború, a nyugati demokráciák válsága, valamint a nagyhatalmak között egyre kiélezettebbé váló feszültségek mind érezhetően átrajzolják korunk geopolitikai látképét. A változás, mint egy megállíthatatlan és kiszámíthatatlan forgószél mindent új, nehezen megjósolható pályára állít.
Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány és a Terror Háza Múzeum főigazgatójaként nem csupán megfigyelője, hanem értelmezője is a fent említett változásoknak. 2022-ben kiadott Korszakhatáron című művében már részletesen foglalkozott a világ és a „játékszabályok” radikális átalakulásával. Mintegy a fenti kötet folytatásaként is értelmezhető Schmidt Mária Világrendetlenség című könyve, amely a történész elmúlt két évben született írásainak szerkesztett, válogatott gyűjteménye. A kötet olyan kérdéseket jár körbe, hogy milyen tényezők járultak hozzá a globális problémákhoz, milyen szerepe és céljai vannak az Egyesült Állomoknak, Oroszországnak, Kínának és más feltörekvő hatalmaknak, illetve, hogy mi az egyén és a nemzetállam szerepe a globalizáció sodrásában. A Világrendetlenség a keresztény örökségű Európa válságán, a nyugati világ szerepének változásán és a globalizáció kihívásain keresztül vizsgálja a bennünket körülvevő kaotikus világot, és az instabilitásból való kiút lehetőségeit. A kötet válaszkísérlet a jövőre vonatkozóan: az írások legfontosabb gondolata, hogy a kereszténység kétezer éves kulturális és civilizációs értékei a jelen világ viszontagságai közepette is képesek irányt mutatni, valamint ehhez csak a nemzetállamok Európája biztosíthatja az európai civilizáció megmaradását.
Bár a könyvben vizsgált problémák spektruma és az esszék tematikája rendkívül széles, a kötet sajátos politikai-történeti narratívája egységes keretbe foglalja az írásokat. Schmidt Mária elemzésében Hamvas Béla gondolatait interpretálva a keresztény kultúra és keresztény hagyományok egyetemességére irányítja a figyelmet, megteremtve ezzel a kötet alaphangját. A szerző részletesen érvel amellett, hogy a kereszténység Európa „összetartó erejévé, kultúrájának, civilizációjának szilárd alapkövévé” vált, és – mint fogalmaz: „Azok is keresztények, akik azt hiszik, hogy ők nem azok, mert az a forradalmi, erkölcsi újjászületés, amelyet a kereszténység hozott a világnak, mára mindannyiunk életét meghatározza”. A fejezet bemutatja, hogy a kereszténység miként lett integratív és univerzális vallás, és hogyan vált normarendszerünket, kulturális kánonunkat alapvetéseiben átható eszmévé.
Schmidt Mária ezzel szembeállítja a természettudományos világnézetet, amely a modern embert szüntelen rettegésre ítélte, és a korlátlanná tett tudomány „elszabadult hajóágyúként” mára „teljesen elkötötte magát az isteni törvényektől, az embert egyre értéktelenebbé, egyfajta vegetatív lénnyé fokozta le”. A szerző értelmezésében a 20. századi diktatúrák is ezen a markáns szemléletmód-változáson alapultak, mivel a totalitárius rendszerek tagadták az alapvető keresztény tanításokat, elsősorban, hogy „minden ember Isten képmása”. Schmidt Mária hasonló következtetésre jut, mint a totalitarizmus kutatásával foglalkozó Hannah Arendt, aki szerint a totalitarizmus alapja egy világi, áltudományos ideológia, amely egyetlen logikai elv köré épül: azt állítja, hogy képes megmagyarázni a valóság összes aspektusát.
A mai nyugati világ a szerző értelmezésében hasonló hibába esett, hiszen „megtagadja saját civilizációját, elveti hagyatékát, nem tartja továbbörökítésre érdemesnek legfontosabb közös örökségünk áthagyományozását”. Az „újpogány” értelmiség átvette az ateista marxizmus internacionalizmusát, „a nácik és a kommunisták pogány, istentagadó politikáját másolva száműzik Istent, a keresztény vallást és a hitet”, illetve támadják a társadalmat integráló intézményeket, mert elbizakodottságukban úgy vélik „ők tökéletesebbet tudnak alkotni”. A szerző értelmezésében a nyugati értelmiség a „wokeizmussal” és a mai újfajta liberalizmussal egy „pótlékideológiát” akar a világra erőltetni, elvágva magát a gyökerektől, végzetes irányvesztésre kárhoztatva Európát. Schmidt Mária újraértelmezi és aktualizálja Oswald Spengler „A Nyugat alkonyában” megfogalmazott meglátásait: e szerint a nyugati világ „fausti emberképe”, amely a határok végtelen átlépésére, az individualizmus és az akarat mindenek feletti primátusára épült, mára egy olyan önfelszámoló folyamattá vált, amely saját civilizációját ássa alá. A Világrendetlenség értelmezésében a Spengler által diagnosztizált „civilizációs öregkor” a 21. században az önmegtagadásban, a múlt kulturális örökségének elvetésében, és az új ideológiák mindent átható térnyerésében ölt testet. Szemben Spengler fatalizmusával, aki szerint a hanyatlás elkerülhetetlen, Schmidt Mária optimistább: a hagyományos értékekhez való visszatérés, a nemzetállamok szuverenitásának megerősítése és az európai identitás újrafelfedezése lehetőséget adhat arra, hogy a nyugati világ és Európa elkerülje a végső összeomlást.
A kötet pontos képet nyújt az elmúlt évek meghatározó jelenségeiről, részletesen elemezve a Nyugat visszásnak ítélt viszonyait. Schmidt Mária alaposan megvizsgálja a nyugat-európai országok mai helyzetét, szót ejt az amerikai álom széteséséről, az LMBTQ-mozgalmakról, a „wokeizmusról”, a kulturális gyarmatosításról, a liberális imperializmusról, az orosz–ukrán háborúról, de vizsgálja Kína feltörekvő szerepét is a világban, illetve az utolsó fejezetben a modern magyar nemzettudat és identitás értelmezésére is sor kerül.
Schmidt Mária érvelésében nagy szerepet szán a szabadságnak: az első és legfontosabb európai civilizációs értéknek a (keresztény) szabadságot tekinti, amely „a személyes felelősségvállalás, a szuverenitás, az egyéni sorsdöntések alapján áll”. Ezzel állítja szembe a mai nyugati világot, amely lemondott erről a szabadságról, és megfosztotta önmagát a szólás-, a sajtó- és a gondolat szabadságától a posztmarxista elit szorításában, akik a liberálisnak mondott értékeiket kötelezővé, érvényességüket pedig kizárólagossá akarják tenni. Holott „az élet értelméről, a közös célokról nincs mondanivalójuk. Kulturális ajánlatuk ideológiai egyneműsítést jelent, ezért hódító, behódoltató, elnyomó, kizsákmányoló”. Schmidt Mária kifejti, hogy a mai liberalizmus „kizárólag az egyéni jogokra, a szexuális és faji kisebbségekre, vagyis az individualizmusra koncentrál” és a nyugati világ a valóságban mára szabadságellenessé vált. Erre példaként Németországot említi, ahol „a szabadság hiánya majdnem teljesen megszüntette a német kultúrát és a tudományt, az országot ma belengi a fásultság, a közöny és az unalom”.
A Világrendetlenség című kötet pontos diagnózisa a világ jelenlegi állapotának. A kötetben olvasható írások a történelmi előzmények felvázolásával válnak a jelen megértésének eszközévé. Schmidt Mária célja nemcsak a világ megértése és megértetése, hanem ezen túlmutatóan olyan alapvető értékek védelme is, amelyek a szerző szerint túlmutatnak a mai világ töredezett állapotán. Az esszégyűjtemény így egyszerre elemzés és felhívás, hogy a fontosnak tekintett örökségeinket ezekben az „érdekes”, de vészterhes időkben is megőrizzük: „Mert a szabadság és a függetlenség megőrzéséért és biztosításáért mindennap újra és újra meg kell küzdenünk. Nem adják ingyen”.
Schmidt Mária: Világrendetlenség. KKETTKA, Budapest, 2024. 392 o.
A kötet megvásárolható a Terror Háza Múzeum könyvesboltjában és webshopjában.
Reif Roland
