A vetítés előtt Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Hornyák Árpád történésszel beszélgetett.
Békés Márton felvetette: közismert, a merényletet megelőző fél évszázadban a balkáni térség leginkább egy dongó méhkashoz hasonlított, amibe az Osztrák-Magyar Monarchia a trónörökös Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia főhercegné látogatásával – pestiesen szólva – elég csúnyán belenyúlt.
Hornyák Árpád szerint, bár a trónörökösi vizit valóban nem volt veszélytelen ötlet, egy nagyhatalom vezető személyisége esetében furcsa felvetés lenne szándékos provokációként felfogni, hogy ellátogat egy, a birodalma fennhatósága alá tartozó területre. A történész hozzátette: a merénylet valóban csak ürügynek fogható fel, hiszen az, hogy „valami hasonló, nagy kataklizmát kiváltó esemény előbb-utóbb bekövetkezik, szinte borítékolható volt. Az első világháború kitörése ekkor már négy-öt éve a levegőben lógott.”
A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója elárulta, a filmet maga a rendezője is fikciós krimiként, történelmi thrillerként jellemezte, ami a főszereplő, Leo Pfeffer vizsgálóbíró nyomozómunkáján át kívánja felfedni a film készítésekor éppen száz éve történt szarajevói merénylet okait. Hornyák Árpád szerint, bár a mozivásznon valóban egy fikciót láthatunk, ám az események láncolata során a néző számára logikusan végigkövethető a nyomozás folyamata.
A filmalkotás a merénylettel kapcsolatban találóan érzékelteti, hogy ez az esemény egy valódi dráma volt az azt közvetlenül átélő lakosság, a katonák és tisztviselők, valamint a Monarchia közvéleménye számára.
