Fajvédőből antifasiszta mártír

Fajvédőből antifasiszta mártír

Bajcsy-Zsilinszky Endre egyedi utat járt be a magyar politikai életben, jobboldali radikális fajvédő politikusként indult, majd „átpártolt” a nemzeti baloldalra. Megalkuvást nem ismerő, az igazságtalanságot nehezen tűrő ember volt. A II. világháború alatt és a német megszállást követően a nácizmus leghangosabb kritikusa volt, aki, ahol csak lehetett igyekezett felhívni az emberek figyelmét a hitleri eszmék gonoszságaira. A nyilas hatalomátvétel után Szálasiék úgy döntöttek, hogy nem hagyhatják továbbra is szabadlábon Bajcsy-Zsilinszkyt, így rövidesen letartóztatták és börtönbe zárták. 1944. december 24-én a sopronkőhidai börtönben végezték ki. Bajcsy-Zsilinszky Endre így került be a magyar történelem mártírjai közé. Tiszteletére utcákat, köztereket neveztek el szerte az országban, alig található olyan magyar település, ahol ne találkozhatnánk a nevével. Alakja, tettei és a magyar politikai életben megtett útja azonban mégis sokak számára ismeretlenek.

Diákévek

Zsilinszky Endre 1886-ban született Szarvason, családja azonban rövidesen Békéscsabára költözött. 1925-ben vitézzé avatták, felvette édesanyja vezetéknevét, így vált Bajcsy-Zsilinszky Endrévé. Tanulmányait a helyi evangélikus gimnáziumban kezdte, 1904-ben pedig beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára. A bohém egyetemi élet helyett a nemzetgazdaság témakörét vizsgáló kötetek olvasásával töltötte az idejét. Széchenyi István Kelet Népe című röpirata nagy hatással volt politikai gondolkodására. Első megjelent írásai is Széchenyi köré összpontosultak.[1] Harmadik és negyedik szemeszterét Németországban töltötte. Szorgalma tovább nőtt, még többet olvasott a német jogi és közgazdaságtani szaknyelv minél magasabb szinten való elsajátításáért. Nagy figyelmet fordított a hazai és német társadalmi és gazdasági különbségekre. Tapasztalatairól naplót vezetett, ami megjelent a nagyváradi Szabadság című lapban.[2] Diáktársaival tanulmányutak során bejárták a német ipar központját, a Ruhr-vidéket, meglátogatták Németország legnagyobb kikötőjét, Duisburgot. A német ipar hatékonysága, technikai fejlettsége, a munkások élet- és munkakörülményei lenyűgözték a fiatal Bajcsy-Zsilinszkyt. Naplójában így vélekedett a különbségekről: „Minél jobban figyelem a német világot, annál tisztábban látom önmagamat és önmagunkat. A saját nyomorúságunkat.”[3] Bajcsy-Zsilinszky számára Németország sokáig követendő példaként szolgált. Az I. világháborúban elszenvedett vereséget, sok kortársához hasonlóan úgy értékelte, hogy nem a frontvonalakon vesztették el a harcot, hanem a pacifizmus gondolatának hátországon belüli terjedése vezetett az összeomláshoz. A Németországban fokozatosan előretörő militarizmust így különös lelkesedéssel fogadta.

A fiatal Bajcsy-Zsilinszky Endre

Áchim árnyéka

Az „iskolás évek” befejeztével Bajcsy-Zsilinszky Endre egy évet önkéntesként töltött az 1. császári és királyi huszárezrednél. Leszerelését követően Békéscsabán ügyvédjelöltként dolgozott. A hazatérés azonban korántsem volt zökkenőmentes. A Zsilinszky család összetűzésbe került Áchim Andrással, a Magyarországi Parasztpárt országgyűlési képviselőjével. Áchim, a korabeli előítéletekkel szembefordult, és büszkén vállalta paraszti származását. Felszólalásaiban a parasztság társadalmi helyzetének javítását hangsúlyozta,[4] így hamar maga mellé állította a parasztságot. „Humorával” viszont sok ellenséget szerzett magának a városban. Vendégeit sokszor leitatta birtokán, majd magatehetetlen helyzetüket kihasználva megalázta őket. Politikai ellenfeleit sem kímélte, Szeberényi Lajos evangélikus lelkészt például megverte, miután a lelkész vitába szállt vele egy megyegyűlésen.[5] 1911 tavaszán, Zsilinszkyék és Áchim a helyi újságok hasábjain csaptak össze. A pár hetes adok-kapok ideje alatt mindkét fél a másik nyilvános lejáratására törekedett. Az édesapjuk és családjuk nevét támadó cikkek felbőszítették Endrét és öccsét, Gábort, így 1911. május 14-én reggel elindultak Áchim Andráshoz. A Zsilinszky-fiúk botokkal és revolverekkel felfegyverkezve érkeztek meg, hogy számonkérjék Áchimot.[6] A történések pontos menetére sosem derült fény. Annyi bizonyos, hogy Áchim Andrást két lövéssel megsebesítették, másnap pedig belehalt sérüléseibe. A gyilkosságra óriási figyelem irányult, nem csak a magyar, de német és francia lapok is lehozták a történéseket.[7] Két tárgyalást követően a Zsilinszky fivéreket 1912-ben felmentették és a tragédiát önvédelemnek nyilvánították. Az Áchim-ügy azonban árnyékot vetett Bajcsy-Zsilinszky Endre egész életére. A Független Kisgazdapárt vezetőségébe kifejezetten emiatt nem választották be, a II. világháború évei alatt a nyilasok rendszeresen támadták Áchim halálában betöltött szerepéért.[8] Az Áchim-ügy túlnyúlt Bajcsy-Zsilinszky életén is. Áchim András a békéscsabai parasztok körében nagy népszerűségre tett szert, így a helyiek nehezen felejtették el a Zsilinszky-fivérek tettét. Annyira nehezen, hogy Békéscsabán a mai napig nem találni Bajcsy-Zsilinszky Endréről elnevezett utat, közteret, ennek megfelelően a városban szobrot sem avattak tiszteletére.[9]

Egy háborús veterán a politikában

Az I. világháború kitörése után frontszolgálatra jelentkezett. Megfordult a keleti és az olasz fronton is, ahol meg is sebesült. Politikai gondolatait a háború puskapor és halál szagú lövészárkaiban vetette először papírra.[10] Egy 1938-as írásában így emlékezett vissza erre az időszakra: „Első földreformtervemet 1917-ben a lövészárokban gondoltam el és vetettem papírra, hosszabb harctéri nyugalmak időközeiben. Elmondhatom, hogy a föld alatt írtam, huszárjaim építette fedezékben.”[11] Nézeteit különböző cikkekben ismertette. A párizsi béketárgyalásokkal kapcsolatos értékelése szerint a Wilson-féle pacifizmus ideálját nem lehet érvényesíteni hazánkban. Szomszédaink ellenséges szándékai miatt szükséges a militarizmus eszméjét megtartanunk: „Kell a katona mindaddig, míg az államhatárok véglegesen el nem veszítik mai jelentőségüket, míg a nemzeti és faji öntudat végképp meg nem szűnik társadalomformáló erőnek lenni (…).” [12] A háborús vereség után kezdődött politikai pályája, a Magyar Országos Véderő Egyesület tagja lett. Ennek a fajvédő csoportnak a vezetője Gömbös Gyula volt.[13] Pályája kezdetén a militarizmus mellett az antiszemitizmus és a fajvédelem játszottak főszerepet gondolkodásában. A magyarországi zsidóságról úgy gondolta, hogy nem tartozhatnak a magyarsághoz: „a zsidó azonkívül, hogy törpe kisebbség a magyar nemzeten belül, vérében, idegrendszerében, múltjában, múltjából beidegzett lelkiéletében és etikájában más, lényegesen más, mint a magyar.”[14]Az általa képviselt fajvédelmi gondolat a magyar faj, számára vitathatatlan értékeinek megóvása és a jövő generációi számára történő átörökítéséről szólt. A nemzet fogalma helyett a faj elsőbbségét kívánta helyezni, úgy gondolta, hogy attól, hogy valaki megtanult magyarul és magyarnak vallja magát még nem tekintendő annak. A zsidóságot így az „álmagyarok” közé sorolta, akik nem mondtak le saját szokásaikról, ebből kifolyólag pedig nem „keveredtek” más fajokkal.[15] Bajcsy-Zsilinszky Endre antiszemitizmusát a magyarság önvédelmének nevezte a zsidósággal szemben, a fajvédők fő feladatának a gazdaság és társadalom különböző területein kialakult zsidó többség „megtörését” tartotta. Szemben a nemzetiszocialista eszmével, a magyar fajvédők céljai között egyáltalán nem szerepelt a zsidóság vagyonelkobzása, politikai jogfosztásuk, erőszakos kiközösítésük, kitelepítésük és megsemmisítésük.[16]

 

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky kiválóan kiismerte a magyar sajtót, a fajvédők legkiemelkedőbb publicistája és propagandistájává vált. A fajvédők az ország I. világháborús összeomlását a magyar erkölcs válságára vezették vissza, ebből kiindulva Bajcsy-Zsilinszky egy a „magyar faj” számára megfelelő világnézet kiépítésével próbált megoldást keresni. Diákévei alatt megtapasztalt élményei alapján Bajcsy-Zsilinszky arra a belátásra jutott, hogy hazánk kulturálisan és társadalmilag is elmaradott, ennek kompenzálásában pedig a sajtónak lesz kulcsfontosságú szerepe. Úgy gondolta, hogy az átlagemberek előbb olvasnak el egy egyszerűbb és lényegretörőbb újságcikket, mint egy terjedelmes könyvet.[17] Ezen gondolata alapján 1919-ben megalapította saját lapját Szózat néven. A lapban az 1918-1919-es forradalmak ellen foglalt állást, legfőbb irányelve a nacionalizmus, a militarizmus és a fajvédelem volt.[18] 1919 és 1926 között megjelent cikkeiben továbbra is kiállt militarista és antiszemita nézetei mellett, sürgette a szociális reformokat. A fajvédők programjáról így írt 1924-ben: „A fejvédő program, (…) olyan világnézeti széles horizontba foglalt nacionalista politikai rendszer, melynek erős gyökérzete mélyen lenyúlik a magyar faj és nemzet kiirthatatlan életösztöneibe, de épp oly erővel fogódzik bele az európai és a magyar történelem tényeibe és tanulságaiba, s az élet talajától el nem szakadó reális társadalmi bölcselet eszméibe is. A fajvédő program még csak álmainkban és akaratelhatározásunkban élő új Magyarország élettartalma, a magyar nemzet világtörténelmi rendeltetésének új rendszerbe foglalása.”[19]

Változás

Ezek a gondolatok mozgatták Bajcsy-Zsilinszky Endrét az 1920-as években, az idő múlásával azonban sok mindenben megváltoztatta véleményét. Részben ez vezetett ahhoz, hogy 1927-ben a Gömbös Gyula vezette Fajvédő Párt és Bajcsy-Zsilinszky útjai különváltak, a párt pedig 1928-ban feloszlott. Ettől a pillanattól kezdve a jobboldali radikális politikus megindult a nemzeti baloldal felé.[20] Szakított korábbi németbarát nézeteivel. A német szélsőjobboldali gondolatok terjedése és a magyarországi német kisebbség autonómiára való törekvéseit veszélyesebbnek gondolta a magyarságra.[21] A nemzetiszocializmus terjedésének egyik fő okaként a magyar középosztály „elsvábosodását” nevezte meg, egy a magyar parasztság soraiból újraszervezett középosztály ezeknek a gondolatoknak gond nélkül ellenálhatott volna. Bajcsy-Zsilinszky a magyarság Kárpát-medencebeli elsőbbségének és irányító szerepének legnagyobb ellenségének nevezte Németországot: „Mi magyarok igenis tartjuk a magunk elsőszülöttségi jogát ezen a területen, s ez a mi évezredes történelmi szerepünk sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy idegen birodalmat nem engedünk be erre a területre se keletről, se nyugatról.”[22] Az 1930-as és 1940-es években hangsúlyozta, hogy hazánk legfontosabb céljai továbbra is szabadságunk, kulturális és társadalmi fejlődésünk voltak. A német eredetű antiszemitizmussal teljes mértékben szakított. Fajvédelmi gondolatait továbbra is megtartott, azonban ekkor már nem törvényi szinten, kizárólag társadalmi problémaként viszonyult hozzá. A zsidókérdést a fennálló magyar problémák elenyésző részének tartotta. Úgy gondolta, hogy maga a magyar zsidókérdés abból a tényből ered, hogy a magyar középosztály túlnyomó részét adja a zsidóság, akadályozva más osztályok előrelépését, leginkább a magyar parasztságét. Ezért azonban nem kizárólag a hazai zsidóságot, de a politikai vezetést is számonkérte, arra sarkallta a feleket, hogy közösen kell megoldást találni erre a társadalmi problémára.[23] Azt az álláspontot képviselte, hogy ebben a kérdésben mindaddig nem tud kielégítő válasz születni, amíg nem oldódnak meg a magyar külpolitika, a földreform és az ország különböző szociális problémái. Mindezek mellett a megoldást csak és kizárólag a parasztság középpontjába helyezésével látta elképzelhetőnek: „Állapodjunk meg abban, hogy a magyar parasztság az a kőszikla, amelyre fel kell építenünk az új Magyarországot s az a nagy faji medence, amelyből az egész magyar életet meg kell újítanunk.”[24] Ezen gondolat mentén 1930-ban megalapította saját pártját, a Nemzeti Radikális Pártot.[25] A párt programja elvetette a kapitalizmust és a szocializmust is. A parasztságra és a munkásokra épített, egy középosztály vezette nemzeti érdekekre alapozó új gazdasági rendszeren belül.[26] Bajcsy-Zsilinszky Endre egy olyan kört tett meg a magyar politikában, aminek a végén szembefordult korábbi, Németországot magasztaló gondolataival, a politikai palettán pedig kísértetiesen közel került korábbi áldozatához, a békéscsabai „parasztvezérhez”, Áchim Andráshoz.

Bajcsy-Zsilinszky Endre domborműve a budapesti Deák Ferenc téren

Az egyetlen út

Európa egyre csak forrósodott ezekben az években. Bajcsy-Zsilinszky Endre írásaiban igyekezett az emberek tudtára adni, hogy hazánk számára az egyetlen járható út függetlenségünk megőrzése érdekében, hogy ha az angolszász országok szövetségét és barátságát keressük. Több cikkben is kiemelte, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal felsorakozó nyugati országok ellen Német- és Olaszország ereje kevés lesz. Ausztria 1938-as beolvasztásával kezdetét vette az európai német agresszió. A revíziót támogató Bajcsy-Zsilinszky óva intette a magyarságot, hogy Németországtól kérjünk segítséget: „csak a semlegesség keskeny és bizony szintén szenvedésekkel kecsegetető hídján menekülhetünk. El a tengelytől. Csak ez lehet az önálló magyar politika jelszava.”[27] A II. világháború kitörése után több újság hasábjain is publikált, igyekezett a Magyarországon egyre erősödő szélsőjobboldalt támadni. Figyelmeztette Bárdossy László miniszterelnököt, hogy ha továbbra is alávetjük magunkat a németek akaratának, elveszítjük szabadságunkat.[28] Bajcsy-Zsilinszky Endre a magyarországi zsidótörvényeket is bírálta. Visszautasította a numerus clausust (aminek az 1920-as években ő is támogatója volt), valamint élesen kritizálta a zsidóság faji alsóbbrendűségének gondolatát.[29] Elhatárolódott az embertelen viselkedéstől, és hibának tartotta, hogy a magyar politika mulasztásaiért a zsidóság egészét támadják. Politikai befolyását felhasználva próbált segíteni a zsidóságon: „… hetek óta igen nagy zaklatottságban élek, főleg a zsidó munkaszolgálatosok ügyében árasztanak el kérésekkel barátok és ismeretlenek, melyeket nem tudok elhárítani. Végre is én nem államférfi vagyok, hanem egyszerű politikus közkatona, aki a cserkész jelszó szerint igyekszem segíteni, ahol lehet.”[30]

Börtönből börtönbe

1944. március 19-én a náci Németország megszállta hazánkat. Ezen a napon nem csak Magyarország, de Bajcsy-Zsilinszky Endre is elvesztette szabadságát. A német katonák kora reggel érkeztek meg lakására. Élettársa, Bende Mária nem nyitott ajtót a dörömbölő katonáknak. Bajcsy-Zsilinszky a rendőrfőnöktől próbált segítséget és védelmet kérni, de azt a választ kapta, hogy a németek a rendőrséget is megszállták. A következő pár percben a németek betörtek a lakásba, Bajcsy-Zsilinszky pisztolytűzzel üdvözölte őket. Rövid tűzharc után has- és vállsérüléssel megadta magát. A legenda szerint életét egy a zsebében lévő ötpengős érme mentette meg, amin gellert kapott az egyik német golyó.[31] Rabsága során elhatározta, hogy feleségül veszi élettársát, a németek végül jóváhagyták kérését és augusztus 11-én egybekelhettek. Több havi raboskodás után a magyar kormány kérésére október 10-én a németek átadták a magyar hatóságoknak, 15-én pedig szabadon engedték.[32] Az október 16-i nyilas hatalomátvétel bujkálásra kényszerítette. November 4-én felkérték a nemzeti ellenállás vezetőjének. Bajcsy-Zsilinszky lett az újonnan megalakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának az elnöke.[33] A bizottság azonban nem volt hosszúéletű. Egy áruló a nyilasok tudtára adta a tagok találkozási pontját. Így került Bajcsy-Zsilinszky Endre a nyilasok fogságába. A magyarországi nemzeti ellenállás vezérét 1944. december 24-én a sopronkőhidai börtönben hűtlenség vádjával felakasztották.[34] Mártírságával, kikezdhetetlen karakterével, az igazságtalanság és a nemzetiszocializmus elleni harcával Bajcsy-Zsilinszky Endre örökre beírta magát a magyar történelembe.

Lakházi Ákos

Felhasznált irodalom:

Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2019.

Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Osiris Kiadó, 2012.

Pritz Pál: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Áchim András és Féja Géza. In Múltunk. 2020/1 92-114. o.

Tőkéczki László: Történelmi arcképek II. XX. Század Intézet, Budapest, 2013.

Vígh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886–1944. A küldetéses ember. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1992.

Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon 1919-1944. Kronosz Kiadó, Pécs, 2021.

Képek:

1. kép: A fiatal Bajcsy-Zsilinszky Endre
Forrása: Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár

2. kép: Bajcsy-Zsilinszky Endre
Forrása: Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár

3. kép: Bajcsy-Zsilinszky Endre domborműve a budapesti Deák Ferenc téren
Forrása: Wikimedia Commons

Lábjegyzetek:

[1] Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2019. 33-35. o.

[2] Vígh Károly: i.m. 21. o.

[3] Bartha Ákos: i.m. 41. o.

[4] Pritz Pál: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Áchim András és Féja Géza. In Múltunk. (2020) 93. o.

[5] Vígh Károly: i.m. 27-29. o.

[6] Bartha Ákos: i.m. 53-54. o.

[7] Uo. 60. o.

[8] Vígh Károly: i.m. 44. o.

[9] Bartha Ákos: i.m. 576. o.

[10] Tőkéczki László: Történelmi arcképek II. XX. Század Intézet, Budapest, 2013. 9. o.

[11] Bartha Ákos: i.m. 92.o.

[12] Uo. 97. o.

[13] Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon 1919-1944. Kronosz Kiadó, Pécs, 2021. 100. o.

[14] Bartha Ákos: i.m.  106. o.

[15] Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Osiris Kiadó, 2012. 137. o.

[16] Vonyó József: i.m. 101. o.

[17] Gyurgyák János: i.m. 135. o.

[18] Vígh Károly: i.m.59. o.

[19] Gyurgyák János: i.m. 132. o.

[20] Tőkéczki László: i.m. 9. o.

[21] Vonyó József: i.m. 109. o.

[22] Gyurgyák János: i.m. 144. o.

[23] Uo. 146-147. o.

[24] Uo. 150

[25] Tőkéczki László: i.m. 9. o.

[26] Bartha Ákos: i.m. 194. o.

[27] Vígh Károly: i.m. 181-182. o.

[28] Uo. 203. o.

[29] Gyurgyák János: i.m. 148

[30] Bartha Ákos: i.m. 396. o.

[31] Bartha Ákos: i.m. 439-440. o.

[32] Uo. 457. o.

[33] Uo. 459-461. o.

[34] Uo. 483. o.