Aktualitások

Idén október 23-án ismét megemlékeztünk a magyar történelem egyik legfontosabb időszakáról, az 1956-ban kirobbant forradalomról és szabadságharcról. A XX. Század Intézet FÉLMÚLT című beszélgetéssorozatának legújabb részének apropóját az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója adta. Műsorunkban a forradalom világpolitikai hatásairól, illetve annak külföldi megítéléséről, értékeléséről beszélgettek vendégeink.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Bod Péter Ákos közgazdász.

„Az erőszak mindent megváltoztat, aki pedig ki van téve az erőszaknak, maga is más emberré lesz.” (12. o.)
Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora Az erőszak terei című könyvében a 20. századot olyannyira meghatározó erőszak és brutalitás különféle formáit és okait vizsgálja. A szerző a kelet-európai történelem elismert kutatójaként Felperzselt föld című művében részletesen elemezte Sztálin diktatúrájának működését és a rendszer fennmaradásának kérdéseit, így alapos ismeretekre tett szert az erőszak meghatározó voltáról.

Napjainkban szinte egyértelműnek tűnhet, hogy különböző természeti katasztrófák károsultjai, vagy éppen háborús konfliktus elől menekülők számára a világ humanitárius szervezetei igyekeznek a lehető legszélesebb körű segítséget nyújtani. Természetesen ez nem mindig volt így a világtörténelemben. A XIX. század második felére azonban egyre nagyobb hajlandóságot mutattak különböző szervezetek, hogy ne csak nemzeti, hanem globális szinten is megsegítsék a bajbajutottakat.

Szabadstrandok, vízibicikli, lángos, világos sör, hekk. Talán még napjainkban is ezekkel a fogalmakkal festhető le legtöbbünk Balaton-képe. Nem véletlenül, hiszen amennyiben nevezhetjük valamelyik időszakot a Balaton „klasszikus” korszakának, akkor minden bizonnyal a Kádár-korszakot kell e jelzővel illetnünk. Ekkor jött létre hazánkban a tömegturizmus azon formája, amely lehetővé tette a társadalom széles rétegeinek a hosszabb-rövidebb ideig tartó nyaralásokat a tóparti szakszervezeti üdülők egyikében, illetve a „magyar tenger” is ekkor nyerte el azt az építészeti és kulturális jellegét, ami a legutóbbi évekig meghatározó maradt. Létezett azonban ennek az időszaknak egy másik, sötétebb arca, amelyről keveseknek volt tudomásuk, és kevesen ismernek ma is. Az 1960-as évek közepétől kezdődően élénk titkosszolgálati tevékenységet folytatott a Balaton partján mind a magyar Belügyminisztérium III/II-es csoportfőnöksége, mind a hírhedt keletnémet Állambiztonsági Minisztérium,  a Stasi.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Kiss Elemér jogász. Jogi diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Surányi György közgazdász. Közgazdasági diplomáját 1977-ben szerezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ezt követően 1986-ig a Pénzügykutatási Intézet kutatójaként dolgozott.

A legújabb FÉLMÚLT az 1939. augusztus 23-án aláírt Hitler–Sztálin-paktumról, más néven a Molotov–Ribbentrop-paktumról szólt. Vendégeink megvitatták, hogy miért éppen ezen szerződés évfordulójához kapcsolódik a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja és milyen jelentőséget hordoz magában az emléknap.

Lassan egy hónapja focilázban égünk. Az is tudja, hogy éppen most zajlik a labdarúgó-Európa-bajnokság, aki nem rajong a fociért. Ebből adódóan a XX. Század Intézet FÉLMÚLT adásának nyári különkiadásában a futball identitásformáló erejéről, a labdarúgás és a politika viszonyáról, illetve a magyar labdarúgás sikerkorszakairól beszélgettünk.

Lin Piao 18 éves korától egészen haláláig az egyik legmeghatározóbb politikusként volt jelen a Kínai Kommunista Párt életében. Piao Mao Ce-tung leghűségesebb és elkötelezett támogatója volt már a polgárháborús évektől kezdve. Ő volt az, aki A vörös könyvecske segítségével kiépítette Mao személyi kultuszát a Kínai Néphadseregben. Politikai pályája folyamatosan felfele ívelt, hiszen Mao saját maga jelölte ki utódjának, ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy a korábbi bajtársak közötti viszony mindig is felhőtlen lett volna. 1971-re pedig már olyan pletykák röppentek szárnyra, hogy Lin Piao a hatalom megszerzése érdekében szembefordulna, eltávolítaná vagy akár meg is öletné Maót. A szóbeszéd következményeit Lin már nem akarta megvárni, így családjával megpróbált a Szovjetunióba menekülni, repülőgépük azonban máig tisztázatlan körülmények között meghibásodott és lezuhant Mongóliában.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk soron következő interjúalanya Horváth István diplomata, közgazdász (1943 -). Horváth István 1966-ban szerezte meg közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetemen. Az MSZMP-be való belépését követően rövidesen a Gazdaságpolitikai Osztály munkatársa lett, majd kinevezték Magyarország hágai, bonni, a rendszerváltoztatás után pedig berlini nagykövetének.

Legújabb FÉLMÚLT adásunkban az 1920. június 4-én aláíratott trianoni békediktátumig vezető útról, a szerződés magyarságra gyakorolt hatásáról, a Trianon-trauma kezeléséről és a hazánkban 1990, majd 2010 után végbemenő emlékezetpolitikai változásokról beszélgettünk.

A FÉLMÚLT legújabb adásában a Szövetségesek II. világháborúban kivívott európai győzelmének napjáról beszélgettünk, melyet a nyugati országok 1945. május 8-án, Oroszországban május 9-én ünnepelnek. Meghívott vendégeink megvitatták a Győzelem Napi narratívák alakulását a hidegháború időszakában, a Szovjetunió összeomlását követően, valamint, hogy mennyiben változott a Győzelem Napja körüli emlékezetpolitika a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború alatt.

Miért olyan vonzó a marxizmus még ma is a nyugati értelmiség számára? Létezik-e igazságos politikai erőszak? Vajon csupán társadalmi környezetünk határozza-e meg döntéseinket, vagy felelősséget kell vállalnunk mindazért, amit teszünk? És ez utóbbi kérdés megítélésekor miért alkalmaz kettős mércét egy-egy értelmiségi csoport? Egyebek mellett ezekre a sokszor érzékeny és megosztó kérdésekre kíván válaszolni a neves szociológus, Paul Hollander tanulmányaiból válogatott, Marx és a Korán című kötet.

Visszatért a FÉLMÚLT. Legújabb adásunkban hazánk történelmének egyik legtragikusabb pillanatáról, az 1944. március 19-én bekövetkezett náci megszállásáról és annak következményeiről beszélgettünk. Vendégeink megvitatták a megszállás előzményeit, a magyar történelemre és a II. világháborúra gyakorolt hatásait, a magyar külpolitika 1930-as és 1940-es években való alakulását, illetve a magyar zsidóság sorsát.

A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak, vagy ahogy mindenki hívta, Gerő Tanár Úrnak volt egy régóta dédelgetett álma: A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése.

A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak volt egy régóta dédelgetett álma: a magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése. Magyarországon eddig soha nem jelent meg olyan kiadvány, amely enciklopédikus formában tárgyalta volna a magyarországi zsidó holokausztot. Ez a könyv tehát a maga nemében az első.

1944. december 24-én a nyilasok a sopronkőhidai börtönben kivégezték Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A magyarországi fajvédők egyik vezéralakjaként lépett a politika mezejére, a magyar történelem könyvekbe azonban, mint a magyar nemzeti ellenállás mártírjaként vonult be. A  Neve szinte minden magyar városban jelen van, hiszen különböző köztereket, utcákat neveztek el róla, mégis kevesen ismerik az általa bejárt utat. Intézetünk legújabb cikkéből ismerje meg a Bajcsy-Zsilinszky Endre életét és gondolkodását befolyásoló eseményeket, a fajvédők programját, illetve a német megszállás és a nyilas uralom elleni ellenállás megalakulását.

Hatalmuk megszilárdítása után a magyar kommunisták célba vették a katolikus egyházat. Az egyház vezetőinek letartóztatása, szerzetesek, papok internálása azonban csak a kezdet volt. Akiket nem tudtak a diktatúra eszközeivel megfélemlíteni, azokat egyszerűen meggyilkolták. Ilyen, megalkuvást nem ismerő, a hivatása mellett a végsőkig kiálló ember volt Brenner János is, akit a kommunisták 1957-ben, papi szolgálatainak teljesítése közben 32 késszúrással meggyilkoltak. A brutális gyilkosság után a hatalom mindent megpróbált, hogy az emberek emlékezetéből kiirtsák a fiatal papot és az eszméket, amiket képviselt.

„Minden művészet propaganda. Ámde nem minden propaganda művészet.” – írja George Orwell 1940-ben megjelent esszéjében. Magyarországon 1948 és 1956 között, a Rákosi-rendszer nyolc éve alatt a plakátművészetet is teljes mértékben a pártállam szolgálatába állították, mindenhonnan a szocialista gazdaság felépítése, a tervgazdálkodás, a beszolgáltatások, a termelésre való buzdítás harsogott. De vajon születtek-e remekművek a magyar művészettörténet legpropagandisztikusabb éveiben is?