Nagy Beatrix, a Habsburg Történeti Intézet tudományos titkára elmondta, a most induló Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából című rendezvénysorozat során a Monarchia kulturális világát reprezentáló szereplőket és szerzőket kívánják bemutatni. Hangsúlyozta, a cél mindezzel elsősorban az, hogy ezeknek a „látszólag ismert személyiségeknek” az „emberi arcélét, teljesítményük korabeli megítélését”, valamint „utólagos emlékezetüket” is megismertessék. Ennek értelmében az első alkalommal Jókai Mórról, a 19. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjáról esik szó.
Lugosi András, a Budapest Főváros Levéltárának (BFL) főlevéltárosa A modern irodalom és olvasóközönségének kialakulása a 19. századi Magyarországon kommunikációtörténeti szempontból címmel tartott előadást.
A szakember többek között arról beszélt, hogy a 19. századi magyarországi modernitás folyamatába hogyan ágyazódott bele az ún. Jókai-jelenség. Elmondta: mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy az 1840-es években, amikor Jókai Mór és Petőfi Sándor már professzionálisan és nem csupán passzióból űzte irodalmi tevékenységet – azaz minderre pénzkereseti lehetőségként is tekintettek –, akkor Pest már a nyugat-európai és amerikai városokhoz hasonló modern nagyvárosként működött.
Lugosi András hangsúlyozta: a reformkori Pesten már javában zajlott a modern irodalmi élet, például irodalmi lapokat adtak ki. Az ide érkező Jókai és Petőfi megtestesítették azt az új, író-szerkesztő típust, akik piacra „termeltek”, és akiket tipikusan egy adott közönség olvasott. Kiemelte: Jókai nemcsak a könyvei eladásában, de az ezzel megkeresett pénz tekintetében is kimagaslóan sikeres írónak tekinthető. Kiemelte: Jókai „sztár” szerepét jól illusztrálja, hogy mindössze alig ötven éves volt, amikor indítványozták, hogy utcát nevezzenek el róla a városban.
A BFL főlevéltárosa úgy látta, Jókai pályájára az is igen jótékonyan hatott, hogy az írni-olvasni tudás is éppen ezekben az évtizedekben növekedett meg, így ekkorra jelentősen bővült a potenciális közönség köre. Sikerességének egyik titka, hogy írásaiban a népmese és a mítosz formáinak műköltészeti alakját alakította ki, a forradalom és szabadságharc történeti kapcsán megteremtette a nemzeti mítoszt, s ennek üzenetét még jóval 1848 után is közvetíteni tudta.
Lugosi szerint Jókai írásmódja, a „szóbeliséghez közel eső írásbeliség-típus” alkalmas volt arra, hogy megragadja az első generációs magyar nyelvű, és első generációs olvasó- (olvasni tudó) közönség figyelmét.
Rózsafalvi Zsuzsanna, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) irodalomtörténésze „…mert Magyarországon legnehezebb könyvet eladni”. Jókay és Révay Mór János: egy magyar könyvkiadó regénye címmel tartott előadást.
Ebben arra kereste a választ, hogy Jókai író zsenialitása mellett hogyan aknázta ki a korszak sajtóját saját írói és közéleti karrierjének építésére.
Kifejtette: Révay Mór János, a 19. század végének és a 20. század elejének egyik legnagyobb könyvkiadója és a 100 kötetes Jókai kritikai kiadás megjelentetője így indokolta Jókai sikerét: „Az ő hatásának és páratlan népszerűségének oka abban állott, hogy egész élete, fejlődése és munkája, annyira bele volt kapcsolva a nemzet közéletébe, mint soha még más magyar íróé. Ifjúságában benne élt a nemzet legmozgalmasabb korszakában, egy szereplője volt az eseményeknek, szóval és tollal buzdítója az akkori fiatalságnak, azután részese a szabadságharcnak, mártírja a meggyőződésnek, majd újra felélesztője az új nemzedéknek, krónikása a múltnak, prófétája a jövőnek. Benne és az ő munkájában élt akkor a nemzet, az elnyomatás napjaiban. Jókai tanította meg a közönséget olvasni, Jókai népszerűsítette a magyar könyvet, ő alapozta meg az akkori könyveivel a mai magyar irodalmat.”
Rózsafalvi szerint ezzel szemben szükséges elmondani azt is, hogy Jókai sikereit nem a könyveivel, hanem a sajtóban megjelent tárcanovelláival és regényével alapozta meg, és majd csak pályája utolsó szakaszában lesz nagyobb szerepe a könyvkiadásnak, a százkötetes nemzeti díszkiadás megjelentetésével nemzetközi sikerré téve Jókai-kultuszt, és Magyarország legfontosabb kiadóivá emelve a Révay Testvéreket.
Az OSZK irodalomtörténésze úgy látta: Jókai jó helyzetfelismerésének köszönhetően az elnyomás éveiben, az ’50-es években felismerte a politikai lapok súlyának növekedését, amire jó példa, hogy a Pesti Naplóban jelentette meg az Egy magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt, jelentősen lendítve ezzel pályája menetén.
Rózsafalvi Zsuzsanna hangsúlyozta: Jókai a Vasárnapi Újság szerkesztőjeként és a Magyar Sajtóban megjelentett politikai publicisztikái révén megalapozta későbbi közéleti-politikai szerepvállalását. Mint mondta, fontos lépés volt, amikor 1863-ban – immár képviselőként – A Hon címen megalapította a Határozati Párt folyóiratát. Ez írói pályája szempontjából is rendkívül lényeges momentum, hiszen legfontosabb regényei, így többek között Az arany ember és A kőszívű ember fiai is itt jelentek meg. A Révay Mór Jánossal való kapcsolat A Hon megszűnését követően kezdett kibontakozni, Révay pedig Jókai kiadójává és idővel – mai szóval élve – gyakorlatilag menedzserévé vált – jelentette ki.
Hangsúlyozta: Révay szervezte meg az író kiadói jogainak rendezését, de a kiadás technikai részleteiben is jelentős segítséget nyújtott. „Jókai műveinek díszkiadása, mely megjelentetését követően a Párizsi Világkiállítás nagydíját hozta el, a korszakot tekintve nemzetközi viszonylatban is páratlan vállalkozás volt”, és tulajdonképpen az első igazán nagy hazai könyvkiadói sikernek tekinthető. Az eladott sorozatszám a hatezret is meghaladta – emelte ki Rózsafalvi Zsuzsanna.
Az OSZK munkatársa leszögezte: Révay nemcsak kiadta Jókai műveit, és segítette magánéleti ügyei intézését, de kanonizációjához is nagyban hozzájárult azzal, hogy Mikszáth Kálmánnal megíratta a szerző életregényét.
Rózsafalvi így összegzett: Jókai példáján keresztül látszik, hogy a sajtó eszköz lehet az író körül kialakult kultusz formálásához, és saját karriertörténetének megvalósításához. „Jókai egy 1845-ben édesanyjához írt levelében azt hangsúlyozza: az írói-szerkesztői karrier gyümölcsözőbb lehet, mint a jogászi, és még akár képviselő is lehet belőle.” Rózsafalvi leszögezte: ezt az álmát sikerült megvalósítania, sőt valószínűleg ennél sokkal többet is.
