A XX. század, minden korábbi történelmi korszakkal összevetve egy sokkal gyorsabb és erőteljesebb változásokkal járó időszak volt. A jóléti államok kialakulásával párhuzamosan jutottunk el arra a pontra, hogy egyre nagyobb mértékű pusztítást okozzunk egymásnak és környezetünknek. A háborúk alatt felgyorsult technológiai és tudományos fejlődés vezetett el oda, hogy 1945-ben az Amerikai Egyesült Államok kifejlessze a világtörténelem valaha létezett legpusztítóbb fegyverét, az atombombát.
sz
Miután kiszabadult a szellem a palackból, csak idő kérdése volt, hogy az USA után a Szovjetunió, majd szépen lassan a világ vezető hatalmai közül egyre többen képesek legyenek létrehozni saját nukleáris arzenáljukat. Innentől kezdve pedig az atomhatalmak közötti konfliktusok tétje már nem csak abból állt, hogy kinek van nagyobb esélye saját javára eldönteni egy esetleges háborút, hanem hogy mikor következik be az a pillanat, amikor ismét az atomfegyverek bevetése mellett döntenek.
A hidegháború alatt az 1962-es kubai rakétaválság volt az a momentum, amikor a két szuperhatalom a legközelebb került ahhoz, hogy „nézeteltérésüket” a lehető legdestruktívabb módon oldják meg. Szerencsénkre, az emberiség azóta nagyon kevés ehhez hasonló pillanatot élt meg, de a félelem nem szűnt meg.
1970-ben jelent meg Szent-Györgyi Albert Az őrült majom című könyve, melyben a jövő generációi számára foglalta össze gondolatait a háború, a béke, a tudomány és a ránk váró feladatokkal kapcsolatban. Szent-Györgyi Albert a „C-vitamin atyjaként” vonult be a történelembe. Kutatási eredményeiért 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal tüntették ki. Az őrült majomban megfogalmazott gondolatai valószínűleg fiatalkorától vele voltak, hiszen az I. világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, ahol első kézből tapasztalta meg a tömegháborúk értelmetlen vérontását. A második világháború során pedig 1943-ban Isztambulba utazott, azzal a céllal, hogy felvegye a kapcsolatot a brit titkosszolgálat munkatársaival. A magyar kormány üzenetét továbbította a szövetségeseknek, miszerint hazánk készen áll szembefordulni a németekkel. A rövid béketárgyalások végül eredmény nélkül zárultak. A könyv először angol nyelven jelent meg (magyarul csak 1989-ben adták ki), hiszen Szent-Györgyi 1947-ben a berendezkedő magyarországi kommunista diktatúra elől az Egyesült Államokba emigrált, ahol később állampolgárságot is szerzett.
Könyvében így elsősorban az amerikai ifjúságnak igyekezett egy háború és atomfegyverektől mentes világ képét felvázolni, valamint élesen bírálta az amerikai kormányzat háborús politikáját. Gondolatai egyúttal rengeteg univerzális igazságot hordoznak magukban. Szent-Györgyi Albert biológusként próbálta megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy az emberiség önpusztításra és erőszakosságra való hajlama honnan ered és mit tartogathat számunkra a jövő, amennyiben nem térünk le erről az útról: „Miért viselkedik úgy az ember, mint egy őrült? Ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az ember történelme során először képes valóban élvezni az életet, először nem kell rettegnie a hidegtől, éhségtől és betegségektől. Most először képes arra is, hogy egyetlen csapással pusztítsa el önmagát, vagy arra, hogy a szennyeződéssel és a túlnépesedéssel lakhatatlanná tegye ezt a szűkülő, kedves földtekét. (9. oldal)
Miután véget ért a II. világháború, a nagyhatalmaknak adva volt a lehetőség, hogy minden erejükkel azon legyenek, hogy elkerüljék a jövőben a háború bármilyen formáját. A hadiiparra, az országhatárok védelmére és a technológiai előny megszerzésére szánt pénzösszeg azonban mindenhol csak emelkedett. Ez a folyamatos és paranoiás fegyverkezési verseny pedig azt jelentette, hogy az életszínvonal emelése helyett továbbra is a következő háborúkra való felkészülés és az ezekhez szükséges költségek finanszírozása maradt az államok fókuszában.
Felmerül tehát a kérdés, hogy ha az emberiség ennyire szűklátókörű, akkor mégis hogyan tudtuk átvészelni az elmúlt évmilliókat? Szent-Györgyi Albert két választ tár az olvasók elé.
Optimistább válaszában az emberiség XX. században mutatott viselkedését a drasztikusan megváltozott körülményekkel magyarázza. A Nobel-díjas tudós úgy értékelt, hogy a világ egyszerűen még nem tudott megfelelően alkalmazkodni a tudomány által elhozott új világhoz. Pesszimistább megfogalmazásában viszont már azt helyezte kilátásba, hogy az emberek mindig is ilyenek voltak. Mindig volt ok az önpusztításra, a korábbi korszakokban azonban nem volt meg a technológiai feltétele annak, hogy a Föld teljes lakossága veszélybe kerüljön. Ezen a helyzeten a modern tudomány áttörései változtattak. A röntgensugarak, az elektron, a radioaktivitás felfedezésével az emberiség előtt egy olyan világ nyílt meg, amit érzékszerveinkkel közvetlenül nem tudunk feldolgozni. Egészen eddig egy olyan világban éltünk, melynek folyamatait és körülményeit minden ember egyformán tudta érzékelni, a felfedezéseket követően pedig egy teljesen idegen korszak köszöntött be: „Alig félévszázados lappangás után a modern tudomány kezdte megváltoztatni az emberi életet, olyan tényezőket vezetett be, amelyekről azelőtt álmodni sem lehetett. Az ember rendelkezésére álló erők többé már nem földi, emberi léptékű erők voltak, hanem kozmikus erők, amelyek a világegyetemet formálták.” (16. oldal)
Alkalmazkodóképességünk még sosem volt ennyire próbára téve. Hirtelen a világ eszméit, társadalmi, gazdasági és politikai szerkezeteit egy teljesen idegen körülményhez kellett volna igazítani. A kötet 1970-es megjelenése óta eltelt időben nagyobb változások nélkül, ugyanazon normák szerint próbáljuk élni az életünket, mint korábban. Mégis hol és hogyan lehetne elkezdeni azt a folyamatot, ami a legideálisabb esetben a világ nukleáris leszereléséhez vezethetne? Szent-Györgyi Albert a legfontosabb kiindulási pontnak a nevelést tartotta. Ez azonban egy kétélű fegyvernek bizonyult a történelem során. Rengeteg politikai rendszer saját önző célja miatt telepedett rá a társadalom nevelésére, amin keresztül érdekeiket és ideológiájukat hintették el az emberek fejében. A fiatalság tudatos nevelése azonban az egyetlen eszköz lenne ahhoz, hogy egy emberközpontúbb, szolidáris társadalmat építsünk a jövőben, illetve a jövő generációi minél előbb megismerjék az emberiségre leselkedő legnagyobb fenyegetéseket: a háború borzalmait, a környezetszennyezés és a túlnépesedés veszélyeit.
Szent-Györgyi Albert amellett érvelt, hogy a nevelés mellett a tudományhoz való hozzáállásunkon is gyökeresen változtatnunk kell a jövőben. Mindaddig, amíg különböző hadseregek állnak szemben egymással, igen csekély esélyünk lesz a valódi béke megismerésére. A hadseregek és a hadiipar kitermeli saját ellenségeit, akikkel utána folytatódhat a fegyverkezési/elrettentési verseny. Ebben a macska-egér játékban kapnak nagy szerepet a tudósok is. Felfedezéseiket nem az életszínvonal növelésére, hanem a pusztítás további formáira használják fel: „Mi biológusok, csodálatos ismeretek birtokába jutottunk az idegek működésének terén; a katonák arra használták tudásunkat, hogy idegbénító gázokat állítsanak elő. (…) Felszabadítottuk az atomok rejtett energiáit, hogy magasabb szintre emeljük az életet, és megszüntessük a robotot; a hadászat atom- és hidrogénbombákat gyártott ezzel a tudással, bombákat, amelyek elpusztíthatják az emberiséget.” (54. oldal)
Az őrült majom oldalain Szent-Györgyi Albert egy olyan utópisztikus jövőképet vázol fel, ahol a tudomány segítségével egy békésebb világ tárul a szemünk elé. Egy világ, ahol nézeteltéréseinket nem erőszak útján, hanem a jóakarat és az értelem mentén oldhatnánk meg. Mindezt úgy teszi a szerző, hogy mondanivalóját nem nyújtja a végtelenségig, röviden, tömören és közérthetően mutatja be, hogyan jutott el saját következtetéséiig. 1970 óta sok víz lefolyt a Dunán, egy dolog azonban nem változott: továbbra is rengeteg háborús pusztítás és értelmetlen vérontás tépázza világunkat. Az őrült majom és szerzője jelentős és minél gyorsabb megoldásra váró kérdéseket feszeget, melyek napjainkban is ugyanannyira fontosak, ha nem fontosabbak, mint megjelenése napján. A kérdés már csak az, hogy mikor következik be az emberiség történelmében a felismerés és az alkalmazkodás a tudomány által elhozott új világ megértéséhez?
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom. Magvető Kiadó. Budapest. 1989.
Kép forrása: Nemzeti Fotótár/Szent-Györgyi Albert
Lakházi Ákos
