Aktualitások

Mit adott Semmelweis a világnak? És mit adott a világ Semmelweisnek? Az első kérdésre azért nem egyszerű válaszolni, mert szinte lehetetlen felmérni, hány gyermekágyas anyát mentett meg felfedezése. Saját kora mostohán és méltatlanul bánt vele, ezt már több mint száz éve tudjuk. A halála utáni évtizedekben a tudományos közösség megkövette őt, és az orvostudomány nagyjai közé emelte, de a történelmi emlékezet fordulatosabb utat szánt Semmelweisnek. Hosszú idő telt el, míg az anyák megmentője a bécsi elmegyógyintézetből a Nemzeti Panteonig jutott.

Mikor 1972. február 21-én Richard Nixon, az Egyesült Államok elnökének repülőgépe leszállt Pekingben, már sejteni lehetett, hogy az esemény[1] gyökeresen meg fogja változtatni az 1945 után kialakult világrendet.[2] Nixon az elutazása előtti sajtótájékoztatón a következő szavakkal búcsúzott: „Békével jöttünk az emberiség nevében.”[3] Útja mérföldkőnek számított a hidegháború történetében, lépésével megnyíltak a kapuk a két ország közötti együttműködés előtt. A sikeres kapcsolatfelvétel két rendkívül tehetséges személynek volt köszönhető: Csou En-laj[4] kínai miniszterelnöknek és a tavaly 100 éves korában elhunyt Henry Kissinger[5] nemzetbiztonsági tanácsadónak. Az olykor regénybe illő események láncolata tette lehetővé azt, hogy a két elnök: Nixon és Mao egy asztalhoz tudtak ülni, megváltoztatva a hidegháború addig érvényes játékszabályait.

Középiskolások számára indít új, rendhagyó programsorozatot a XX. Század Intézet, amellyel az úgynevezett rövid 20. századba kalauzoljuk el az érdeklődő osztályokat. A XX. Század Intézet várja azon közoktatási intézmények jelentkezését, akik szívesen bemutatnák diákjaiknak az előadást!

Az 1970-es években Olaszország belpolitika válságok sorával küzdött, mely sorra buktatta meg a megválasztott kormányokat. Az országban a társadalmi elégedetlenség az egekben volt, az 1946 óta kormányzó Kereszténydemokrata Párt pedig kezdte elveszíteni az ország bizalmát. Ebben a feszült politikai légkörben a kereszténydemokraták egyik vezető politikusa, Aldo Moro egy „történelmi kompromisszum” előkészítésén dolgozott saját pártja és az Olasz Kommunista Párt között. Intézetünk legújabb cikkéből megismerheti Aldo Moro törekvését, hogy összefogja az ország két legerősebb demokratikus pártját, a terror megjelenését az olasz mindennapokban, a korszak legveszélyesebb olasz terrorszervezetének, a Vörös Brigádok történetét, illetve az olasz történelem legmegrázóbb merényletét.

Szinte mindenben forradalmit alkotott, amihez hozzányúlt. Borotválkozás közben papírra vetett gondolataiért az amerikai hadsereg komoly pénzeket fizetett, és miután Oppenheimer hívására Los Alamosba érkezett, huszonnégy órán belül megoldotta a plutóniumbomba sarkalatos problémáját. Neumann János az Egyesült Államokba emigrált magyar „marslakók” csoportjának talán legélesebb elméje volt, aki a tudomány elefántcsonttornya és a politikai tettek mezeje között mindenféle korlát nélkül tudott mozogni.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya a nemrégiben elhunyt Vajda Mihály (1935-2023) Széchenyi-díjas filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Ormos Mária (1930–2019) Széchenyi-díjas történész.

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét sokan az 1956-os forradalom himnuszának nevezik. Legújabb Szöveg podcastunkban a költemény és annak szerzője kapcsán a kommunista diktatúra kultúrpolitikájáról, túlélési stratégiákról és az alkotás lehetőségeiről beszélgetünk.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Szőcs Géza (1953–2020) Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus.

A XX. Század Intézet meghívására hazánkba érkezett Ricardo Ruiz de la Serna spanyol jogász, történész, egyetemi docens, politikai elemző (Universidad CEU San Pablo, Madrid), hogy előadást tartson arról a kevesek által ismert történelmi tényről, hogy 1956-ban Spanyolország Franco tábornok vezetésével százezer önkéntes spanyol katonát küldött volna Budapestre, a magyar forradalmárok segítségére, de az amerikai vezetés megakadályozta azt.

Októberi Félmúlt adásunkban rendhagyó módon egy kitalált személy került a középpontba. Beszélgetésünk apropóját Greta Gerwig idén nyáron bemutatott Barbie című filmje szolgáltatta, melynek főszereplője a XX. század egyik ikonja, maga Barbie volt. Az adás során meghívott vendégeink megbeszélték mi vezetett a Barbie babák népszerűségéhez, milyen nőképet sugallt kezdetekben és napjainkban, valamint, hogy milyen üzenete volt magának a filmnek.

Az Évek Annie Ernaux leghíresebb műve, melyben saját életén keresztül mutatja be Franciaország történelmét a megszállást követően Nikolas Sarkozy hatalomra kerülésééig. A politikatörténeti események mellett nagy hangsúlyt kapnak azok a társadalmi kérdések, melyeknek fontos szerepük volt az író életében.

A széles nyilvánosságban kevésbé ismert tény, hogy az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia kiemelkedett a rádiós rejtjelezés és kódfeltörés területén, amelynek fejlett infrastruktúráját aztán Kun Béla is élvezte a Tanácsköztársaság 133 napja alatt.

1945-ben véget ért a II. világháború, azonban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között megindult a versengés a világ vezetéséért. A szovjet diktátor, Joszif Sztálin átmeneti időszakként gondolt a békére, biztos volt abban, hogy előbb utóbb a két szuperhatalom egymásnak feszül. Annak érdekében, hogy a Szovjetunió ne maradjon le az USA-val szemben, a béke évei alatt a szovjet hadsereg fejlesztése első számú prioritása lett a vezérkarnak. Intézetünk legújabb cikkéből ismerje meg a hidegháború óta tartó szovjet és orosz hadiipari fejlesztések legfőbb állomásait, alkalmazásukat, valamint, hogy ez az egyoldalú militarizmus milyen szerepet játszott a Szovjetunió 1991-es felbomlásában.

Legújabb adásunkban az atombomba kifejlesztése és bevetése körüli dilemmákról beszélgettünk, amihez az apropót Christopher Nolan idén nyáron bemutatott Oppenheimer című filmje szolgáltatta. Az adásban szó esett Robert Oppenheimer és Teller Ede közötti párhuzamokról, az őket elválasztó töréspontokról, arról, hogy milyen eltérő felfogásuk volt a hidegháborúról és milyen stratégiát tartottak volna követendőnek, valamint, hogy mi alakította Teller Ede antikommunista meggyőződését élete során. Vendégeink továbbá megvitatták az atombomba kifejlesztése és bevetése körüli morális és politikai dilemmákat, melyekkel mind feltalálói, mind Truman elnök szembenéztek.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Göncz Árpádné Göntér Zsuzsanna (1923–2020), egykori köztársasági elnökünk felesége.

[1] 55 évvel ezelőtt, 1968. január 1-én indult el az Új Gazdasági Mechanizmus, mellyel a korábbi centralizált tervutasításos rendszert váltották fel. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének következményeként a következő közel egy évtizedet a hazai szocializmus „aranykorának” is nevezhetjük.[2] Gerő András találóan a „Nagy Magyar Kispolgárosodásnak” nevezte ezt az időszakot, az emberek ekkor tudtak televíziót, hűtőszekrényt, személygépkocsit és akár még egy víkendházat is vásárolni maguknak.[3] Hasonló reformokkal a környező szocialista országokban is próbálkoztak, de megvalósításban legtovább Magyarország jutott el. A mechanizmust és gazdasági hatását már sokan, sokféleképpen magyarázták, ezért most annak előzményeire kívánok fókuszálni.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Balsai István (1947–2020) jogász, politikus, aki mesél többek között az MDF-ben betöltött szerepéről és a rendszerváltoztatás utáni első szabad választásokról is.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk következő interjúalanya Nagy Bálint (1949–2022) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész. 1976-ban az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőipari Karán szerezte meg diplomáját. 1979-ig tervező építészként dolgozott, munkáját azonban ellenzéki tevékenysége miatt nem folytathatta.