Félmúlt – Identitás és köztér

Az utóbbi években több budapesti köztérelnevezés és szoborállítás is heves közéleti vitákat generált, aminek apropóján legújabb FÉLMÚLT adásunk témája a szimbolikus térhasználat volt. A beszélgetés során felmerült, hogy lehet-e Horn Gyuláról sétányt elnevezni, el kell-e távolítani helyéről a XII. kerületi Turul-szobrot, és miért támadják sokan egy kereszt elhelyezésének tervét a Szabadság-szobor talapzatán.

 

Az adás vendégei Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója és Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze voltak. A beszélgetést Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója moderálta.

A téma tágabb kontextusát tekintve Balogh Gábor kiemelte, hogy a közösség identitásának egyik legfontosabb kifejezőeszköze, hogy kiről nevez el közterületet, vagy kinek állít szobrot. Emellett egy adott politikai csoport számára is meghatározó, hogy kit hogyan értékelnek, a Horn Gyula sétány elnevezése ennek egy szemléletes példája. Baczoni Dorottya hozzátette, hogy éppen azért váltanak ki ennyire sok vitát a köztérelnevezések és a szoborállítások, mert a közösség identitásának lényegét érintik. Ennek egyik gyakorlati megnyilvánulása, hogy sok esetben nem is tudjuk, hogy ki volt az, akinek az adott utca a nevét viseli, mégis tiszteletreméltó személyként gondolunk rá. A jövő szempontjából fontos, hogy kikre tekintünk hivatkozási alapként, kikre vagyunk büszkék, kiket tartunk követendő példának, és milyen eseményeket állítunk történelmünk középpontjába. Ami ezt a kérdést nehezíti, hogy a történelmi alakok vagy események a legritkább esetben fekete-fehérek, mindenkinek az életútjában voltak olyan epizódok, amelyek kritikával illethetők. A roppant összetett probléma viszont a döntési helyzetben lévők számára egy eldöntendő kérdésre redukálódik, amikor azt kell mérlegelni, hogy van-e az illető életében olyan epizód, ami ellehetetleníti az utcaelnevezést vagy a szoborállítást.

 

Narratívák küzdelme

Baczoni Dorottya kifejtette, hogy a 20. századi magyar történelemben sok volt a rendszer- és elitváltás, amelyek a közterületek arculatán is leképeződtek. Bizonyos korszakokban, mint például a kommunista diktatúra időszakában a hatalom ideológiai monopóliuma határozta meg, hogy az utcák kinek a nevét viselik, és kinek a szobrai népesítik be a köztereket. A rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedekben viszont van diskurzus arról, hogy kihez és mely történelmi eseményhez nyúlunk vissza, ez pedig óhatatlanul vitákat generál. Balogh Gábor ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az 1990-es években egyszerre kellett az országnak szembenéznie múltjának minden terhes epizódjával. Rövid időn belül kellett véleményt alkotni az I. világháborút megelőző időszakról, a Horthy-korszakról és a kommunista diktatúráról, ennek köszönhetően pedig még napjainkban is tart ez a nehéz feladat.

 

Van-e helye Horn Gyulának a nemzeti panteonban?

Balogh Gábor szerint érthető, hogy a baloldal számára viszonyítási alap Horn Gyula, hiszen rendelkezett egy vízióval, képes volt kitölteni a négyéves hivatali idejét, és a rendszerváltoztatás során is pozitív szerepet játszott, bár ennek egy része inkább mítoszokon, mint valós eseményeken alapul. Ennek ellenére az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban való részvétele, illetve, hogy 1989-ig a kommunista diktatúra alakítója és működtetője volt, lehetetlenné teszi, hogy helye legyen a magyar nemzeti panteonban. Baczoni Dorottya megerősítette ezeket a gondolatokat, hozzátéve, hogy érdemes Horn Gyula életművét árnyaltan megközelíteni, mert kifejezetten jó politikai képességekkel rendelkezett, ugyanakkor a köznyelvben pufajkásnak nevezett karhatalmista múltja, a diktatúra későbbi működtetésében való részvétele, valamint az őszinte szembenézés elmaradása ellehetetleníti, hogy szobrot állítsanak neki, vagy utcát nevezzenek el róla.

A beszélgetés folytatásában szóba került még a XII. kerületi Turul-szobor története és elszállításának lehetősége, valamint a Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt megítélése, és a kereszt mint szimbólum jelentősége a 21. században.