Rajk László (1909–1949) nevét szinte minden magyar ember ismeri, hiszen az egykori bel- és külügyminiszter volt a magyar kommunista diktatúra első komolyabb vezető pozíciót betöltő áldozata. Rajk személyére sokan elsősorban az 1949-ben, ellene és társai ellen lefolytatott koncepciós per áldozataként tekintenek. Azonban bármennyire is gyorsan és könyörtelenül távolították el Rajk Lászlót a hatalomból Rákosiék, a kommunista diktatúra kiépítésének első fázisában Rajk a legfontosabb szereplők között említendő.
Rajk László belügyminiszter beszédet mond az 1947-es március 15-i ünnepségen. [1]
Rajk 1930-ban, 21 évesen érintkezett először a magyarországi kommunista mozgalommal, 1931-ben pedig már tagja volt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének, illetve a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Az ekkoriban még illegalitásban tevékenykedő kommunisták megbízásából volt Prágában, önkéntesként harcolt a spanyol polgárháborúban, valamint Franciaországban is megfordult. 1941-ben hazatért Magyarországra, ahol börtönbüntetés és internálás fogadta. Innen 1944 szeptemberében szabadult, szabadságát azonban nem élvezhette sokáig, hiszen a nyilas hatalomátvételt követően ismét letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták.[1] A sopronkőhidai börtönben tartott Rajk Lászlót hazaárulással vádolták és biztosra lehetett venni, hogy a felállított statáriális bíróság halálra fogja ítélni. Rajk életét bátyjának, Endrének köszönhette, aki nyilaskeresztes kormánybiztosként személyesen jelent meg és tanúskodott öccse tárgyalásán.[2]
A háború után 1945 és 1949 között Rajk többek között állandó pozíciót töltött be a kommunista párt Központi Vezetőségében és a Budapesti Pártbizottságban, egy időben még főtitkárhelyettes is volt. 1946 márciusától egészen 1948 augusztusáig a belügyminiszteri tárcát vezette és aktív szerepet játszott a kommunisták teljes hatalomátvételében. A terrorrendszer kiépítésének keretében 1946 októberében függetlenítették a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályát, ezzel megszületett az Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) Péter Gábor vezetésével[3], aki később a Rajkkal fennálló személyes ellentéte miatt aktív szerepet vállalt a korábbi belügyminiszter letartóztatásában és elítélésében.[4]
Belügyminiszterként Rajk László az 1947-es országgyűlési választások során a kommunista párt legfontosabb emberének bizonyult. Megbízásul kapta a ma már csak „kékcédulás” választások néven ismert választási csalás megszervezését. A kommunisták saját várakozásaikkal ellentétben és a nagyjából 13 ezer aktivista részvételével leadott 200 ezer kékcédulás szavazat[5] ellenére sem tudtak döntő szavazati többséghez jutni, a szavazatoknak mindössze a 22%-át szerezték meg.[6]
Felvonulók Rajk László arcképével, az MKP és a Szociáldemokrata Párt nagygyűlésén. [2]
Rajkot 1948 augusztusában Kádár János követte a belügyminiszteri pozícióban. Rajk és Kádár közeli barátok voltak, a két kommunista politikus rengeteget sakkozott együtt, feleségeikkel közösen nyaraltak a Szovjetunióban. Barátságukat mi sem bizonyíthatta volna jobban, mint hogy a Rajk házaspár születendő első közös gyermekük keresztapjának Kádár Jánost kérte fel.[7] Rajk leváltásában és külügyminiszteri kinevezésében valószínűleg nagy szerepet játszott a Péterrel való szembenállása és Farkas Mihály honvédelmi miniszter közbenjárása. Külügyminiszteri kinevezése egyértelmű jelzés volt, hogy a pártvezetés és Rákosi bizalma megrendült Rajk személyében, így egy, a korszakban lényegesen súlytalanabb miniszteri pozícióba helyezték.
Az áthelyezésről Rajk 1949. júniusi kihallgatásán így vélekedett Farkas:
„Farkas: Emlékezz arra, hogy mikor ott voltunk Rákosi elvtárs lakásán és beszéltünk vele.
Rajk: Emlékszem rá.
Farkas: Én is, és azt hiszem, Rákosi elvtárs is mondotta azt, hogy az eltávolításod a Belügyből, abban benne van a párt kritikája feletted.
Rajk: Azt én tudom, azt én szó szerint vettem, és ki is értékeltem magamban.
Farkas: És ottan megmondtuk azt is, hogy már akkor is, Rákosi elvtárs beszélt erről, a Gerő beszélt erről, én is beszéltem erről, azt hiszem, Kádár is, mindnyájan beszéltünk erről, hogy nálad szovjetellenes magatartás tapasztalható.”[8]
A kommunista párt bizalmát elveszíteni sosem volt kedvező, Rajk számára azonban a lehető legrosszabbkor történt, hiszen a kommunista blokk országai az 1940-es évek végére érték el a diktatúra kiépítésének utolsó állomását. Ez pedig nem volt más, mint a párton belüli ellenséggel való leszámolás. Rákosi számára azonban nem volt teljesen egyértelmű, hogy kire legyen kiosztva az „imperialista kém” szerepe Magyarországon. Végül Nagy Imre helyett Rajk László lett a per fővádlottja, hiszen ő nem volt tagja a pártvezetés moszkovita elitjének, akik az 1945-ös szovjet megszállás során a Vörös Hadsereg oldalán tértek vissza hazánkba.[9] Rajk Lászlót 1949. október 15-én végezték ki.
Barátja, Román József így emlékezett vissza erre:
„Emlékszem, arra gondoltam, hogy Rajk a saját áldozata. Ő állította fel az ÁVO-t; ő építtette a fénytelen, levegőtlen börtönöket, ahol nem volt mit enni. Mindeközben nagy-nagy szomorúságot éreztem. Elvégre mindez a közös eszméinkben gyökerezett.”[10]
Rajk Júlia és ifj. Rajk László a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Rajk László újratemetésén [3]
Rajk megítélésekor nem lehet megkerülni 1955-ös rehabilitálását és 1956. október 6-i újratemetését, amit a magyar társadalom a saját elégedetlenségének kimutatására alkalmas eseménynek tekintett. Nem véletlen, hogy az újratemetési ceremónián több mint 300 ezer ember vett részt. Áldozati szerepét a köztudatban tovább erősíthette, hogy 1969-ben a Vígszínház melletti Pannónia utcát Rajk László születésének 60. évfordulóján hivatalosan is Rajk László utcára keresztelték, 1974-ben pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Szakkollégiumát átnevezték Rajk László Szakkollégiummá. A kollégium hivatalos oldala szerint az akkori diákok célja az volt, hogy egy olyan ember nevét viselje az intézet, akinek személye „szálkaként” jelenik a kommunista vezetés és leginkább Kádár János szemében. A névvel kapcsolatos ellentmondások azonban már a 80-as években felmerültek a kollégiumi közéletben, a névváltás témája pedig időről időre visszatért. 2018 decemberében végül azt a felemás határozatot hozta az intézmény, hogy nevét Rajk Szakkollégiumra változtatja, ami véleményük szerint kifejezi, hogy elhatárolódnak Rajk László személyétől és cselekedeteitől.[11]
Rajk László tragikus sorsát tehát éppen az a rendszer okozta, amelynek kiépítésén oly lelkesen és buzgón fáradozott ő maga is. Belügyminiszterként aktív szerepet vállalt az országban lezajló törvénytelen letartóztatások, kihallgatások és koncepciós perek megvalósításában. Élete során kétszer állt úgy bíróság előtt, hogy halálbüntetés várt rá. Sokakkal ellentétben, az első alkalommal sikerült megmenekülnie, az általa is épített kommunista rendszer elől azonban már nem volt menekvés.
Lakházi Ákos
——————————
Lábjegyzetek
[1] Schmidt Mária: A titkosszolgálatok kulisszái mögött. XX. Század Intézet, 2005, 281-282.
[2] Duncan Shiels: A Rajk fivérek. Vince Kiadó, Budapest, 2007, 98-99.
[3] Schmidt, i. m. 297.
[4] Hajdu Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai. Társadalmi Szemle, 1992, 11, 17-36.
[5] Borvendég Zsuzsanna: A hírhedt kékcédulás választások. Magyarságkutató Intézet, 2020. augusztus 31. https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/kekcedulas-valasztas
[6] Tarján M. Tamás: A kékcédulás választások. Rubicon Online https://rubicon.hu/kalendarium/1947-augusztus-31-a-kekcedulas-valasztasok
[7] Shiels, i. m. 125.
[8] Hajdu, i. m.
[9] Csernus Szilveszter: Kivégzésekkel zárult a Rákosi-korszak egyik legnagyobb boszorkányüldözése, a Rajk-per. Múlt-kor, 2021. szeptember 24.
https://mult-kor.hu/kivegzesekkel-zarult-a-rakosi-korszak-egyik-legnagyobb-boszorkanyuldozese-a-rajk-per-20210924?pIdx=1
[10] Shiels, i. m. 158.
[11] http://rajk.eu/rolunk/
——————————
Felhasznált irodalom
Hajdu Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai. Társadalmi Szemle, 1992, 11, 17–36.
Pető Andrea: Rajk Júlia. Budapest, Balassi Kiadó, 2001.
ifj. Rajk László: A tér tágassága – életútinterjú. Magvető, 2019.
Schmidt Mária: A titkosszolgálatok kulisszái mögött. XX. Század Intézet, Budapest, 2005.
Shiels, Duncan: A Rajk fivérek. Budapest, Vince Kiadó, 2007
Tarján M. Tamás: A kékcédulás választások. Rubicon Online
https://rubicon.hu/kalendarium/1947-augusztus-31-a-kekcedulas-valasztasok
Borvendég Zsuzsanna: A hírhedt kékcédulás választások. Magyarságkutató Intézet, 2020. augusztus 31.
https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/kekcedulas-valasztas
Csernus Szilveszter: Kivégzésekkel zárult a Rákosi-korszak egyik legnagyobb boszorkányüldözése, a Rajk-per. Múlt-kor, 2021. szeptember 24.
https://mult-kor.hu/kivegzesekkel-zarult-a-rakosi-korszak-egyik-legnagyobb-boszorkanyuldozese-a-rajk-per-20210924?pIdx=1
——————————
[1] Rajk László belügyminiszter beszédet mond
[2] Felvonulók Rajk László arcképével, az MKP és a Szociáldemokrata Párt nagygyűlésén.
[3] Rajk Júlia és ifj. Rajk László a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Rajk László újratemetésén
