A XX. Század Intézet Félmúlt című beszélgetéssorozatának 2022. március 29-i, tizenegyedik adásában az Egyesült Államokban élő feketék helyzetéről, a polgárjogi mozgalom 1960-as évekbeli kiteljesedéséről, valamint a Black Lives Matter és Martin Luther King mozgalma közötti viszonyról beszélgettünk.
Az esemény résztvevői Megadja Gábor eszmetörténész, a Kontra főszerkesztője és Paár Ádám történész-politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta. A kiindulópontot a Sidney Poitier főszereplésével készült, 1967-ben bemutatott Forró éjszakában című ikonikus film szolgáltatta.
Az amerikai történelemhez visszavonhatatlanul hozzátartozik a rabszolgaság. Mai szemmel nézve meglepően sokáig volt törvényes a rabszolgatartás, a polgárháború utáni felszabadítással azonban a bőrszín szerinti diszkrimináció és szegregáció nem szűnt meg – adta válaszul Paár Ádám arra a kérdésre, hogy vajon mivel magyarázható az, hogy még az 1960-as évek elején is erőteljes volt a diszkrimináció a feketék ellen a demokrácia és a liberális szabadságjogok fellegvárának tartott Egyesült Államokban.
Paár szerint fontosabb megvizsgálni a déli államokban jelenlévő szociokulturális törésvonalat, ami a feketék és a szegénységben élő fehérek között alakult ki. A déli szegényebb, földműveléssel foglalkozó közösségek – akik sokkal előítéletesebbek voltak az 1960-as évekig, mint a korábbi rabszolgatartók leszármazottai – az új társadalmi változásokat nehezebben tudták elfogadni.
Megadja Gábor úgy vélte, a rabszolgatartás még ma sem tűnt el mindenhonnan, az USA-ban viszont azért kapott egy „faji színezetet” a rabszolgaság kérdésköre, mert ott fehéreknek voltak kiszolgáltatva feketék. Kitért arra is, hogy a Demokrata Párt eredetileg a rabszolgatartás és a szegregáció pártja volt, és csak később, taktikai okokból változtattak hozzáállásukon. A Demokrata Párt ellentmondásait Robert Byrd demokrata szenátor példáján keresztül szemléltette, aki fiatalon a Ku-Klux-Klan tagja volt, ennek ellenére a temetésén az első fekete amerikai elnök, Barack Obama is beszédet tartott.
A polgárjogi mozgalom ’60-as évekbeli sikereinek és támogatottságának okát kutatva Paár Ádám az I. világháborúig nyúlt vissza. Kifejtette, a háborúba besorozott fekete katonák európai tapasztalatai, a szegregáció ottani hiánya megdöbbentette a katonákat, ennek hatására sokkal öntudatosabban tértek haza. Emellett nagy szerepet játszott a jazz elterjedése is, valamint az 1930-as években megkezdődött a déli agrár államokból az északra vándorlás folyamata. Társadalmi átrétegződés ment végbe, amelynek mentén kialakult egy fekete munkásmozgalom. A politika innentől kezdve nem egy agrár államokban élő, szétszórt fekete közösséggel állt szemben. A ’60-as években újdonság volt Martin Luther King erőszakmentes mozgalma, illetve a radikálisabb csoportok fellépése Malcolm X és a Fekete Párducok vezetésével, a céljuk azonban közös volt: a faji szegregáció felszámolása.
Megadja Gábor kiemelte, hogy a beszélgetés kiindulópontját biztosító film, a Forró éjszakában egyik legnagyobb erénye, ahogy bemutatja egy hosszú folyamat eredményét: a déli rendőrfőnök fokozatosan a Poitier által megformált karakter rendőri képességeit helyezi előtérbe bőrszíne helyett, és tőle várja a gyilkosság megoldását. Ezt az akadályt nemcsak a filmbeli karakternek kellett leküzdenie, hanem szépen lassan az egész amerikai társadalomnak is.
A média 1960-as évekbeli befolyásoló hatásáról Paár Ádám elmondta, hogy az újságírók, tudósítók igyekeztek a nagy tömegjeleneteket rögzíteni és behozni az átlag amerikai polgárok hétköznapjaiba. A történész-politológus a ’60-as évekbeli mozinak is nagy hatást tulajdonít, hiszen – mint elmondta: 1965-ben megtörtént az első fekete-fehér csók a filmvásznon, 1967-ben pedig a Forró éjszakában egyik jelenetében elcsattant az első színesbőrű karakter által egy fehér szereplőnek adott pofon. A nézők lassan szembesültek azzal, hogy fekete színészek egyre gyakrabban, egyre különfélébb karaktereket megformálva jelennek meg a mozivásznakon. Szerinte Sidney Poitier volt az első, aki olyan szerepeket játszott el, amik szembementek a feketékről alkotott sztereotípiákkal.
Paár személyes véleménye szerint az amerikai film- és mesehősök többet tettek a társadalom frusztráltságának feldolgozásáért, mint az akadémiai, filozófiai értekezések.
Megadja viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Délen az éttermekben, buszokon, iskolákban és egyéb intézményekben élt a szegregáció, a mindennapokban viszont valamilyen kapcsolat mindig is fennállt a feketék és fehérek között, addig Északon hivatalos elkülönítés nem volt, a mindennapi életben mégsem érintkeztek egymással.
A kérdés aktualitásaira rátérve, a 2020-ban, George Floyd halálát követően felszínre törő feszültség előzményeként Paár Ádám a sikeres jogi integráció megvalósulásának ellenére fennmaradó szociális problémákat és az emlékezetpolitikát tartja a legfőbb befolyásoló tényezőknek. Kritikát fogalmazott meg a BLM-mozgalom emlékezetpolitikával kapcsolatos tevékenységével szemben, szerinte a szobordöntésekkel rossz úton járnak.
Megadja Gábor megkérdőjelezte az USA-ban feltételezett strukturális rasszizmus jelenlétét, szerinte a feketék kárára történő rendőri intézkedéseket övező médiafigyelem miatt a rendfenntartó erők különös óvatossággal viszonyulnak az ilyen esetekhez. A Black Lives Mattert és a hozzá hasonló strukturális rasszizmust támadó mozgalmakat pénzügyi támogatásokon keresztül fenntartott mozgalmaknak tartja. Az eszmetörténész álláspontja szerint a nagy arányú feketék ellen folytatott eljárások mögött nem a rasszizmus áll, hanem az, hogy nagyobb számban követnek el bűntetteket feketék. Éppen az amerikai társadalomnak és kormányzatnak arra kellene reflektálni, hogy mi áll ennek hátterében, és az ezt előidéző szociális, szocializációs problémák megoldására kellene törekedni. A feketék helyzetének javításához a szimbolikus programok támogatása helyett a fekete közösségek életszínvonalát kellene emelni a jobb oktatáson és a lakhatáson keresztül, illetve meg kellene akadályozni a fekete családok széthullását.
A beszélgetés zárásaként a meghívottak Martin Luther King mozgalma és a BLM közötti lehetséges kontinuitásról beszéltek, amit a BLM többször is megfogalmazott. Megadja Gábor a BLM szobordöntési akcióit hozta fel ellenpéldának, hiszen Martin Luther Kingék nem vettek részt hasonlókban.
A BLM által felvetett kontinuitás Megadja szerint egy retorikai fogás, hiszen Martin Luther King könnyeben eladható, mint a BLM által képviselt marxista irányzat.
Paár Ádám úgy értékelte, hogy a BLM helyes célt követ annyiban, hogy az elmúlt években történt szociális jelenségekre reflektálni kell, azonban az eszköz, amivel ezt végrehajtják, nem támogatandó. Szerinte jobban járnának, ha az afroamerikai fajvédő irányvonal helyett visszatérnének Martin Luther King integrációs politikájához.
