Brenner János, a magyar kommunista egyházüldözés mártírja

Brenner János, a magyar kommunista egyházüldözés mártírja

A II. világháborút követően Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, így egyértelművé vált, hogy rövidesen megkezdődik a szovjet mintájú kommunista diktatúra kiépítése. Hatalmuk megszilárdítása után Rákosi Mátyásék megkezdték az ideológiájukkal leginkább szembenállóbb intézmények, a magyarországi egyházak támadását. 1948 és 1953 között mindennapossá vált, hogy papokat, szerzeteseket hurcoltak meg, az egyházak vezetőit házi őrizetbe vették, letartóztatták vagy éppen internálták. A kommunisták attól sem riadtak vissza, hogy a hatalmukra veszélyesnek ítélt egyházi személyeket egyszerűen meggyilkolják.[1] Brenner János, a Vas vármegyei Szentgotthárdhoz tartozó, Rábakethely káplánja is így vált a kommunista terror áldozatává és a katolikus egyház mártírjává. A hatóságok szemében legnagyobb bűne az volt, hogy a fiatalságot próbálta közelebb hozni a katolikus értékekhez és az egyházhoz.

Egyházüldözés Magyarországon

Az egyházellenes és ateista kommunista párt a katolikus egyházat tekintette elsőszámú hazai ellenségének. Nem véletlenül, hiszen az 1949-es népszámlálás adatai alapján hat és fél millióan vallották magukat katolikusnak, ez az ország lakosságának mintegy 70%-a volt. Ekkoriban a katolikus egyház rendelkezett a legszélesebb társadalmi befolyással és anyagi háttérrel a magyar egyházak közül. A Rákosi irányítása alatt megalakult rendszer erőszakszervezete a Politikai Rendészeti Osztály volt, ami az évek során ugyan több névváltoztatáson is átesett (1946-tól Államvédelmi Osztály, majd 1950-től Államvédelmi Hatóság), de funkciója mindvégig ugyanaz maradt: a mindennapi terror eszközeivel fenttartani a párt hatalmát.[2] Az egyház elleni első támadásként 1946-ban a keresztény egyesületek működését betiltották, a vezetőiket letartóztatták. Az ÁVO, annak érdekében, hogy igazolja a letartóztatásokat, fegyvereket és rendszerellenes röplapokat rejtett el az egyházi iskolákban, vagy a vádlottak lakásain.[3] Következő lépésként 1947-ben az iskolákban megszüntették a kötelező hitoktatást, 1948-ban pedig az ország összes egyházi iskoláját államosították.[4] Az egyházi intézmények után a kommunisták elérkezettnek látták az időt, hogy nyíltan a magyar katolikus egyház fejét, Mindszenty József bíborost, hercegprímást, esztergomi érseket vegyék célba. Mindszenty Józsefet 1949-ben egy koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.[5] A hercegprímás perét felhasználták arra, hogy 1950-ben feloszlassák a magyarországi szerzetesrendeket. Az állami propaganda segítségével Rákosiék igyekezték elhitetni az emberekkel, hogy a szerzetesek, az egyesületek és az iskolák mind államellenes magatartást folytattak.[6]

Brenner János

Brenner János 1931. december 27-én született családja második gyermekeként. Szüleihez hasonlóan vallásos neveltetésben részesült. A papi hivatás megbecsülése sem volt ritka a Brenner családon belül, János nagyanyja már az édesapát, Józsefet is papnak szánta. József azonban inkább a budapesti Műszaki Egyetemen tanult gépészmérnöknek. János és testvérei, László és József viszont mindhárman a papi hivatást választották. Szüleik vallásos nevelése nagy hatással volt a fiúk vallás és papság iránti elköteleződésére.[7] János és testvérei a középiskolai éveket a ciszterci rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában kezdték meg. Órák után, tanári felügyelet alatt a diákok szabadon tölthették idejüket társaikkal. Az iskola tanárai pedig külön figyelmet fordítottak ilyenkor azokra a gyerekekre, akiket alkalmasnak láttak a papi hivatásra.[8] A gimnázium tanárai, légköre és szellemisége tovább erősítette Jánosban a gondolatot, hogy papnak álljon.[9] A legnagyobb hatást azonban bátyja, László gyakorolta rá, aki 1948-ban a zirci ciszterci apátság novíciusa lett.[10] János ekkor még nem papként képzelte el saját jövőjét. Bátyjával folytatott levelezése során betekintést nyert a szerzetesi élet mindennapjaiba, és rengeteg támogató tanácsot kapott Lászlótól, a papi hivatás választására inspirálta.[11] Döntésében nagy szerepet játszott az egyházi iskolák államosítása is. Miután a kommunisták átvették az intézmények irányítását, a legtöbb tanárt leváltották, a követelmények megváltoztak. Brenner János már ekkor érezte, hogy az a szellemiség, amit a kommunista irányzat az iskolákra erőltet, neki nem lesz elfogadható, így Lászlót követve ő is Zircre ment, hogy a kommunisták által elbocsátott szerzetes tanárok alatt tanulhasson.[12] Bátyja így emlékezett vissza János döntésére: „A gyermekszobában feküdtünk este, de már nem voltunk gyerekek. Az ágyban még erről-arról elbeszélgettünk. Egyszer azt kérdeztem tőle: »Nincs neked is kedved pappá lenni, Jancsi?« (…) Gyorsan készen volt a válasszal: »Hogyne! Nem lehet mindenkiből pap.« Már Zircen voltam, amikor egyszer egyik levelében így írt: »Meggondoltam magam, én is pap leszek.«”[13]

Zirc és a szerzetesrendek feloszlatása

A zirci monostorban az egyházi iskolák államosítása után munkanélküli szerzetes tanárok segítségével hozták létre a rendi teológiai előkészítő iskolát, a világi oblátusok intézményét.[14] Az iskola hivatalosan nem is működhetett volna, ezért az általuk kiállított érettségi bizonyítványt a magyar állam nem fogadta el. Az oblátus megalapítása mögött az a szándék állt, hogy az általános iskolát végzett, ciszterci szerzetesi, papi hivatásra alkalmas fiatalokat erkölcsileg és lelkileg felkészítse. Ezért jelentkezett Brenner János is Zircre.[15] 1950-ben Brenner János befejezte középiskolai tanulmányait és megkezdte noviciátusát. Ez az időszak egybeesett a kommunisták újabb egyház elleni támadásával, a szerzetesrendek betiltásával. A ciszterciek ennek értelmében a novíciusokat Budapestre küldték, Brenner Jánost egy a rendhez közelálló család fogadta be.[16] Novíciusi évét titokban, illegalitásban töltötte. A rend vezetői folytatták a novíciusok oktatását, abban bízva, hogy a szerzetesrend működési engedélyét előbb-utóbb visszaállítják, ezért a novíciusokat fel akarták készíteni a szerzetesi életre. Titkos találkozók, teológiai előadások sorát tartották meg minél kisebb csoportoknak, hogy elkerüljék a hatóságok figyelmét.[17] Miután Brenner János számára egyértelművé vált, hogy a kommunista rendszerben nem teheti le fogadalmát, nem tudja megkezdeni szerzetesi életét, úgy döntött, hogy egyházmegyés pap lesz.

A papsághoz vezető út

Brenner János a szombathelyi egyházmegye papnövendékei közé kért és kapott felvételt, ahol egy évig tanult. Szerzetesi múltját továbbra is titkolnia kellett. A katolikusok elleni támadások azonban továbbra sem álltak le, az egyházi intézetek ellenőrzésére az állam létrehozta az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH). Az ÁEH egy 1952-es döntése alapján több egyházmegyét összevontak, vagy teljesen megszüntettek. A szombathelyi egyházmegye megszüntetése után a szeminárium növendékei Győrbe kerültek. A győri szemináriumban újra egy közösségbe került testvéreivel, László ötöd-, József pedig elsőéves növendék volt ekkor. Elöljárói beszámolóikban kiemelték János sokoldalúságát és tanultságát, társai felé mindig segítőkész volt, kiemelkedő tanulmányainak és jellemének köszönhetően negyedéves korára kinevezték az elsőévesek vezetőjének.[18] Brenner Jánost, tanulmányai elvégezte után 1955. június 19-én a szombathelyi székesegyházban szentelték pappá. Két hónappal később az egyházmegye püspöke, Kovács Sándor, a rábakethelyi plébánia új káplánjának nevezte ki, dr. Kozma Ferenc plébános mellé.[19]

A káplán

A rábakethelyi plébánia káplánjaként négy település lelkipásztora lett Brenner János: Farkasfa, Magyarlak, Máriaújfalu és Zsida. Feladatát jelleméhez illő módon elhivatottsággal és lelkesedéssel kezdte meg. A rábakethelyi hívek hamar megszerették. A helyi fiatalság számára nem csak hittanórákat tartott, de előszeretettel csatlakozott hozzájuk különböző sportesemények, kirándulások kapcsán is.[20] A plébánián segédkezett Kurucz Erzsébet Vincenza, egy Salvator-rendi nővér,[21] aki így emlékezett vissza a Brenner Jánost övező népszerűségről: „Népszerűsége abban rejlett, hogy mindenkit egyformán tisztelt és szeretett. Mindenkihez volt egy jó szava, mindegy hogy ki volt az. (…) Tudott mindenkihez a saját nyelvén szólni, de leginkább a fiatalság körében érezte jól magát. (…) Mint embert is szerették, és mint papot is tiszteletben tartották.”[22]

Papi tevékenysége hamar szemet szúrt az ÁVH-nak, annak ellenére, hogy sem a mindennapokban, sem a prédikációiban nem fejtett ki politikai gondolatokat. Az ifjúság lelki nevelésén dolgozó fiatal papnak ott próbáltak keresztül tenni, ahol csak tudtak. Az első összetűzésre a szentgotthárdi esperesi kerület Vasszentmihályon tartott koronagyűlésénél került sor. Az ország nyugati területe 1952-től elzárt terület volt, egy tizenöt kilométeres határsávot alakítottak ki, ahova csak a hatóságok által kiállított engedéllyel lehetett belépni. A kommunisták az osztrák–magyar határon történő illegális átkeléseket akarták megakadályozni a határsáv szigorú ellenőrzésével. Az itt lakók természetesen állandó tartózkodási engedélyt kaptak, ezt a személyi igazolványukon tüntették fel. Brenner János tartózkodási és beutazási engedéllyel is rendelkezett, de a Vasszentmihályba való utazáshoz egy újabb engedélyre lett volna szüksége, amit kezdetben a szentgotthárdi rendőrség megtagadott.[23] A továbbiakban már testi épségét is veszélyeztették: Brenner János a hozzátartozó települések között motorral közlekedett, így az egyik mise utáni hazautazása során a szűk útra fahasábokat szórtak, hátha a fiatal pap „közúti balesetet” szenved. Miután a hatóság emberi látták, hogy nem lehet megfélemlíteni, az ÁEH megpróbálta eltávolítani pozíciójából. Kovács Sándor, a megye püspöke figyelmeztette Brennert, aki csak ennyit válaszolt: „Nem félek, szívesen maradok.”[24]

Vértanúság

Brenner János 1957. december 14-én Máriaújfaluban tartotta utolsó szentmiséjét, másnap reggel Rábakethely és Zsida között találták meg holttestét. A gyilkosság kapcsán lefolytatott nyomozás és perek anyagaiból, illetve a helyiek visszaemlékezéseiből is csak nagyjából lehet meghatározni az eseményeket. Szentgotthárdon ez a nap a szokásosnál is eseménydúsabban telt: baráti estet szerveztek a tanácstagoknak, ezzel egyidőben pedig egy rendőrségi bált is. A rábakethelyi sírásó egy másnapi temetést készített elő, amikor a templom és a temető körül egy férfiakból álló, bőrkabátos csoportot vett észre. Brenner Jánost éjfél körül felkereste Kóczán Tibor, a plébánia korábbi ministránsa, arra kérve az atyát, hogy hozza el a betegek szentségét súlyosan beteg nagybátyjához, aki hirtelen rosszul lett és gyónni szeretett volna. Mivel a káplán ismerte Kóczánt és családját, így gondolkodás nélkül átmentek a templomba, ahol magához vette az Oltáriszentséget, a betegek olaját és egy keresztet, majd elindultak Zsidára.[25] Feltételezhetően az ÁVH és a rendőrség emberei rajtaütöttek a gyanútlan Brenner Jánoson. Útközben először igazoltatás miatt megállították, igazolványának átadása után azonban többen lefogták, a dulakodás közben késeikkel megsebesítették. Brenner János ekkor még ki tudott szabadulni támadói szorításából, azonban nem tudott elmenekülni. A dulakodás során több szúrás is érte mellkasán és hátán, a legtöbb sérülést viszont bal kezén szerezte, amivel az Oltáriszentséget igyekezett védeni. Az egyik támadó végül nagyerővel fejbe vágta, a fiatal pap koponyája betört, és a földre zuhant. A földön további szúrások érték, nyakára pedig nagy erővel rátapostak. A boncolási eredmény végül egy szúrt nyaki seb következtében beállt fulladást nevezte meg a halál okának. Brenner Jánost brutális kegyetlenséggel, 32 késszúrással végezték ki.[26] Brenner János atya meggyilkolásának hátterében egy újabb egyház elleni támadás húzódott meg. Gyilkosai tudták, hogy példamutató életével, a fiatalok lelki nevelésével aláássa a kommunisták célját, hogy a vallási hitéletet visszaszorítsák a lakosságban. A gyilkosság brutalitása továbbá meg akarták félemlíteni azokat a magyar papokat, akik hasonlóan lelkiismeretesen látták el feladataikat.[27]

A nyomozás

A nyomozás során a hatóságok azt akarták az emberekkel elhitetni, hogy Brenner Jánost egy magányos elkövető, önös érdekekből gyilkolta meg. Nem akarták, hogy bármilyen módon is összekapcsolható legyen velük a bűntett. Először is meg kellett találni az „ideális” elkövetőt. A gyilkosság első gyanúsítottja id. Tóka Ferenc, zsidai lakos, büntetlen előéletű 5 gyermekes gyári munkás volt. Kezdetben azért esett Tókára a választás, mivel testvére, Tóka János, Brenner János hatására választotta a papi hivatást. A hatóságok ezt a tényt próbálták meg kifordítani, hogy Tóka ezért meggyűlölte Brenner Jánost. Ez kiváló indítékként szolgált a szemükben.[28] 1957. december 17-én helyezték előzetes letartóztatásba. Tóka Ferencet rablással egybekötött emberölés bűntettében bűnösnek találta és halálra ítélték. Az ítéletet végül hatályon kívül helyezték, 1960-ban pedig a vád és annak következményei alól, bebizonyítottság hiányában felmentették Tókát. A nyomozás több szinten is irányt váltott, az addigi gyanúsított helyett a gyilkosság idején még csak 17 éves, de már büntetettelőéletű Kóczán Tibort tették meg elsőszámú gyanúsítottnak, a vádat pedig nyereségvágyból elkövetett emberölésre módosították. Kóczán volt, aki a gyilkosság éjszakáján felkereste Brenner Jánost a plébánián, aznap pedig véres cipőben és nadrágban ment haza.[29] Kóczánt 1966. január 18-án a Fővárosi Bíróság bűnösnek találta, 8 évi szabadságvesztésre, emellett 6 évi közügyektől való eltiltásra ítélték.[30] Kóczánt szabadulása után többször is kérdezték, ki bízta meg Brenner János plébániáról való kicsalásáráról, röviden mindig így válaszolt: „Nem merek beszélni, mert megbízóim még élnek, és félek!”[31] A hatalom megtalálta azt a személyt, akinek a nyakába tudta varrni Brenner János halálát, ezzel leplezve a fiatal pap brutális meggyilkolása mögötti politikai célokat. A kommunista vezetőség továbbra is az egyház teljes leépítésén dolgozott, a fiatalokat igyekeztek egyháztól és hitoktatástól minél távolabb tartani. Ehhez az egyik leghatékonyabb eszközük a megfélemlítés volt. Brenner János halála is ezt a célt szolgálta.[32]

Boldog Brenner János emlékezete

Kozma Ferenc plébános a gyilkosság után egy hónappal hivatalos kéréssel fordult az egyházmegye püspökéhez, hogy a káplán korábbi szobáját emlékhellyé alakíthassák. A hatóságok azonban semmilyen módon nem akarták, hogy Brenner Jánost helyi mártírként kezdjék el kezelni, Kozma Ferenc kérelmét így elutasították.[33] Hívei a káplán fényképét, mint egy szentképet kezdték el maguk között terjeszteni, a besúgók viszont egyből jelentették, a hatóság pedig betiltotta a hívek próbálkozását. A győri szemináriumban ünnepséget szerveztek korábbi társuk vértanúságának tiszteletére. A szeminárium folyosóján kifüggesztették Brenner János fényképét az alábbi felirattal kiegészítve: „Az intézet növendéke volt, életét hivatásáért adta.” Az ÁEH emberei nem késlekedtek és azonnal eltávolították a képet, a rendszerváltoztatást követően került csak vissza helyére. Máriaújfalu kápolnájában, ahol Brenner János utolsó szentmiséjét tartotta, egy emléktáblát állítottak titokban: MISSA QUID SI ULTIMA! – ITT MUTATTA BE UTOLSÓ SZENTMISÉJÉT BRENNER JÁNOS 1957. DECEMBER 14-ÉN – felirattal.[34] A kommunisták nem tudták kiirtani Brenner János emlékét. Vértanúságának helyszínén minden évben halottak napján, és halálának évfordulóján mécseseket gyújtottak és virágokat helyeztek el. Az első hivatalos megemlékezésre a rendszerváltoztatás után Zsidán került sor. 1993-ban megalapították a Brenner János Emlékhely Alapítványt a káplán emlékének ápolása érdekében, az alapítvány munkájának köszönhetően 1996-ban felszentelték a „Jó Pásztor kápolnát” Brenner János emlékére.[35] 1999-ben a Szombathelyi Egyházmegye püspöke hivatalosan indítványozta boldoggá avatását.[36] A hosszú folyamat végén, 2018. május 1-én a szombathelyi Székesegyház előtti téren ünnepélyes keretek között, Angelo Amato bíboros boldoggá avatta Brenner Jánost.

 

Felhasznált irodalom:

• Brenner József: Brenner János papi és szerzetesi hivatása. In Emberhalász. 2013, 6-9.
• Császár István, Soós Viktor Attila: Magyar Tarzíciusz – Brenner János élete és vértanúsága. Brenner János Emlékhely Alapítvány, 2003.
• Fancsali Andrásné: Akinek a lelke kedves volt Isten előtt – Boldog Brenner János 1931–1957. Martinus Kiadó, Szombathely, 2018.
• Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János Emlékhely Alapítvány, Szentgotthárd, 2005.
• Soós Viktor Attila: A papszenteléshez vezető út állomásai Brenner János életében. In: Kálmán Imre, Karácsony Tiborné, Szatmári Beatrix (szerk.): „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm 8,28) Tanulmánykötet. Brenner János Hittudományi Főiskola, Győr, 2019. 10-23.
• Tomka Ferenc: Egyházüldözés és propaganda a kommunizmusban. In Polgári Szemle. 2016/1-3, 81-93.
• Völgyesi Zoltán: A kommunista egyházpolitika szakaszai Magyarországon 1948-tól 1964-ig. In Mediárium 2011/4, 25-34.

Lábjegyzet:

[1] Völgyesi Zoltán: A kommunista egyházpolitika szakaszai Magyarországon 1948-tól 1964-ig. In Mediárium (2011) 26. o.
[2] Császár István, Soós Viktor Attila: Magyar Tarzíciusz – Brenner János élete és vértanúsága. Brenner János Emlékhely Alapítvány, 2003. 16. o.
[3] Tomka Ferenc: Egyházüldözés és propaganda a kommunizmusban. In Polgári Szemle. (2016) 85. o.
[4] Uo. 86–87. o.
[5] Uo. 82. o.
[6] Uo. 87. o.
[7] Soós Viktor Attila: A papszenteléshez vezető út állomásai Brenner János életében. In: Kálmán Imre, Karácsony Tiborné, Szatmári Beatrix (szerk.): „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm 8,28) Tanulmánykötet. Brenner János Hittudományi Főiskola, 2019. 11. o.
[8] Soós Viktor Attila: i.m. 11–12. o.
[9] Fancsali Andrásné: Akinek a lelke kedves volt Isten előtt – Boldog Brenner János 1931–1957. Martinus Kiadó, 2018. 34. o.
[10] Noviciátus: a fogadalmas szerzetesek életébe történő bevezetés, ami a szerzetesi ruha felöltésével kezdődik, egy évvel később, a szerzetesi fogadalom letételével ér véget.
[11] Uo. 40. o.
[12] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 40. o.
[13] Brenner József: Brenner János papi és szerzetesi hivatása. In Emberhalász. (2013) 6. o.
[14] Az oblátus a szerzetesrend kötelékében élő, de még fogadalmat nem tett testvér.
[15] Soós Viktor Attila: i.m. 13–14. o.
[16] Uo. 6–7. o.
[17] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 47–48. o.
[18] Soós Viktor Attila: i.m. 18. o.
[19] Fancsali Andrásné: i.m. 73. o.
[20] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 61. o.
[21] A Salvator-rend egy katolikus szerzetes rend. A rend magyarországi tagjai a XX. században kórházakban vállaltak betegápolást, plébániákon hittan tanítást vállaltak. Több óvodát és iskolát is alapítottak. 1950-ben a többi szerzetesrenddel együtt betiltották.
[22] Fancsali Andrásné: i.m. 83-84. o.
[23] Uo. 76. o.
[24] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 67. o.
[25] Fancsali Andrásné: i.m. 137. o.
[26] Uo. 137. o.
[27] Uo. 138. o.
[28] Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János Emlékhely Alapítvány, 2005. 155.o
[29] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 102. o.
[30] Kahler Frigyes: i.m. 94. o.
[31] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 103. o.
[32] Kahler Frigyes: i.m. 97. o.
[33] Császár István, Soós Viktor Attila: i.m. 210. o.
[34] Fancsali Andrásné: i.m. 180. o.
[35] Uo. 184–185. o.
[36] Uo. 279. o.

 

Képek:

Brenner János
1. kép forrása: brennerjanos.hu

Brenner János hívei körében
2. kép forrása: nyugat.hu

Brenner János boldoggá avatási szertartása
3. kép forrása: Magyar Kurír