Idén október 23-án ismét megemlékeztünk a magyar történelem egyik legfontosabb időszakáról, az 1956-ban kirobbant forradalomról és szabadságharcról. A XX. Század Intézet FÉLMÚLT című beszélgetéssorozatának legújabb részének apropóját az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója adta. Műsorunkban a forradalom világpolitikai hatásairól, illetve annak külföldi megítéléséről, értékeléséről beszélgettek vendégeink.
A beszélgetés résztvevői Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója és Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója voltak. A beszélgetést Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze moderálta.
Baczoni Dorottya rögtön az elején kiemelte, ahhoz, hogy megértsük mi is történt valójában 1956-ban a nemzetközi politikában, miért maradtak magukra a forradalmárok, vissza kell mennünk egészen 1945-ig. A II. világháború után kialakult új világrendben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, mint szuperhatalmak emelkedtek ki, két részre szakítva ezzel nem csak Európát de az egész világot. Hazánk a szovjetek érdekszférájába esett, Nyugat-Európa pedig az Egyesült Államok befolyása alá került. Ezt a felosztást mindkét fél elfogadta. Ez a berendezkedés alapozta meg a szereplők magatartását a forradalom felé. A Magyarországon kiépített kegyetlen kommunista diktatúra egy olyan szabadságvágyat ébresztett a társadalomban, ami végül az október 23-i forradalomhoz vezetett. Fekete Rajmund a szabadságvágyhoz kapcsolódóan hozzátette, hogy a magyar társadalom rövid időn belül megélte a II. világháború pusztítását, a nyilasok terrorját, a magyar zsidósággal szemben elkövetett bűnöket. A háború után nagyon sokan abban reménykedtek, hogy a szenvedés után végre hozzá lehet kezdeni az ország újraépítéséhez, a „felszabadító” szovjet csapatokkal azonban egy időben érkezett meg a totalitárius diktatúra is Magyarországra. Az új diktatúra „ökle”, az ÁVH 1950-re már egy 28 ezer fős gépezetté vált, aminek egyetlen feladata a társadalom megfélemlítése és terrorban tartása volt. Emellett a folyamatos beszervezések hatására már több mint 40 ezer besúgó dolgozott a kommunistáknak. Minden harmadik család ellen folytattak valamiféle eljárást, mivel rendszerellenesnek minősítették őket. Ezek a folyamatok elősegítették, hogy a forradalom parazsa folyamatosan izzon. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Rákosi-diktatúra elnyomása előbb utóbb robbanáshoz fog vezetni, amely 1956. október 23-án be is következett.
A Magyarországról ekkor élő nemzetközi közvéleménnyel kapcsolatban Baczoni Dorottya elmondta, hogy hazánk megítélésén sokat rontott a két világháborúban való részvételünk, a forradalom viszont jelentősen átalakította ezt a képet. A forradalmárok hősiessége mutatta meg leginkább a világ számára, hogy milyen a valódi természete a kommunista rendszernek. A forradalmi tudósítások és fényképek az egész világot bejárták. Mindezek sokkolták azokat, akik akár egy kicsit is szimpatizáltak Szovjetunióval és a kommunista eszmékkel. A forradalom leverését követően pedig több mint 200 ezren menekültek el Magyarországról. Rengeteg új magyar közösség jött létre az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában. Az így kialakult személyes kapcsolatok is tovább erősítették külföldön a hazánkról formált véleményeket. Fekete Rajmund hangsúlyozta, hogy a világsajtóban megjelent fotókon keresztül tökéletesen visszajött a forradalmárok elszántsága. A világ számára is egyértelművé vált, hogy a forradalom egyet jelentett a hazaszeretettel, a nemzetért való önfeláldozással. Külföldi olvasók annyit láttak az újságok hasábjain, hogy Magyarországon Dávid szembeszállt Góliáttal. A bipoláris világrendben azonban nem volt helye annak, hogy egy „kisország” beleszóljon az addig elismert status quo-ba. Az USA-ban 1956 választási év volt, Dwight D. Eisenhower a béke és prosperitás gondolataira fűzte fel kampányát. Személyesen hiába szimpatizált a magyarokkal, nem engedhette meg magának, hogy Magyarországért feláldozza a szovjetekkel éppen javulóban lévő kapcsolatot.
A lehetséges nyugati segítséggel kapcsolatban Fekete Rajmund a szuezi válság szerepét hozta fel. A Szuezi-csatorna államosítása a forradalom „fekete hattyújává” vált. Egy olyan konfliktus robbant ki a világban, amely geopolitikailag és gazdaságilag fontosabb szerepet kapott, mint a magyar forradalom. Ez pedig egyértelművé tette, hogy az USA és a nyugati országok mindaddig nem biztosítanak semmilyen segítséget a magyaroknak, amíg az nem szolgálná valamilyen formában a saját érdekeiket. Baczoni Dorottya elmondta, hogy a szuezi válság kapcsán a két szuperhatalom egyetértésben volt, a brit, francia, izraeli akciót Egyiptom ellen minél hamarabb le kell állítani. Szuez helyzete azonban semmilyen módon nem befolyásolta az amerikaiak és a szovjetek álláspontját a magyarországi helyzettel kapcsolatban. Egyszerűen egyik félnek sem állt érdekében megbontani az addigra kialakult világrendet.
A beszélgetés során még szó esett a forradalom leverése után megjelenő politikai nyomásról, mellyel az amerikaiak és az ENSZ sújtották az illegitim Kádár-kormányt, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyediségéről a keleti-blokkon belül, valamint a két szuperhatalom egymás elleni propagandaháborújáról.
