A kelet-európai kommunista rendszerek kifulladásával egy időben Kína is szakított a szovjet típusú kommunizmussal. A váltásra Mao Ce-tung halála után utódja: Teng Hsziao-ping vezetésével került sor, aki forradalmi változást indított el, amelynek világtörténelmi jelentősége a bolsevik puccshoz mérhető.
Kínát ma már a Nyugat legnagyobb geopolitikai kihívójaként tartjuk számon, de valóban megérteni a mai Kínát, politikai gondolkozását és működését igen nehéz feladat számunkra. A modern Kínát Teng Hsziao-ping korszaka teremtette meg és határozza meg alapvető irányát a mai napig. Legújabb Félmúlt adásunkban az általa fémjelzett korszakot ismerhetjük meg szakértők segítségével.
Meghívott vendégünk Dr. Horváth Levente, a Neumann János Eurázsia Központ igazgatója volt, akivel Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója beszélgetett. Adásunkban exkluzív vendégként megszólalt David P. Goldman amerikai közgazdász, elemző, az Asia Times újságírója.
Dr. Horváth Levente, a Neumann János Eurázsia Központ igazgatója és Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója beszélgetett.
Beszélgetésünkben szó volt a kínai gazdasági robbanás időszakáról, ennek hátteréről és előzményeiről, a kínai külpolitikáról és arról, hogy valójában mennyire nehéz nyugati szemmel, nyugati terminológiával értelmezni Kína működését.
A modern Kína születésének megértéséhez mindenekelőtt azt az óriási váltást kell megismernünk, amit a Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping közötti átmenet jelentett. Horváth Levente kifejtette, hogy Teng Hsziao-ping nem tagadta meg Mao eszméit, csak megreformálta azokat, a gazdaságot azonban valóban gyökeresen átformálta. A Mao Ce-tung alatti teljesen tarthatatlan gazdaságpolitika okozta éhinség milliószámra szedte áldozatait Kínában, ehhez képest valóságos csodának érződött a nyolcvanas évek fellendülése.
Dr. Horváth Levente, a Neumann János Eurázsia Központ igazgatója
David Goldman első videoválaszában szintén a kínai gazdasági csodáról beszélt. Ennek alapja a több száz milliós vidéki munkaerő városokba vándorlása és elhelyezkedése volt, mindössze egyetlen emberöltő alatt. A romokban álló mezőgazdaság reformálása és a gazdasági nyitás emelte ki a nyomorból ezt a hatalmas tömeget.
Horváth Levente szerint egyrészről kényszerhelyzetben is volt Teng Hsziao-ping, de tökéletesen be is látta, hogy a Mao-i út járhatatlan. Teng fiatalon megjárta Párizst, és a gyorsan fejlődő Szingapúrt is, majd vissza is tért már magas rangú politikusként ezekbe az országba. Látta azt az elképesztő fejlődést, amire Kína addig képtelen volt, és ez is inspirálta őt a gazdasági reformokra. A hadsereg átalakítása is nevéhez fűződik, a kínai hadsereg hatmilliós létszámát jelentősen csökkentette, és jól képzett tisztekkel kezdte el feltölteni a vezetőséget.
A beszélgetésből megismerhetjük az óvatos gazdasági kísérletezés politikáját, ami szintén elengedhetetlen volt a sikerességhez. A Kína déli részén megnyitott különleges gazdasági övezetek és a tengerparti nyitott városok a reformok egyfajta laboratóriumaként szolgáltak az 1980-as évektől.
Nem maradhatott el az 1989-es Tienanmen téri tüntetés és annak vérbe fojtásának kérdése sem, ugyanis ez az, ami sokaknak, kiváltképp Kínától nyugatra először jut eszébe Teng Hsziao-ping vezetése kapcsán. Horváth Levente felvázolta az események nemzetközi hátterét, a Gorbacsov–Teng találkozót és a kelet-európai szocialista pártállamok felbomlásának tanulságát, amit szorosan követett a kínai vezetés. A keleti blokk válságát figyelve juthatott Teng Hsziao-ping arra a döntésre, hogy nem engedheti meg országában a demokratizálódást, mert az végzetes lenne a hatalmára nézve. A szakértő megjegyezte, hogy ennek ellenére az 1989-es tiltakozások után pár évvel dél-kínai látogatásakor tömegek fogadták ujjongva a kommunista pártfőtitkárt, köszönhetően annak, hogy ebben a térségben valóban egy soha nem látott gazdasági fellendülést tapasztalhattak az emberek.
