Legújabb FÉLMÚLT adásunkban az 1920. június 4-én aláíratott trianoni békediktátumig vezető útról, a szerződés magyarságra gyakorolt hatásáról, a Trianon-trauma kezeléséről és a hazánkban 1990, majd 2010 után végbemenő emlékezetpolitikai változásokról beszélgettünk.
Vendégeink Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója, és Fekete Rajmund a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója voltak. A FÉLMÚLT soron következő házigazdája pedig Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze volt.
A szerződés megnevezése körüli terminológiai kérdéssel kapcsolatban Baczoni Dorottya kiemelte, hogy ez valójában egy békediktátum volt. Formailag, jogilag hiába vonult be békeszerződésként a történetírásba, valójában nem lehet azt mondani, hogy igazságos tárgyalások történtek volna. A vesztes hatalmakkal közölték követeléseiket, a békefeltételeket. A győztesek hozzáállása és a béketárgyalások kezelése már önmagukban előrevítették, hogy hosszútávon nem képzelhető el egy stabil status quo kialakulása. Az I. világháború befejeződésével nem tért vissza a béke Európába, inkább előrevetítette, hogy azok a sebek, amelyeket betapasztás helyett feltéptek a békediktátumokkal, újabb konfliktushoz fognak vezetni – hangsúlyozta Fekete Rajmund. A háború kimenetélét, egyben Európa sorsát végül az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése szinte azonnal eldöntötte, elindult az amerikai évszázad. Baczoni Dorottya hozzátette, hogy a tárgyalások inkább emlékeztettek egy színjátékra, mintsem valódi tárgyalásokra, hiszen mire a magyar delegáció 1920. januárjában „szót kapott” a rendezés ügyében, addigra a nagyhatalmak már mindent eldöntöttek.
A PROPAGANDA SZEREPE A VESZTES FELEK MEGÍTÉLÉSBEN
Baczoni Dorottya szerint a XX. századról már úgy kell beszélnünk, mint a tömegtársadalom koráról, az I. világháborúban pedig a propaganda szerepe jelentősen megnőtt. A plakátokat az ellenfél dehumanizálására használták fel. Ez a hozzáállás pedig nagy hatással volt arra is, hogy hogyan viszonyulnak majd a béketárgyalások során a vesztesekhez egy esetleges győzelmet követően. Magyarország számára hatalmas tanulság volt, hogy mennyire fontos milyen képet alkotnak rólunk a döntéshozók, ha pedig a szükség úgy kívánja, hogyan tudjuk ezt kedvezőbbre fordítani. Fekete Rajmund egyetértését fejezte ki, hogy a XX. század a tömegtársadalom, tömegmédia korszakaként jellemezhető, hiszen ekkor kezdett el egyre nagyobb szerepet betölteni a nyomtatott sajtó, a rádió vagy a televízió. A propaganda szerepére vonatkozó korábbi gondolatokat kiegészítette, hogy ez mindig is része volt a történelemnek. A XX. századra viszont teljesen új szintet lépett a propaganda, hiszen már-már egy professzionális jelleget öltött. Azonban nem csak a propaganda szerepe, de a háború természete is óriásit változott az I. világháború során. A katonák körében kezdetben jelenlévő lelkesedés, vitézi hozzáállás hamarosan eltűnt, miután szembesültek a háború új, gépesített természetével, a lövészárkokban eltöltött mindennapokkal. Fekete Rajmund még hozzátette, hogy a XX. századról folytatott beszélgetések, eszmefuttatások során sokszor a II. világháború jelentőségét emeljük ki, viszont az I. világháború volt az, ami sokkal nagyobb mértékben megváltoztatta az európai hegemóniát és társadalmakat.
A BÉKEDIKTÁTUM UTÓÉLETE
A békediktátum emlékezetének ápolásával és a határon túli magyarok helyzetével kapcsolatban Baczoni Dorottya megjegyezte, hogy mindkettő témakör a rendszerváltoztatás kulcskérdései között szerepelt. A kommunista vezetés ugyanis évtizedeken keresztül nem vállalt felelősséget külhoni honfitársainkért, így az 1980-as évek végére hatalmas társadalmi feszültség gyűlt fel. Az Erdély-tüntetések megmutatták azt az össztársadalmi igényt, hogy a mindenkori magyar kormány vállaljon felelősséget minden magyarért. Ehhez kapcsolódóan Fekete Rajmund kiemelte, hogy a 2004-es, kettős állampolgárságra irányuló népszavazás egy történelmi, szimbolikus hiba volt, hiszen a népszavazással csak annyit sikerült elérniük, hogy szembefordították egymással az embereket. Ennek orvoslására született meg 2010-ben a nemzeti összetartozás napja, amit június 4-re, a trianoni békediktátum napjára tettek. Június 4-ét így beemelték a nemzeti ünnepek és emléknapok közé.
A beszélgetésen még szó esett az 1918 és 1920 közötti időszakban megjelenő politikai és társadalmi válságokról, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésének bel- és külpolitikai következményeiről, illetve a békediktátum gazdaságra gyakorolt hatásáról.
