A holokauszt idején embereket mentő Éliás József (1914-1995) református lelkészre emlékeztek kedden a Terror Háza Múzeumnál. Az eseményen Hassay Zsófia (Fidesz-KDNP), Terézváros polgármestere kiemelte: a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet, de emlékezni és emlékeztetni rá kötelesség.
Mint mondta, ˝a holokauszt közös veszteségünk és tragédiánk˝. A keresztény egyházak és kiemelkedő tagjaik elszántan szembefordultak a zsidóellenességgel és -üldözéssel, de képtelenek voltak a holokauszt tényleges megakadályozására – fogalmazott. Úgy látja, a nagy magyar embermentők bátorságáról méltatlanul kevés szó esik, pedig tiszteletre méltó helytállásuk okos tett, amely nem ítélt el senkit, nem szólta le a cserbenhagyókat, csak felnyitotta a szemüket, hogy lehet másképp is cselekedni. Éliás József az életét veszélyeztetve segített, és fontos szerepet játszott abban, hogy a fővárosi zsidóság deportálását sikerült felfüggeszteni – emlékeztetett.
Aki az életet választja, az a másik életét is választja
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta: ma sok országban, így Magyarországon is ˝szabadon lehet tanulni a szabadságot és az emberi méltóságot˝, mégis újra és újra fel kell idézni az embermentők alakját. Éliás József viszont nem egy szabad országban ˝kísérletezgetett˝, hanem a 20. század döntő részét átfogó diktatúrák idején kellett igaz emberséggel helytállnia – mutatott rá. Hangoztatta: Éliás József Isten mellett döntött, az életet választotta. Aki az életet választja, az a másik életét is választja, aki az élet mellett dönt, mindig azok mellett áll, akiket az életüktől meg akarnak fosztani – mondta. Hozzátette: aki így dönt, a maga életét is kockára teszi.
˝Éliás József átmentette a jót, annak súlyát és örökkévalóságát˝
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója köszöntőjében kiemelte: emlékezni kell az áldozatokra, de emellett fontos felmutatni a kiemelkedő emberi teljesítményeket is. Ezúttal Éliás Józsefet választották, hogy példaképként állítsák a fiatalok elé.
Mint mondta, Éliás József családja vallásilag közömbös volt, de ő a református egyház tanításának hatására lelkészi pályára lépett, a Jó pásztor misszió igazgató lelkésze lett. A náci megszállás után azonban már nem segélyezni, hanem menteni kellett az embereket, a háború után pedig a rászorulókat, az árván maradtakat segítette – idézte fel. Úgy véli, ma is nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogyan történhetett meg az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Éliás József nemcsak embereket mentett ebben az időszakban, hanem ˝átmentette a jót, annak súlyát és örökkévalóságát˝ is – tette hozzá.
˝Nem mertem gyáva lenni˝
Éliás Sára ügyvéd, Éliás József lánya arról beszélt, hogy édesapja azt emelte volna ki: nem egyedül végezte a munkáját. Csaknem mindenki önkéntesen segítette, a Jó pásztor missziónak ugyanis csak két fizetett alkalmazottja volt – mondta. Hozzátette: édesapja a saját tevékenységéről azt mondta: ˝nem mertem gyáva lenni˝.
Éliás József 1941-42-ben Cegléden volt lelkész, 1953-ig a budapesti Jó pásztor (zsidókat és keresztényeket gondozó) misszió lelkipásztora volt. 1953-tól Szigetszentmiklós, 1958 és 1973 között a debreceni nagyerdő-egyetemi templom lelkésze volt. 1944 nyarán tagja volt annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklósnak dokumentumokkal bizonyította a gázkamrák működését, így fontos szerepet vállalt a fővárosi zsidóság elszállításának felfüggesztésében. 1951-ben a budapesti kitelepítések ellen is felemelte szavát.
Forrás: fidesz.hu. 2013. április 16.
