Aktualitások

Karaganda műemléki tájképe legalább annyira sokszínű, mint lakossága. A városkép első körben moszkvai építészek tervei alapján 1934 és 1938 között alakult ki, mellyel párhuzamosan a kitelepítettek és száműzöttek vályogházai is sorra épültek. A Kazah főváros emlékműveinek formálódásában éppúgy szerepet játszott a helyben működő ipari széntermelés, mint az, hogy Karaganda megye sztyeppéin landoltak a szovjet űrközpontról, Bajkonurról kilőtt űrhajósok. A városban szétszórtan megtalálható kazah lovas figurák pedig tökéletesen ellenpontozzák mindezt.

Egy hét után már otthonosan mozogtunk a vasútvonallal kettészelt és hosszú sugárutakkal tagolt egykori bányavárosban. Egyik fő célállomásunk, a Karagandától 45 kilométerre fekvő Dolinka, a számos tábort magába foglaló, óriási kiterjedésű KarLag központja volt, ahová az 1930-as évektől kezdve tömegesen érkeztek a különböző nemzetiségű deportáltak és politikai elítéltek. Az épület ma a Politikai Elnyomás Áldozatainak Emlékmúzeumának ad otthont, amit a Terror Háza Múzeum megnyitása előtt kereken egy évvel, 2001. február 24-én alapítottak.

Az 1988. májusi pártértekezleten leváltották az országot harminckét éve vezető Kádár Jánost. Az új vezetés számára lehetővé vált a szembenézés a fennálló gazdasági, társadalmi válsággal a korábbi politikai megkötések nélkül. Habár a rendszer maradt, a demokratikus ellenzék azon követelése, hogy „Kádárnak mennie kell”[1],  teljesült. Grósz Károlyt választották meg az MSZMP új főtitkárának, de a történelem nem adott neki sok időt a hatalomban, mindösszesen 17 hónapot. Az 1980-as években ugyanis egyre jobban felerősödtek azok a külső és belső tényezők, melyek aztán fokozatosan feszítették szét a politika addigi kereteit, a pártértekezlet után pedig rövid időn belül elvezettek a rendszerváltoztatáshoz.

Már annyi országot címkéztek fel valamelyik két égtáj „kapujaként”, „imbolygó kompországaként”, vagy „köztes államaként”, hogy felmerülhet a kérdés: nem erőltetett már ez egy kicsit? Kazahsztánba érve azonban rövidesen beláttam, hogy ez itt a legkevésbé sem közhely. Igaz, bármi kapujának nevezni egy szubkontinensnyi méretű földet kissé aránytalanul hangzik.

Idén volt 20 éve, hogy az Amerikai Egyesült Államok 2003. márciusában megkezdte Irak elleni invázióját. Az évforduló kapcsán a XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának áprilisi epizódjában a háború kitörésében kulcsszerepet játszó politikai vezetőkről, George W. Bushról és Tony Blairről beszélgettünk.

Ne csak olvasd, hallgasd is meg, mitől érdekesek a Neked szánt kötelező olvasmányok! Legújabb, középiskolásoknak szóló Szöveg podcastunkban egy kultikus magyar regény, az Iskola a határon áll a középpontban. Ottlik Géza 1959-ben megjelent kötetével a legtöbben már középiskolában találkoztunk, de akárhányszor újraolvassuk Bébé, Medve Gábor és Szeredy Dani 1923-ban kezdődő katonaiskolai történetét, mindig újabb részleteket fedezhetünk fel benne. Vendégünk, Dr. Horváth Kornélia irodalomtörténész, az Ottlik-életmű kutatója volt, aki sok egyéb mellett beszélt a regény különböző értelmezési szintjeiről és arról, hogy milyen sok helyen tetten érhető benne az elnyomó rendszerek kritikája.

A XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának márciusi epizódja az egyik legismertebb amerikai elnökről, Ronald Reaganről szólt, aki az Amerikai Egyesült Államok javára billentette a hidegháború menetét.

Legújabb középiskolásoknak szóló Szöveg podcastunkban a fiatalok és felnőttek közös kedvencéről, az Abigélről lesz szó.

David P. Goldman amerikai közgazdász, stratégiai elemző, az Asia Times újságírója intézetünknek adott exkluzív interjúban beszélt az USA távol-keleti kihívásairól, azok lehetséges megoldásairól és Kína nyugati szemmel nehezen megérthető stratégiai gondolkodásáról.

A kelet-európai kommunista rendszerek kifulladásával egy időben Kína is szakított a szovjet típusú kommunizmussal. A váltásra Mao Ce-tung halála után utódja: Teng Hsziao-ping vezetésével került sor, aki forradalmi változást indított el, amelynek világtörténelmi jelentősége a bolsevik puccshoz mérhető.

A XX. Század Intézet kiemelt feladatának tartja, hogy megszólítsa a mai fiatal generációt. Pályázatainkkal az a célunk, hogy ez a korosztály ne egy lezárult történetként tekintsen a múltra, hanem megértse, hogy ezek a történetek máig velünk élnek, meghatározzák jelenünket és jövőnket – jelentette ki Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója az ÉN HŐSÖM videópályázat 2023. február 27-i díjátadóján. A Terror Háza Múzeumban megtartott rendezvényen Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára is részt vett.

Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én hurcolták el a Szovjetunióba. Bűne az volt, hogy mert konfrontálódni a hatalom kisajátítására törő kommunistákkal. Kovács Béla elrablása szimbolikus jelentőségű, ekkor került új szintre a kommunista párt gátlástalansága, és előre jelezte az elkövetkező több mint négy évtized politikai gyilkosságait, kivégzéseit, bebörtönzéseit, családok százezreinek tönkre tételét. 2001 óta, minden év február 25-én megemlékezünk a kommunizmus áldozatairól.

A XX. Század Intézet podcast csatornájának új, tematikus sorozatában olyan regényekről beszélgetünk történészi szemszögből, amelyek a huszadik századi történelemmel kapcsolatos gondolkozásunkat formálják. Középiskolás hallgatóink figyelmébe különösen ajánljuk sorozatunkat, mert a kitárgyalt regények kötelező vagy ajánlott olvasmányok az iskolában!

Arcok a múltból sorozatunk legújabb részében a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Jankovics Marcell (1941­­–2021) rajzfilmrendező, grafikus mesél életéről, a kommunista diktatúra alatt átélt megpróbáltatásokról: édesapjának letartóztatásáról, kitelepítésükről. A videóból megismerjük karrierjének legfontosabb állomásait, és az is kiderül, hogy miért kellett meghamisítania az életrajzát.

2023 első Arcok a múltból videójában Wachsler Tamás emlékeit hallgathatjuk meg a rendszerváltoztatás korszakáról.

Arcok a múltból – Oral history sorozatunk ötödik interjúalanya Makk Károly (1925–2017) filmrendező.

Josip Broz Tito iránt a mai napig erős érzelmekkel fordulnak a délszláv államok lakói. Személyi kultuszának maradványai még a XXI. században is jelen vannak a balkáni társadalmakban. Jugoszlávia felszabadítója, a nácikat kiűző partizánvezér, az ország politikájába a „harmadik utat” elhozó politikus iránti nosztalgikus érzelmekre ma csak Titostalgia néven utalnak. De pontosan miben is mutatkozik meg Tito emlékezete?

A XX. Század Intézet podcast csatornájának új, tematikus sorozatában olyan regényekről beszélgetünk történészi szemszögből, amelyek a huszadik századi történelemmel kapcsolatos gondolkozásunkat formálják. Középiskolás hallgatóink figyelmébe különösen ajánljuk sorozatunkat, mert a kitárgyalt regények kötelező vagy ajánlott olvasmányok az iskolában!