SZÖVEG podcastunk hatodik adásában Galló Béla: Mi lett veled szociáldemokrácia? című új kötetét vettük górcső alá. A tudományos esszékötetről a szerző, Galló Béla politológus, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa és Loppert Csaba történész, a Kéthly Anna Kulturális Egyesület elnöke folytatott éles vitát. A beszélgetést Dudás Bertalan, a XX. Század Intézet történész munkatársa moderálta.
KLIKKELJ a teljes adásért!
Új könyvében Galló Béla a szociáldemokrácia történetét, illetve hanyatlásának lehetséges okait járja körül. A mű első felében megtudhatjuk, hogy ez az irányzat hogyan fejlődött ki a 19. századi munkásmozgalomból, hogyan szakadt el a politikai marxizmustól, majd milyen úton vált a szociáldemokrácia Európa meghatározó politikai gondolatává. A kötet második fele már a közelmúltról és a jelenről szól. Arról, hogy a sikeres szociáldemokrata pártok hogyan távolodtak el eredeti célkitűzéseiktől, milyen történelmi okok és kudarcok vezettek a mozgalom neoliberális fordulatához valamint arról, hogy van-e még tartaléka és jövője a szociáldemokráciának?
Ahogy a 19. században kialakult ideológiai tömbök, köztük a szocializmus is nagy átalakuláson ment keresztül a huszadik század végén. Galló Béla szerint az alapvető problémát az a fordulat jelenti, amely során a neoliberalizmus rátelepedett mind a jobb-, mind a baloldalra. A szerző szerint a liberális eszmerendszer még gyümölcsözően hatott mindkét tömbre, ám az új neoliberális fordulat már csak a tőkelogika szempontjait tekinti fontosnak. Az ezzel azonosuló szociáldemokrácia ezért ma már visszafordíthatatlanul a hanyatlás útján jár. Loppert Csaba a szociáldemokráciát Gallóval ellentétben nem hanyatlástörténetként írja le, hanem hullámhegyek és hullámvölgyek, sikerek és kudarcok váltakozó történetének.
A szociáldemokrácia kialakulása három mozgalmi töréspont, avagy „skizma” mentén definiálható a kötet alapján.
Az első mozgalmi szakadás a forradalmi kommunizmus és az úgynevezett marxista revizionizmus között történt, amely leegyszerűsítve a Lenin és Eduard Bernstein felfogása közötti különbségen alapult. A szerző elmondta, hogy ekkor már a nemzetköziség és a nemzeti felfogás közötti ellentét is megjelent. A második skizmában a szociáldemokrácia már magától a marxizmustól különbözött el, és osztálykompromisszumra törekedett a társadalmon belül. A harmadik töréspontot Galló az „arcvesztés skizmájának” nevezi, amely alatt a Tony Blair és Gerhard Schröder által meghirdetett „harmadik út” születését érti. Loppert Csaba, a klasszikus szociáldemokrácia híveként határozottan egyetért abban, hogy a harmadik út, azaz a neoliberális fordulat szemben áll a mozgalom eredeti eszméivel. Szerinte Tony Blair harmadik utas politikája a gazdagokat segítette és egyfajta oligarchiát épített, amihez a példát Ronald Reagan és Margaret Thatcher adta.
A kötetben fontos szerepet kapott az emberi-társadalmi önzés kérdése, és annak korlátozhatósága.
A liberalizmus „szent önzésével” szemben áll a szociáldemokrácia „korlátozott” és a konzervativizmus „méltányos önzése”, ezért sem lehet őket összeegyeztetni. A beszélgető felek nem értettek egyet e fogalmak használatában. Bár Galló a fogalmat könyvében nem pszichológiai, vagy morális kategóriaként, hanem társadalmi valóságként kezeli, Loppert szerint tévedés önzésről beszélni, mivel az ember kötelessége önmaga létének fenntartása, ez pedig nem nevezhető önzésnek.
Loppert Csaba a vita végén egy olyan előnyös modellről beszélt, amelyben egy erős államnak egy erős piaccal kell együttműködnie, ezek mellett pedig a civil társadalomnak is szilárdan jelen kell lennie. Ehhez kapcsolódva Galló Béla is megfogalmazott egy kívánt jövőképet. A fent említett „korlátozott” és „méltányos önzés” szerinte összeegyeztethetők, azaz a klasszikus szociáldemokráciának és a klasszikus konzervativizmusnak egy történelmi kompromisszumra kellene jutniuk egymással.
