A XX. Század Intézet Félmúlt beszélgetéssorozatának következő állomásán, október 27-én a francia politikára máig hatással levő Dreyfus-ügyről beszélgettek, melynek apropóját Roman Polanski 2019-ben megjelent Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy című filmje adta.
Vendégeink Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa és Bolgár Dániel történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya történész, intézetünk igazgatója vezette.
Az ügy felforgatta a 19. és 20. század fordulójának politikai életét, hatásai Franciaországon kívül kihatottak egész Európára. A történet főszereplője Alfred Dreyfus francia zsidó vezérkari tiszt, akit a németeknek való kémkedéssel vádoltak meg, hazaárulásért elítélték, majd évekkel később az ügy újra napirendre került, mert kiderült, hogy Dreyfust alaptalanul, hamis bizonyítékok alapján vádolták meg. További évek teltek el, míg a tisztet végleg felmentették a vádak alól, de ezalatt az idő alatt az ország legnagyobb közéleti vitájává vált ártatlansága. Az újságolvasó társadalom két táborra oszlott, Dreyfus támogatóira és azokra, akik kitartottak az árulás vádja mellett.
Bolgár Dániel először az ügy kirobbanásának legfontosabb társadalmi okára hívta fel a figyelmet: a franciák és németek közötti ellenséges viszonyra. A két nemzet közötti feszültség a napóleoni háborúktól kezdve lett kibékíthetetlen, amit a porosz–francia háború még tovább fokozott. Dreyfust elzászi születése is gyanússá tette, ugyanis ezt a régiót 1871-ben a Német Császársághoz csatolták, családi vállalatukat viszont fenntartották a határ német oldalán. A tiszt zsidósága szintén fokozta a gyanúkat az irányába, ez pedig később az egyik legfontosabb motívuma lett az ügy hatástörténetének, ugyanis fontos hivatkozási ponttá vált az antiszemitizmus és a cionizmus történetében.
Soós Eszter Petronella elmondta, hogy a Dreyfus-ügy az akkori Franciaország minden politikai konfliktusát magába sűrítette és az ország identitásának az alapjait érintette. A századfordulón még nem volt teljesen egyértelmű. hogy Franciaország tartósan köztársaság marad. A katonaság bizonyos értelemben retrográd, a monarchiához húzó intézmény volt, itt tehát a polgári berendezkedést támogató, republikánus franciák és a régi rend felé hajló katonaság és annak hívei ütköztek meg szimbolikusan, kiújítva a francia forradalom vitáit.
Baczoni Dorottya felvetette, hogy antiszemita erőszakhullám indult el a korszakban Franciaországban, és ez ellentmondásnak tűnik azzal, hogy az ország élen járt a zsidóság egyenjogúsításában. Bolgár Dániel rámutatott, hogy az egyenjogúsítás a francia egyenlőség-eszményből következett, de a zsidókat érintő negatív sztereotípiák addig is és az után is ugyanúgy éltek a társadalomban, még a filoszemiták fejében is. A Dreyfus-ügy antiszemitizmusa azonban egy nagyobb, európai történelmi folyamat szimbóluma is – egészítette ki Soós Eszter Petronella.
A Dreyfus-ügy a baloldal ügye? Ez a felvetés a politológus szerint a mai képzeteinket vetíti vissza a múltra. Úgy véli, inkább az a helytálló megállapítás, hogy a francia baloldal részben a következménye a Dreyfus-ügynek. Mai kritikusai csak a (szélső)jobboldalról kerülnek ki, de akkoriban még a szocialisták sem álltak egyből Dreyfus oldalára, a kezdetekben a „dreyfusardok” igen kevesen voltak. A burzsoá Dreyfusszal a baloldaliak sokáig nem azonosultak, később azonban előtérbe került az az érv, hogy a szocializmusnak nem csak a tőkés kizsákmányolás, hanem mindenfajta elnyomás ellen küzdenie kell – tette hozzá Bolgár Dániel.
Baczoni Dorottya kiemelte a sajtó meghatározó szerepét az ügy társadalmi hatására. A lapoknak akkora hatásuk volt a közvéleményre, és olyan módon polarizálták az olvasókat, hogy sokak szerint a sajtó ekkor emelkedett újabb hatalmi ággá. Soós Eszter Petronella szerint a sajtó ekkor érzett rá arra, hogy alakítója lehet az eseményeknek, ezzel pedig már önmagában hatalmas eladásszámokat tud produkálni. Másrészt Dreyfus támogatói tudatosan használták a nyilvánosság erejét arra, hogy meggyőzzék igazukról a közvéleményt. Ehhez persze fontos volt, hogy olyan elismert írók is megszólaljanak az ügyben, mint Émile Zola, akit a köztársasági elnöknek írt nyílt levele miatt el is ítélt a francia bíróság. Bolgár Dániel hozzátette, hogy az értelmiségi, a nyilvánosan érvelő, aktivista entellektüel típusa ekkor értékelődött fel, amivel párhuzamosan az ellenük szóló – ma is létező – diskurzus is kialakult.
A Dreyfus-pert össze szokták vetni a tiszaeszlári perrel, valamint szokás felhozni, hogy a cionizmus atyjára, Herzl Tivadarra is közvetlen hatással volt, mielőtt megírta fő művét, A zsidó államot. A beszélgetés utolsó szakaszában ezeket a kérdéseket tisztázták. A tiszaeszlári vérvád és a Dreyfus-per között nagy különbség volt, hogy az előbbi esetben nem gazdag, nagytőkés zsidókat vádoltak meg, akikkel szemben való ellenségesség az újkori antiszemitizmushoz tartozik, hanem szegényeket, tehát a régi típusú antijudaizmus fejeződött ki benne. Fontos azonban, hogy mindkettő hatására pogromok kezdődtek. A Herzl-kérdés kapcsán Bolgár elmondta, hogy az események pontos időrendje miatt szerinte nem lehetséges, hogy Herzlben a Dreyfus-ügy hatására fogalmazódott meg a zsidó állam gondolata.
A teljes beszélgetést Facebook oldalunkon és YouTube csatornánkon is megtekinthetik:
https://www.youtube.com/watch?v=BZPGKalvyq0&feature=youtu.be
