A Frontmozi-vetítéssorozat utolsó alkalmán ezúttal egy magyar dokumentumfilmet, a Szamár-sziget rabjai című alkotást tekinthették meg az érdeklődők december 13-án, csütörtökön a Kino Café Moziban.
A vetítés előtt Gerő András, történésszel, a Habsburg Történeti Intézet igazgatójával beszélgetett Békés Márton, történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
A Frontmozi című programsorozat első vetítést 2014. október közepén tartották, ezalatt az ötvenegy hónap alatt összesen harminchét filmet láthatott a közönség. Huszonnyolc különböző előadó vett részt a beszélgetéseken, akik segítettek értelmezni a filmeket és tizenhárom kulturális intézménnyel működött együtt a rendezvénysorozat. A körülbelül hatvanegy órányi filmre pedig háromezer ember volt kíváncsi – összegezte a Frontmozi négy évét Békés Márton történész. Hozzátette: a vetítések során nagyon sok volt a koprodukciós alkotás, és külön figyeltek rá, hogy Közép-és Kelet-Európa filmipara, narratívája képviselve legyen az eseményeken.
„Ez rendezvénysorozat az egész centenáriumi emlékévet felölelte, hiszen 2014 végén kezdtük és ennek az évnek a végén, 2018-ban befejezzük be” – tette hozzá Békés Márton, mire Gerő András történész rögtön meg is jegyezte: ez pont az az 51 hónap ameddig az első világháború is tartott.
Békés Márton kiemelte: a Frontmozinak, és az első világháború centenáriumának célja az volt, hogy újra emlékeztesse az embereket a méltatlanul elfeledett első világháborúra.
Gerő András ennek kapcsán kifejtette: a történettudományt tekintve semmiképpen sem élő az első világháborús emlékezet, és az emlékév alkalmával sem született olyan tudományos munka, amely új megvilágításba helyezte volna az eseményeket. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: az első világháború a magyar emlékezetkultúrából ugyan részben kikopott, de társadalmi szinten ez az emlékezet nagyon is élő és rendkívüli közösség kovácsoló ereje van, hiszen vidéken, a kisebb településeken, sőt határon túl is még mindig él ennek a tragikus eseménynek az emlékezete.
Békés Márton a film kapcsán elmondta: a Szamár-sziget rabjai egy világháborús tragédiáról szól. Egy elfelejtett történetről, amely bemutatja a hadifoglyok több száz kilométeres menetelését, a kolerajárványt, végül pedig megemlékezik arról a 85ezer osztrák-magyar hadifogolyról, akiket erre a sorsra ítéltek, és akik közül csupán hatezren tértek haza. „Ez egy tragikus történet, de ez is hozzátartozik az első világháborúhoz” – jegyezte meg a történész, aki kiemelte: a Frontmozin eddig csupán két dokumentumfilmet vetítettek, és mindkét alkalommal ott ült a nézők között a rendező, ahogy most is jelen volt, az író, Margittai Gábor és a rendező, Major Anita.
A filmről röviden:
Az első világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett magyar, osztrák, cseh és horvát katonákat nyolcszáz kilométeren keresztül hajtották át a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában utaztak, mire a Szardínia melletti Asinarára értek. A 85 ezer fogoly közül végül hatezren térhettek haza, a háború befejezése után. A legtöbb hősi halott Magyarországról származott.
