Illusztris vendégeket fogadott a Terror Háza a Szabadság, Harcosok című kerekasztal-beszélgetésre – írja a Helyi Téma.
Illusztris vendégeket fogadott a Terror Háza a Szabadság, Harcosok című kerekasztal-beszélgetésre. A résztvevők Joshua Muravchik, író, külpolitikai szakértő és John O’Sullivan, Margaret Thatcher egykori főtanácsadója voltak. Utóbbi őszintén beszélt arról, hogy az 1956. október 23-ai magyar események milyen jelentős szerepet játszottak az életében.
– 1956 nagyon fontos volt számomra. 14 éves hazafias fiatal fiú voltam és katolikus. Tudtam a Mindszentyügyről és korrupt, gonosz dolognak tartottam. 1956 nagy hatással volt rám. Potyogtak a könnyeim a rádiót hallgatva, és szégyelltem, hogy nem teszünk semmit. Azt kell mondanom, előbb voltam antikommunista, mint konzervatív. Az 56-os események miatt bekattant valami: amiben eddig hittem, összeállt egy egységes képpé. Olyan angol konzervatívvá váltam, akit folyamatosan megérintett a kommunizmus ügye – vallott a magyar eseményekkel való kapcsolatáról John O’Sullivan, Margaret Thatcher egy kori főtanácsadója, aki ma már hazánkban él, és a Budapesti Danube Institute igazgatója.
A kerekasztal-beszélgetésre egy nappal a berlini fal leomlásának huszonöt éves évfordulója után került sor, így a résztvevők felidézték, éppen mivel foglalatoskodtak, amikor a történelmi jelentőségű események végbementek.
– Azt hiszem éppen a paradicsom palántákkal törődtem a kertemben, amikor telefonon hívott a Washington Times egyik újságírója. Azt mondta próbálnak reakciókat gyűjteni arra vonatkozóan, hogy akkor most mi a következő lépés. Én azt feleltem, hogy életem hátralevő részét a jazz-zenének fogom szentelni, hiszen minden amit eddig tettem, azért tettem, hogy harcoljak a fal ellen – magyarázta Muravchick.
– Abban az évben a National Review főszerkesztőjeként rengeteg dolgom volt, folyamatosan próbáltuk lekövetni az eseményeket. Látszott, hogy Magyarországon felgyorsultak az események. Én éppen szabadságra utaztam Granadába – emlékezett vissza O’Sullivan. – Mikor megérkeztem, rendeltem egy koktélt, és felmentem a szobámba, bekapcsoltam a rádiót, akkor értesültem arról, hogy mi történt. Az első gondolatom az volt, hogy azonnal hazautazok, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy látható folyamat eredménye, és ami utána történik, az már nem lesz akkor hord erejű, úgyhogy azt hiszem, végül rendeltem még egy koktélt.
