A XX. Század Intézet kiemelt feladatának tartja, hogy megszólítsa a mai fiatal generációt. Pályázatainkkal az a célunk, hogy ez a korosztály ne egy lezárult történetként tekintsen a múltra, hanem megértse, hogy ezek a történetek máig velünk élnek, meghatározzák jelenünket és jövőnket – jelentette ki Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója az ÉN HŐSÖM videópályázat 2023. február 27-i díjátadóján. A Terror Háza Múzeumban megtartott rendezvényen Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára is részt vett.
A díjakat középiskolás pályázóink hozzátartozóik körében vették át. A diákok egy-egy olyan, 20. századi közéleti személyiségről készíthettek rövid videót, akire ma is példaként lehet tekinteni. A pályázatra az egész ország területéről és határon túlról is érkeztek a pályamunkák. A diákok nemcsak országosan ismert, hanem helyi, saját településeikhez kötődő hőseiket is a középpontba állították.
A tanulók különböző képalkotó technikák felhasználásával mutatták be az általuk választott történelmi személyt. Van köztük, aki verset, van, aki fegyvert és van, aki politikai eszközöket használva vált hőssé – mondta Baczoni Dorottya, ismertetve, a legtöbb pályázó magyar hőst választott és többségük az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéhez kapcsolódott. 1956 és annak hősei tehát különleges helyet foglalnak el a mai fiatalok szívében is. Bátorságuk, helytállásuk, nemzeti elköteleződésük mintául szolgál.
A díjátadón Vincze Máté emlékeztetett arra, hogy a pályázatra videókat készítő fiatalok maguk is hasonló korúak, mint sok ’56-os hős: Tóth Ilonka, a 18 éves korában kivégzett Mansfeld Péter vagy éppen Wittner Mária volt a szabadságharc idején. A helyettes államtitkár arra biztatta a fiatalokat, hogy továbbra is keressék a hősöket, tanuljanak tőlük és váljanak maguk is hőssé, álljanak ki mindazért, amiben hisznek.
Múltunk számos fejezete tehát büszkeségre ad okot. Szolgálhat jó mintaként, segíthet az értékes dolgok felismerésében és abban is, hogy mit kell elkerülni, nem megismételni. Ahogy egy személy identitásának szerves részét képezik élettapasztalatai, példaválasztásai, úgy kollektív értelemben is ugyanilyen meghatározó jelentőségű a múlt. Az emlékezés, a közös szimbólumok, a hőseink mind nemzeti identitásunk részei, erősítik a közösségi összetartozást és meghatározzák értékrendszerünket ebben az egyre inkább kapaszkodók nélküli világban.
Díjazottak:
1. helyezett: Peresztegi Hanna
Választott hős: Mansfeld Péter
„Azért Mansfeld Péter, 20. századi hősre esett a választásom a videó készítésekor, mert számos kapcsolódási pontot sikerült találnom vele. Hiába a más életkörülmény és a más század, a közös életkorunkból adódóan könnyen az ő szemével tudtam szemlélni a világot egy videó erejéig. Napjainkban is fontos személynek pedig azért tartom, mert véleményem szerint rengeteg erőt meríthetünk a fiatalos, lendületes életstílusából, és abból a hatalmas és sziklaszilárd igazságérzetéből, ami vezérelte őt.”
2. helyezett: Bibercz Eliza
Választott hős: Havrila Béláné Sticker Katalin
„Az M1 csatorna hírműsorában hallottam tavaly ősszel, hogy meghalt Wittner Mária, 1956-os hős. Utánanéztem az életének, és ekkor találkoztam Havrila Béláné Sticker Katalin nevével, hiszen ők jó barátnők voltak, és mindketten a forradalom sikeréért harcoltak. Hazaszeretet, céltudatosság, önfeláldozás, és az egyéni érdekek háttérbe szorítása a közösség érdekében. Ezek az értékek teszik ma is fontossá az ’56-os hősök által megvalósított cselekedeteket.”
3. helyezett: Nagy Hajnalka Eszter
Választott hős: Giorgio Perlasca
„Giorgio Perlasca számomra azóta követendő példa, mióta először hallottam róla történelem órán. Úgy gondolom, hogy a 20. századnak ebben az időszakában rengeteg hőst találhatunk, hisz bárki, aki tett annak érdekében, hogy a holokauszt véget érjen, az hős, ám Perlasca kitűnik a többiek közül. Szeretem benne, hogy nem volt tökéletes, követett el hibákat, mégis az életét kockáztatva mentett meg másokat – és erről a második világháború után több évtizeden keresztül nem is szólt senkinek, véletlenül derült ki személyének fontossága. Azért róla készítettem filmet, mert ő talán a legemberibb embermentő, akiről valaha hallottam. Az embermentők saját életüket kockáztatva újabbakat mentettek meg, így hála nekik, többen, akik elpusztultak volna, túlélhették a második világháborút. Cselekedeteikkel mai napig példát mutathatnak számunkra. Engem mindig inspirálnak az embermentő történetek. Úgy érzem hogy mindig lehet mit tenni a másikért, bármikor dönthetek az embertársaim megmentése és értük való kiállás mellett, nem számít, milyen korban vagy országban élek. A másikon való segítés mindig lehetséges.”
XX Század Intézet/MTI
