Vitézy László filmrendező életművét áttekintő kötetet mutattak be Kamerapárbaj címmel szerdán Budapesten, a Terror Háza Múzeumban. A műfajteremtő, több rangos dokumentumfilmet, játékfilmet jegyző művész életpályáját négy nagy fejezetben foglalta össze Medgyessy Éva író, szerkesztő.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában megjelent kötet bemutatóján Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos Vitézy László rendezői pályafutásáról szólva megjegyezte, „Az a fajta alkotóművész, aki nem privilegizált pozícióból próbálja megfejteni az emberek problémáit, hanem alázattal nyúl a témáihoz.”
Már a könyv címe is a tisztességért és méltóságért folytatott harcra utal, Vitézynek minden munkája a falig menő rendszerkritika is egyben, miután a szocializmus szó szerint tönkretette a családját – méltatta a rendezőt Káel Csaba. A kormánybiztos külön kiemelte A békeidő című 1979-es filmet, amely szavai szerint a kádárizmus legélesebb kritikája lett, a cenzúrát kikerülve eljutott az emberekhez, sőt „Nyugat-Európában is hírét vitte a szocializmus és a kádári diktatúra embert és lelket nyomorító közegének”.
A kormánybiztos úgy fogalmazott, hogy Vitézy László minden munkája kivételesen bátor; a szocializmus valóságára megalkuvás nélkül, komplexen világítanak rá munkái. Káel Csaba a rendező diktatúrában való túlélésről szóló gondolataival zárta a méltatását, miszerint „nem ragaszkodni mindenáron ahhoz, amitől úgyis eltiltanak, de megtalálni mindig a kicsi réseket, ahol az igazságot fel lehet mutatni”.
A könyvbemutatón ezután Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója beszélgetett Vitézy Lászlóval és a könyvet jegyző Medgyessy Évával. Vitézy László elmondta, hogy a filmszakma máig erőteljesen hordozza a XX. századon végigvonuló népi–urbánus ellentét problémáját.
Baczoni Dorottya felidézte a rendező szavait, miszerint ő egy átvert nemzedék tagja, akinek a sok kenetteljes hazugság mögött rejlő igazság felmutatásához meg kellett tanulnia ravasznak lenni, átverni a hatalmat, és az ő pénzükön filmeket csinálni ellenük. A rendező erre elmondta, hogy ezt csakis egymást jól ismerő és egymásra nem féltékeny emberek kollektívájában lehetett megvalósítani.
Medgyessy Éva, a Kamerapárbaj című könyv szerzője elmondta, hogy rendkívül hiteles volt minden, amit a képernyőn látott, és minden mozzanat tele volt szimbolikával, annak ellenére, hogy a rögvalóságot jelenítette meg. „Ezeknek a filmeknek a szöveges láttatása volt igazi kihívás, hogy az olvasó kapjon kedvet a Vitézy-filmek megnézéséhez” – tette hozzá.
Vitézynek köszönhetjük, hogy közvetítették az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásait – ennek körülményeire külön is rákérdezett nála Baczoni Dorottya. A rendező ennek kapcsán beszélt a rendszerváltoztatáskori átalakításokban részt vevő szereplők előadásairól, amelyeket szintén megörökített kamerával. Elmesélte, hogy az igazán fontos tárgyalásokra eredetileg senkit nem akartak beengedni a szocialista funkcionáriusok. Érdekes részleteket villantott fel a korszakból, azt is felidézte, hogy a politikusok mennyire másképp kezdtek viselkedni, sőt öltözködni a kamera rendszeres jelenlététől. Ugyancsak sokatmondó az a kis részlet, amikor Vitézy és Jancsó Miklós együtt mentek a Parlament folyosóján, és találkoztak Aczél György kommunista kultúrcézárral. Vitézy köszönésképp biccentett, Jancsó viszont hiába volt jóban Aczéllal, köszönés nélkül elhaladt mellette, ám utána stikában visszament kezet fogni vele. Vitézy kiemelte, hogy neki az ilyen, mások által nem észrevett apróságokra van kiképezve a szeme, és ez köszönt vissza a filmkészítésében is.
Vitézy László Balázs Béla-díjas, Sára-Csoóri-életműdíjjal kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes és kiváló művész 1940-ben született Budapesten. 1969 és 1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakos hallgatója volt, majd 1973 és 1979 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja, 1979 és 1981 között pedig a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezője.
1981-ben a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője, 1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója. Az 1970-es évek végétől a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában is vállalt rendezői munkát, kezdetben a Pannon Krónika című műsornál, majd később önálló dokumentumfilmek rendezőjeként.
Több rangos dokumentumfilm, játékfilm kapcsolódik a nevéhez. Filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Leleplezés (1978-79), a Békeidő (1979), a Vörös föld (1982), az Égi madár (2011), A galamb papné (2013), a Csandra szekere (2013), A színésznő (2018), valamint Az énekesnő (2022).
MTI/pestisracok.hu/XX. Század Intézet
A kötet elérhető a Terror Háza Múzeum Webshopjában:
https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/kameraparbaj-vitezy-laszlo-palyaja/
