A XX. Század Intézet FÉLMÚLT beszélgetéssorozatának idei, első adásának apropóját az 1945-ös év, a II. világháború befejeződésének 80. évfordulója adta. A műsor során vendégeink megvitatták az 1945-ös év és a háború végének következményeit hazánkban és a világban, valamint a háborút követő időszak napjainkra gyakorolt hatásait.
A beszélgetés résztvevői Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.
KORSZAK- VAGY FEJEZETHATÁR?
1945 jelentőségét Fekete Rajmund úgy értékelte, hogy ekkor már egyértelműen véget ért Európa világvezető szerepe. Ebből a szempontból azonban 1945 nem hordozott valódi jelentőséget, hiszen ez a folyamat már az I. világháború után megkezdődött. Ennek ellenére a középiskolai tananyagban a két világháború közül a második mégis nagyobb hangsúlyt kap, mint vízválasztó esemény. Ez észrevehető a Hollywood-i filmek kapcsán is, hiába az I. világháború az, ami Európa nagyhatalmi státuszát megkérdőjelezte és jelentősebb világpolitikai változásokkal járt. Balogh Gábor számára az 1945-ös év legmeghatározóbb pillanata a háború lezárása. Valóban nem ez az év hozott cezúrát a világ hatalmi felállásában, hanem az 1914 és 1918 közötti időszak. Ebből a korszakból kiemelkedik az 1917-es év, ami a hidegháború kezdeteként is vizsgálható. 1917-ben jelent meg az a két univerzalizmus, az Egyesült Államok részéről a wilsonizmus, a leendő Szovjetunió részéről pedig a leninizmus. Az európai közbeszédet a későbbiekben ez a két ideológia határozta meg. Ehhez hasonló korszakhatárnak tekinthető az 1938-as müncheni egyezmény vagy az 1939-es Hitler-Sztálin-paktum is, 1945-nek tehát rengeteg előzménye volt, így nem tekinthető korszakhatárnak.
EURÓPA ELJELENTÉKTELENEDÉSE
Fekete Rajmund kiegészítve Balogh Gábor gondolatmenetét hozzátette, hogy magyar szempontból inkább 1944 márciusa, Magyarország német megszállása, amit cezúraként lehet kezelni. Angolszász szemmel vizsgálva az eseményeket viszont a II. világháború vége nevezhető a nulladik pontnak. Az ő perspektívájukból a „jók szövetsége” legyőzte a gonosz birodalmát, Európának pedig egy új fejezetet kell nyitnia, amiben elítélik többek között a nácizmust, a birodalmakat, a nemzetállamokat. Közép-kelet-európai és magyar szempontból viszont 1945 egyedül a háború végét hozta el. E térség problémái, melyek sok esetben még napjainkban is érzékelhetőek, már az I. világháborúban elkezdődtek. Balogh Gábor úgy fogalmazott, hogy 1945-re már minden eldőlt, határrendezés és államformák szempontjából ekkor már nem volt kérdés. Egyértelmű volt, hogy a világ két részre szakad, Európa keleti része a szovjetek megszállása alá kerül, Nyugat-Európa pedig az amerikaiak érdekszférája lett.
A LIBERÁLIS VILÁGREND TÉRHÓDÍTÁSÁNAK KEZDETE?
1945 hosszútávra bebetonozta, kit tekintenek győztesnek és kit vesztesnek. Balogh Gábor úgy értékelte, hogy hiába volt a kontinens szinte minden országa a háború abszolút vesztese, a „döntőbírók” az amerikaiak és a szovjetek voltak. Így történt meg, hogy Csehszlovákia vagy éppen Franciaország is a győztesek táborába tartozott. Erre az értelmezési keretre építették fel később Európát, ennek hatásai a következő négy évtizedben is érezhetőek voltak. 1914-ben az I. világháború kitörésekor Európa még vitathatatlanul a világpolitika vezetője volt. A mindent felemésztő harcok során ez a hatalom gyengülni kezdett, az amerikaiak háborúba való belépése már egy teljesen új időszámítást hozott el a kontinens és a világ történelmébe. A versailles-i békéket követően Európa már csak színpadként szolgált a nagyhatalmi döntések számára. Fekete Rajmund, egyetértve Balogh Gábor szavaival, hozzátette, hogy az I. világháború volt az, ami megmutatta a propaganda, a sajtó, valamint a győztesek által írt történelemkönyvek erejét. Ezek együttesének „köszönhetően” mondhatjuk, hogy Európa nyugati fele is a győztesek közé tartozott. Franciaország annak ellenére került a győztesek listájára 1918 után, hogy a harcok során szinte teljesen tönkrement a mezőgazdaság, a bányászat, városok és falvak tűntek el, nem is beszélve a Franciaországot ért emberveszteségről. Hogyan mondhatja magát győztesnek így bármilyen ország?
A beszélgetés során még szó esett a Nyugat és a Szovjetunió háborús szövetségének értékeléséről, a „jó és a gonosz” harcának átpolitizálásáról, a korábbi világrendbe fektetett társadalmi bizalom csökkenéséről és az amerikai választást megnyerő Donald Trump tervezett politikájáról.
