Lassan egy hónapja focilázban égünk. Az is tudja, hogy éppen most zajlik a labdarúgó-Európa-bajnokság, aki nem rajong a fociért. Ebből adódóan a XX. Század Intézet FÉLMÚLT adásának nyári különkiadásában a futball identitásformáló erejéről, a labdarúgás és a politika viszonyáról, illetve a magyar labdarúgás sikerkorszakairól beszélgettünk.
Adásunk vendége Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke volt, akit beszélgetőpartnere, Baczoni Dorottya a XX. Század Intézet igazgatója kérdezett.
A különböző sportágak közül a labdarúgás tekinthető a világon a legnépszerűbbnek. Szöllősi György ezt részben annak tulajdonítja, hogy mivel a futball jelen van minden kontinensen, ha egy nagyobb tornát szerveznek, legyen az Világbajnokság vagy Európa-bajnokság, ebből adódóan az egész világ figyelme az itt résztvevő csapatokra irányul. A sport népszerűségében nagy szerepet játszik, hogy egy mindenki számára érthető nemzetközi nyelv, ami társadalmi státusztól, származástól és vallástól függetlenül nyújt az emberek számára egy „közös nevezőt”. Szöllősi György még hozzátette, hogy a fociban minden megvan, ami a való életben, rossz vagy jó értelemben, legyen az igazságtalanság, erőfeszítés, közösségi élmények vagy éppen lelkesedés. A foci az, ami a legnagyobb tömegeket képes megmozgatni. Ez az a sport, ami a legtöbb indulatot és rajongást váltja ki az emberekből. Erre az egyik legkiválóbb példa a magyar válogatott 2016-os Európa-bajnoki szereplése. A magyar szurkolók 44 évet vártak arra, hogy a nemzeti tizenegy újra világversenyen vegyen részt, az ott elért eredmények láttán pedig több ezren vonultak ki az utcákra ünnepelni.
A fociért és egy futballcsapatért való rajongás teljesen más formát ölt, amikor a nemzeti válogatott fut ki a pályára. Szöllősi György ezt úgy értékelte, hogy a válogatottakhoz azért viszonyulnak teljesen másképp a szurkolók, mert meg tudják mutatni, hogy azonosulnak a játékosokkal. Miután felveszik a nemzeti mezt, együtt szurkolnak, lelkesednek azzal a közösséggel, amit mindannyian képviselünk a hazánkkal és nemzetünkkel. A sport és a futball egyik legnagyobb erényének tartják, hogy egy helyettesítő szerepet nyújthat a háborúkkal szemben. Két ország vér és erőszak nélkül mérheti össze erejét.
A magyar labdarúgás mai napig legsikeresebb és legismertebb csapata kétségtelenül az Aranycsapat. Még mindig Puskásék és az általuk elért eredmények kerülnek előtérbe a magyar labdarúgással kapcsolatban. Szöllősi György szerint ebben a legnagyobb szerepet az játssza, hogy az 1954-es világbajnoki ezüst óta nagyobb sikert nem értek el magyar válogatott futballisták. Azóta jelentősen felértékelődtek az Aranycsapat sikerei, hiszen rengeteg általuk beállított rekordot még mindig nem sikerült megdönteni. Azonban nem szabad szó nélkül elmenni a magyar labdarúgás egyéb sikerei mellett. Albert Flórián 1967-ben a Ferencváros játékosaként nyerte el az Aranylabdát, ami szintén egy kiemelkedő siker a magyar foci történetében.
A beszélgetés során még szó esett a labdarúgás kialakulásának körülményeiről, a ma ismert szabályrendszer kialakulásáról, a foci és a politika huszadik századi összefonódásáról, illetve a magyar válogatott közelmúltbeli teljesítményéről és sikereiről.
