A nyári szünet előtti utolsó Félmúlt adásunk kiindulópontját az 1982-es Gandhi című film biztosította, melynek mentén meghívott vendégeinkkel az indiai függetlenségi mozgalomról, India szerepéről a Brit Birodalom felbomlásában, valamint Gandhi jelentőségéről és megítéléséről beszélgettünk. A témában jártas szakértők Aklan Anna Katalin indológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indológia Tanszékének megbízott előadója és Byrappa Ramachandra történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi adjunktusa voltak. A beszélgetést Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.
A filmben megjelenő Gandhi képpel kapcsolatban Aklan Anna úgy gondolja, hogy a filmrendező, Richard Attenborough egyik fő célja Gandhi szellemiségének közvetítése volt, Gandhi filozófiája, üzenete és hitelessége pedig kiválóan megjelenik a műben. A filmben, a nyugati közönség számára idolként bemutatott Gandhi képpel kapcsolatban Aklan kiemelte, hogy a függetlenség kivívását követően Indiában a későbbi kormányok hivatalos kommunikációjában is egy eszményként jelent meg Gandhi, akit a „haza atyja” megnevezéssel illettek. Ez a szentként való propagálás pedig a mai napig megfigyelhető az indiai kormánynál. Ennek ellenére tevékenysége már saját korában is megosztotta népét, hiszen egy honfitársa lőtte le 1948-ban. A 2000-es évek generációi pedig egyre több kritikát fogalmaznak meg Gandhi felé. Byrappa Ramachandra, reflektálva az indiai kormány kommunikációjára, megjegyezte, hogy az átlagember számára Gandhi nem egy hős, annak ellenére, hogy a modern India atyjának, meghatározó személyiségeként mutatják be.
Az indiai társadalom 67%-át a mai napig a parasztság képezi, akik abszolút nem hisznek Gandhiban és az általa képviselt eszmerendszerben. A kormány hiába igyekszik minél több szobrot állítani a Mahatmáról, szerinte a gandhizmusnak és Gandhinak nincs legitimációja Indiában. Byrappa Gandhi nyugati megítélésénél pedig azt figyelte meg, hogy az emberek jelentős része úgy gondolja, hogy egy jó ember volt, aki segítette hazáját. Gandhit egy nyugati terméknek tartja, aki az ottani eszmerendszer hiányát pótló elem.
India függetlensége kulcsszerepet játszott a Brit Birodalom későbbi szétesésében. A szubkontinens szerepéről és fontosságáról Byrappa úgy vélekedett, hogy India a XIX. század végére, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland domíniummá válását követően, az egyik legmeghatározóbb forrás maradt. Emellett India a birodalom legfőbb katonai bázisává vált, ahonnan a kínai, afrikai és a közel-keleti expedíciókat és hadjáratokat szervezték, ezeknek a költségeit pedig az indiai gazdaság fizette meg. India stratégiai fontosságát tovább növelte, hogy a birodalom konfliktusai távolabb kerültek Európától. Aklan Anna megjegyezte, hogy a brit hadsereg harmada állomásozott Indiában. A társadalom függetlenedési vágyát egészen az 1857-es, úgynevezett szipojlázadásig vezette vissza. Paradox módon a Brit Kelet-Indiai Társaság befolyása elleni függetlenségi harc elvesztését követően vált India teljeskörű brit gyarmattá.
Gandhi és a későbbi függetlenségi mozgalom eszmerendszerének kialakulásával kapcsolatban Byrappa Ramachandra azt hangsúlyozta, hogy a Deák Ferenc által képviselt passzív ellenállás gondolatát Gandhi nem magától vette át a magyar politikustól. A passzív ellenállás hatékonyságát és fontosságát Gandhi a Times hasábjairól, illetve további angol forrásokon keresztül ismerte csak meg. Aklan Anna erre reagálva Gandhi életének egyik legmeghatározóbb időszakának nevezte londoni tartózkodását, ahol ügyvédnek tanult. Az Indiában alapvető társadalmi és vallási szokások fontosságát is ekkor érezte át, ennek hatására kezdett el Gandhi különböző vallásos irodalmat olvasni, valamint a XIX. századi reform gondolkodók műveit, így Deák Ferenc mellett például Lev Tolsztoj is nagy hatással voltak rá.
Aklan Anna kifejtette, hogy Gandhi a dél-afrikai indiai lakosság érdekeinek és jogainak, védelmének érdekében, az általa olvasott művek és saját belső konfliktusain keresztül jutott el filozófiájának kifejlesztéséig. Ezen filozófia és az erőszakmentesség gondolatának az alapját egy nagyon erős istenhit szolgálta. Gandhi felfogása szerint Isten maga az igazság és a szeretet, ha hozzá hű életet akarunk élni, akkor nem szabad ártanunk másoknak. Ennek alapján dolgozta ki az erőszakmentes együtt nem működés politikáját. Byrappa Ramachandra szerint azonban érdekes megnézni, hogyan használta gyakorlatban Gandhi az általa népszerűsített erőszakmentességet. 1915-ben Gandhi hazatért Indiába, ahol felszólította a lakosságot, hogy nem szabad tiltakozni és erőszakot alkalmazni a britek ellen, ugyanakkor a britek által besorozott 1,7 millió indiai katona bevetése ellen nem szólalt fel. Értékelése szerint ezzel Gandhi szembement az általa meghirdetett elvekkel, hiszen az angolokkal nem lehet szembe fordulni, de az angolokért és a birodalom érdekeiért az erőszak alkalmazása is megengedett.
A beszélgetés végéhez közeledve a meghívottak Gandhi halála utáni megítélését, stratégiájának és filozófiájának későbbi követőire gyakorolt hatását vitatták meg. Byrappa Ramachandra úgy látja, hogy világszinten Gandhi az egyik legnépszerűbb történelmi alak. Más ideológia hiányában Gandhi személye egyre fontosabbá válhat a nyugati elit számára is, leginkább a tömegek felé kommunikált erőszakmentesség miatt. Aklan Anna zárszavában felhívta rá a figyelmet, hogy bár egyre több kritika fogalmazódik meg Gandhival szemben, és egy ekkora életműben mindig lesznek olyan elképzelések, mondatok, amik erre alapot adhatnak, a lényeg azonban az, hogy Gandhi élete képes példaként szolgálni az emberiség számára, a mai világban pedig fontosabb megtalálni azokat a pozitívumokat Gandhiban és filozófiájában, amiket saját életünkben is meg tudunk valósítani.
