A kommunista rezsim idején a belügyminiszteri belső normák az általánosságok szintjén mozgó keretjogszabályok valóságos belső tartalmát megadó nem nyilvános rendelkezések voltak, melyek a BM politikai, bűnügyi és rendészeti szerveinél alkalmazott titkosszolgálati eszközök és módszerek szabályait rögzítették. A számozott példányú belső normák „titkos” „szigorúan titkos” vagy „szigorúan titkos” „különösen fontos” minősítést kaptak és csak az arra jogosultak köre juthatott hozzájuk. Török Ferenc megfogalmazása szerint a belső normákat tartalmazó nyomtatványok a szolnoki rendőrfőkapitányságon „elégetésre” voltak ítélve.