Fábri Zoltán 1980-ban bemutatott alkotásáról Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszélgetett Barabás Klára filmtörténésszel.
„Nagyon örülök, hogy ez a film került bemutatásra, azért is, mert tavaly ünnepeltük Fábri Zoltán születésének századik évfordulóját. Tehát a rendező körülbelül akkor született, amikor a film cselekménye elkezdődik” – kezdte a beszélgetést Barabás Klára filmtörténész, aki korábban elkészítette Fábri Zoltán monográfiáját is.
A rendező összesen huszonkét filmet készített, ha ezeket a filmeket egy bizonyos sorrendbe helyezzük, akkor kirajzolódnak a 20. századi magyar történelem főbb eseményei – jegyezte meg a filmtörténész, majd hozzátette: a Fábián Bálint találkozása Istennel – bár a huszadik a sorban – kerülhetne kronológiai sorrendben az első helyre.
Fábri Zoltánhoz olyan neves alkotások köthetők, mint a Körhinta, a Két félidő a pokolban, a Hannibál tanár úr vagy az Ötödik pecsét, színészként pedig A tanú című filmben is feltűnik – emelte ki a rendező alkotásait Békés Márton, majd felhívta a figyelmet arra is, Fábri Zoltán összes műve közül a most vetítésre szánt filmet tartják a rá legjellemzőbbnek.
Amikor Fábri Zoltán az első sikereit aratta úgy ünnepelték, mint a magyar film megújítóját, aki szakított a háború előtti, hagyományos, kicsit romantikus, operettes világgal, ugyanakkor mindig megmaradt a klasszikus formanyelvnél. Éppen ezért, amikor a francia újhullám hatására a magyar filmesek is egy modernebb filmstílust vettek fel – mint például Jancsó Miklós vagy Szabó István – akkor a fiatalok figyelme kissé igazságtalanul, de elfordult Fábri Zoltánról – mondta a filmtörténész. Hozzátette: ahogyan a monográfia elkészítésekor végzett kutatómunka alkalmával, úgy a centenáriumi emlékév kapcsán is az volt a meglátása, a rendező ennek ellenére, még a mai napig sem vesztette el az aktualitását.
Ez egy tragikus, tulajdonképpen két részes ballada – hívta fel a figyelmet a film szerkezetére Barabás Klára. Egy családtörténetet dolgozott fel a készítő: Fábián Bálint és családja történetét – Fábián Bálint fia a Magyarok című alkotásban tűnik fel, ami a második világháború időszakában játszódik – tette hozzá. „Fábri Zoltán minden filmjére jellemző, hogy a magyar irodalmi alapanyagból dolgozik – ez a film is egy adaptáció –, és mindig a kis embereket állítja középpontba. Tehát őt nem a nagyszabású történelmi hősök érdeklik. Ennél a filmnél azt vizsgálja: egy katartikus történelmi helyzetben, egy kiélezett pillanatban, hogyan tudja megállni a helyét ez az ember, elbukik-e vagy sodródik az eseményekkel, netán akarata ellenére hőssé válik?”
Nagyon sokszor ezeket a hősöket, Fábri filmjeit a kritikusok a görög tragédiákhoz hasonlítják. Fábián Bálint is valamilyen isteni törvénynek akar megfelelni, de a film során sajnos kiderül, hogy Isten halott, és az ő törvényét is ledöntötték. Ezek alapján mennyire helytálló a görög tragédiákhoz hasonlítani Fábri Zoltán filmjeit? – tette fel a kérdést Békés Márton.
Ennek kapcsán a filmtörténész kifejtette: a sorsszerűség, Isten keresése végig megtalálható az alkotásban, ugyanakkor nemcsak Fábián Bálint és az ő családja megy tönkre morálisan, hanem az egész közösség széthullik. „Egy olyan sűrített történelmi pillanatot választott ki az író, a rendező, ami minden korábbi hitet, erkölcsi törvényt megingat és az egyszerű, tanulatlan paraszt ember elveszettnek érzi magát, nem talál semmilyen fogódzót az életben és ezért próbál meg Fábián Bálint is Istennel találkozni, hogy valamiféle útmutatást kapjon a sorstól.”
Fábián Bálintot végig a humánum vezérli, szinte nem is érti, nem is foglalkozik az aktuális politikai eseményekkel, a háború kapcsán is felteszi a kérdést: miért kellett nekem ölnöm, mi közöm nekem ehhez az egészhez? – jellemezte a film fő karakterét Barabás Klára. Elmondta: Fábián Bálint egy abszolút békepárti embert képvisel, aki a humánum nevében mindenféle erőszakot, tehát a forradalmat és a háborút is egyaránt elutasítja.
A filmről röviden:
1918. Fábián Bálint az olasz fronton embert öl, fiai itthon a Krasznába fojtják anyjuk szeretőjét, a nő ezután megzavarodik. Hazatérte után Fábián a báró parádés kocsisa lesz. A Tanácsköztársaság idején a báróékat, a megtorlás idején a volt vöröskatonákat védi. Nemigen érti, miért éri őt és a magyarokat ennyi sok szenvedés. Isten talán segítene, ha beszélni lehetne vele.
