Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a XX. Század Intézet vezetője köszöntőjében elmondta: a Tisza István eszmei, politikai arca című kötete által reális képet kaphatunk arról a Tisza Istvánról, akiről korábban csak „közhelyeket, hazugságokat, vádakat és ellenséges vélemények özönét kaptuk”.
Mérföldkő ez a könyv, amely „közel hozza” Tisza Istvánt, a gondolkodót, a politikust, az államférfit és az embert, akinek szilárd erkölcsi tartása volt és ehhez minden körülmények között ragaszkodott. Olyan személyiséggel ismertet meg a könyv, amely méltán tart igényt megbecsülésünkre, ezért nem csoda, hogy a 2000-ben megjelent első kiadás elfogyott – jegyezte meg Schmidt Mária.
Felvetette: érdemes végiggondolni, miért gyűlölték annyira Tisza Istvánt már a kortársai is, miért ragaszkodott a Kádár-rendszer is végig a Tisza iránti gyűlölethez, és miért nem tudott ebből a negatív megítélésből az elmúlt 30 évben sem kikerülni? Mint mondta, ennek az lehet az oka, hogy Tiszát mindig Károlyi Mihály ellenpólusaként állították be, és ebből az összehasonlításból mindig Károlyinak kellett pozitívan kijönnie, mert őt tekintette a baloldali történelemszemlélet az origónak, ugyanakkor, annak, hogy Károlyi megítélése pozitív maradhasson, előfeltétele volt, hogy Tiszát „lerántsák a porba”, és az „ősmaradiság” képviselőjének állítsák be.
Emellett 1945-1990 között az emberek minden nap megtapasztalták a szabadság hiányát – mondta Schmidt Mária, majd hozzátette: Tisza István idején viszont a szabadság minden formája virágzott Magyarországon, ezért kellett Tisza Istvánt olyan negatív jelzőkkel körülbástyázni, mint a feudalizmus, a reakció vagy a maradiság.
Ma már egyre-másra fedezzük fel azokat, akik igazán fontosak a történelmi tradíciók számára, a nemzet múltjának olyan meghatározó figuráit, akiktől tanulhatunk, akiknek a példája inspirációt ad, és akikre szükségünk is van – hangsúlyozta a főigazgató.
„Egy szétesett kornak a végén, a szétesés utolsó pillanatában érte őt a halál, amit nagy valószínűséggel azért is vállalt, mert tisztában volt azzal, hogy a szétesés végén keletkező újban az ő szerepe nem tud meghatározó lenni” – fogalmazott Schmidt Mária.
Azért is ilyen tragikus ez a tiszai szerep, mert már a kortársak is érezték, hogy talán Tisza István lehetett volna az a vezető, aki megakadályozza a későbbi tragédiákat, mint a Trianoni veszteség. Olyan lehetett volna, mint a törököknél Mustafa Kemal Atatürk – mutatott rá a főigazgató. Hozzáfűzte: Tisza István halála után nem volt senki, aki betöltötte volna ezt a vezető szerepet, ezért állhatott a színre Károlyi Mihály, aki azonban „dicstelen szerepet játszott.”
Schmidt Mária végül megjegyezte: halála előtt Tőkéczki László az idősebb gróf Andrássy Gyula monográfiáján dolgozott, ez a kötet a tervek szerint jövőre jelenik meg.
Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke arról beszélt: hiába szolgálja az emberek javát a kormányzati politika, bűn lenne, ha eközben nem törlesztenék a „szellemi adósságokat”, mint például a Tisza Istvánról kialakult kép megváltoztatása.
Balog Zoltán szerint Tisza István annak a protestáns, ezen belül is református közéletiségnek a megtestesítője, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel indult, és amely – a miniszterelnöki biztos reményei szerint – a 21. században sem ér véget.
Mint mondta: Tisza Istvánnál a szolgálatnak és a felelősségnek transzcendens megalapozottsága volt, és a néhai miniszterelnök tetteit nem lehet megérteni anélkül, hogy ne tudnánk az ő nagyon mély, predestinációs hitéről.
Szavai szerint a predestináció (eleve elrendelés) ősi keresztény igazság, amely nagyon mély gondviselés-hitet jelent, azt, hogy nem véletlenül vagyunk a világon, és olyan célra, élettartalomra teremtett a teremtő, amit csak mi tudunk végigvinni, és kötelességünk is azt végigvinni.
Balog Zoltán kifejtette: Tisza István végig ebben a hivatásetikában élte az életét, és „úgy vette magára a halált”, hogy arra gondolt, elvégezte, amit el tudott végezni.
A miniszterelnöki biztos szólt arról is, hogy a kortársak nem értékelték Tisza István teljesítményét. Ezzel kapcsolatban kifejtette, a teljesítmény legfőbb értéke a lokalitás, az, hogy ott és azon körülmények között kell jó döntést hozni. Szólt arról is, hogy „aki alkotásra képtelen”, annak nagyon nehéz megítélnie a teljesítők valódi teljesítményét, és azt mondta, ellenzékiként ő megértőbb lenne a kormánnyal. Csak a fonákot látni mindenben olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak – jegyezte meg.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kiadásában megjelent Tisza István eszmei, politikai arca című monográfia megvásárolható a Terror Háza Múzeum könyvesboltjában, valamint a nagyobb könyvesboltokban.
(MTI/THM)
