Az indiai szubkontinens rengeteg történelmi korszakot és konfliktust megélt. Tartományai felett uralkodtak maharadzsák, szultánok, fejedelmek, azonban Indiában sosem alakult ki egy területileg, politikailag és vallásilag egységes állam. Ezt kihasználva először a Brit Kelet-Indiai Társaság, majd maga a Brit Birodalom kísérelte meg India területi egyesítését. A közvetlen brit gyarmati függés majdnem százéves időszaka a mai napig heves ellenérzéseket vált ki az indiai társadalomban.
A túlhatalomra szert tett, már-már államként viselkedő Társaság lefejezésére tett kísérletei során a brit kormány az 1850-es évektől kezdve egyre erősebben lépett fel annak érdekeivel szemben, végül a brit parlament 1858-ban meghozott határozata alapján a Brit Kelet-Indiai Társaság minden joga és vagyona a koronára szállt. Ezzel egy új korszak kezdődött India történelmében. A „Birodalom Gyémántjaként” emlegetett India majdnem minden adottságát kihasználták a britek, hogy saját nagyhatalmi státuszukat a lehető legtovább fenn tudják tartani, nem törődve azzal, hogy önös érdekeik kielégítése során milyen károkat okoznak a helyi lakosságnak, gazdaságnak.
V. Görgy király megrongált szobra
Mai szemmel visszatekintve felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen gazdag kulturális és történelmi emlékekkel rendelkező társadalom számára miért éppen az egyik legrövidebb történelmi időszak a legmegosztóbb. Ehhez valószínűleg hozzátartozik a tény abszurditása, hogy egy több ezer kilométerre fekvő ország, az indiai lakossághoz viszonyítva lényegesen kisebb számú haderő és tisztviselő alkalmazásával tudta befolyása alatt tartani az országot. Inder Malhotra indiai újságíró elsőkézből tapasztalta, hogy az 1947 után születettek számára már sokkal nehezebb elképzelni, hogy Indiát valaha idegenek uralták. Unokahúgával sétált, amikor a kislány megkérdezte, kit ábrázol az előttük álló szobor. Malhotra közölte vele, hogy V. György királyt, aki India császára volt:
„Kinevetett és ezt mondta: »Nem bácsikám, meg akarsz csak viccelni. Ez nem lehet igaz. Hogy jöhetne ide bárki, hogy uralkodjon felettünk? Olyan sokan vagyunk.« 1961-ben egy gyermek nem volt tisztában azzal, hogy itt valaha brit uralom volt, számára felfoghatatlan volt, hogy idegenek uralkodjanak felettünk”[1]
1947-ben, függetlenségüket elnyerve az indiaiaknak el kellett gondolkozni, hogyan dolgozzák fel gyarmati múltjukat és mit kezdjenek a britek által hátrahagyott szobrokkal, kulturális létesítményekkel, intézményekkel. A birodalom gyarmati szobrászatának termékei az indiai nagyvárosok közösségi tereinek domináns és hivalkodó elemeivé váltak. Ezeket az uralkodó elit állíttatta és gondozta, így próbálták szimbolizálni az állam hatalmát, illetve befolyásolni a helyiek történelemfelfogását.[2] Az első brit szobor, amelyet 1800-ban a szigetországból Indiába szállítottak, Charles Cornwallist, India korábbi kormányzó-tábornokát ábrázolta. 1800 és 1927 között nagyjából 170 műemlék érkezett Indiába, ezek egytől egyig korábbi brit uralkodókat és gyarmati tisztviselőket ábrázoltak.[3]
A brit függésből szabaduló Indiában kezdetben más problémák megoldására koncentráltak, mintsem a gyarmati múlt szimbólumainak eltüntetésére, ledöntésére.[4] Kevés állami és társadalmi próbálkozás volt a brit szobrok, emlékművek eltávolítására és az utcanevek megváltoztatására, ezek gyakorisága azonban tartományonként eltérő volt. Nyugat-Bengál állam fővárosának, Kolkatának vezetése például már rögtön 1947-ben hozzákezdett a brit utcanevek átírásához. A fővárosban, Delhiben ez csak 1955-ben történt meg, ekkor a korábbi angol utcaneveket lecserélték hindura. Az indiai elnöki rezidenciát és az India-kaput összekötő Kingsway-t Rajpath-ra (A Király útja), az utcát keresztező Queensway-t pedig Janpath-ra (A Nép útja) nevezték át.[5] Ezzel párhuzamosan 1957-re felerősödtek azok a politikai hangok, melyek a brit maradvány szobrok mihamarabbi eltávolítása mellett, az indiai nacionalizmust szimbolizáló műemlékek állítását követelték.
A Delhiben találtható Koronázási Park bejárata
Jawaharlal Nehru, a független India első miniszterelnöke a brit gyarmati múlt emlékeinek eltörlésével és megsemmisítésével szemben foglalt állást, ugyanis véleménye szerint India történelmének egy megkerülhetetlen részét szimbolizálják. A társadalom egy része is képes volt elfogadni például az idős Viktória királynőt ábrázoló szobrok megtartását. Sok közösségben ezek a szobrok már helyi nevezetességnek, közösségi találkozó pontoknak számítottak vagy éppen a tiszta ruhák szárítására használták őket.[6] Voltak azonban olyanok is, akik teljes mértékben elutasították a számukra elnyomást szimbolizáló szobrok megtartását. 1957-ben két fontos esemény évfordulója ért egybe Indiában. Tíz éves függetlenségüket, illetve az 1857–1858-as szipolylázadás százéves évfordulóját ünnepelték, melyet sokan a függetlenség felé tett első lépésként tartottak számon. A szocialista politikusok a parlamentben kérték számon a kormányt, hogy a nemzet korábbi megaláztatását jelképező szobrokat miért nem távolították még el. A parlamenti felszólalásokon túl a szocialisták a saját kezükbe vették az irányítást és az északi Uttar Prades államban több brit szobrot is megrongáltak. Uttar Prades mellett további északi államok, köztük Pandzsáb, Madhja Prades és Nyugat-Bengal államok vezetői is szembefordultak a Nehru által képviselt emlékezetpolitikával és megkezdték az idegen uralmat szimbolizáló szobrok elszállítását.[7]
Nehru és a kormány 1957. május 13-án kiadta az első hivatalos közleményt, ami a gyarmati műemlékekre vonatkozott. A brit szobrokat három kategóriába sorolták: történelmi jelentőségű szobrokra, művészi értékeket képviselő szobrokra, végül az indiai nacionalizmust sértő szobrokra. A miniszterelnök továbbá bejelentette, hogy megkezdik a társadalom számára offenzív szobrok eltávolítását, a történelmi és művészeti értékeket hordozó műemlékeket pedig múzeumokba szállítják.[8]
Viktória királynő szobra a bengalurui Cubbon Parkban
1964. január 6-án Nehru stroke-ot kapott az Indiai Nemzeti Kongresszus éves konferenciáján, május 27-én pedig állapota további romlását követően elhunyt. A szocialisták ismét kaptak a kínálkozó lehetőségen és folytatták támadásukat a brit műemlékek ellen. 1964 márciusában tüntetést szerveztek a parlament épülete előtt, a tömeg pedig kalapácsok segítségével megrongálta Lord Irwin, India egyik korábbi alkirályának szobrát. Ezt követően a parlamentben támadták a kormánypártot, számon kérve, hogy Delhiben miért állnak még, az elnyomásukat szimbolizáló szobrok, melyek múzeumokba történő elhelyezését 1957-ben megígérték. A kormány végül engedett a követeléseknek és bejelentették, hogy két éven belül minden brit szobrot eltávolítanak a városból.[9] A szocialisták azonban nem várták ki a megszabott két évet. 1965. augusztus 13-án a Samyukta Szocialista Párt aktivistái kátránnyal töltött vödrökkel, kalapácsokkal, vésőkkel és kalapácsokkal felszerelkezve érkeztek meg a Delhiben álló V. György szoborhoz. Az aktivisták a szobrot leöntötték kátránnyal, orrát, füleit lereszelték, koronáját pedig súlyosan megrongálták. Búcsúként pedig elhelyeztek a szobor lábánál egy képet Subhas Chandra Bose-ról, aki a II. világháború alatt az Indiai Nemzeti Hadsereg tisztjeként szembeszállt a britekkel.[10]
Nehru halálával az általa képviselt gyarmati emlékezetpolitika is sírba szállt. A politikai és társadalmi nyomás hatására az indiai kormány végül Delhi külvárosában találta meg a szobrok jövendőbeli helyét: a Koronázási Parkot (Coronation Park), ahol V. Györgyöt 1911-ben megkoronázták, mint India császárát. A britek nemtetszésüket fejezték ki a helyszínnel kapcsolatban, úgy gondolták, hogy az elhagyatott és városközponttól távol eső parkban innentől kezdve észrevétlenül megrongálhatják a műemlékeket. Az indiai kormány azonban nem hajlott meg az angol aggodalmak előtt. Kiemelték, hogy a kormányon és az ellenzéken belül is jelentős feszültséget keltene, ha túl sok időt és pénzt költenének annak érdekében, hogy brit uralkodók és tisztviselők szobrait a lehető legmegfelelőbb helyen állítsák ki.[11]
Indiában szinte minden jelentős északi városában jelen voltak a Brit Birodalom által emelt szobrok, 1970-re azonban majdnem mindegyik eltűnt. Az ország délebbi területein viszont nem történtek hasonló szoborrongálási kísérletek. Karnátaka állam fővárosában, Bengaluru-ban a mai napig a város két nevezetes parkjában áll Viktória királynő és VII. Eduárd szobra.[12] Észak-Indiával szemben, délen mélyebb és pozitívabb lenyomatot hagyott a brit kultúra. Északon a brit uralmat zsarnokinak és elnyomónak tartották, délen viszont egy védőhálóként fogták fel, ami éppen az északi hindu nacionalistáktól védte meg őket.[13]
Ez a megosztottság a mai napig jelen van Indiában, nem csak a gyarmati emlékezetpolitikában, de a mindennapi, a kulturális és a vallási életben is. A Brit Birodalom hiába egyesítette sikeresen India különböző tartományait, a belső problémákkal, konfliktusokkal egyszerűen nem foglalkoztak. Az emlékezetpolitikában jelenlévő ellentétek elsimulása így várat magára.
Lakházi Ákos
Lábjegyzetek:
[1] Trevor Royle: The Last days of the Raj, Penguin Books, London, 1989. 274. o.
[2] Paul M. McGarr: ’The Viceroys are Disappearing from the Roundabouts in Delhi’: British symbols of power in post-colonial India in Modern Asian Studies 49, Cambridge University Press 2015. 788. o.
[3] Mary Ann Steggles: Statues of the Raj, British Association for Cemeteries in South Asia, London, 2000. 1. o.
[4] Uo. 23. o.
[5] McGarr, i. m. 797. o.
[6] Uo. 800. o.
[7] Uo. 812. o.
[8] Uo. 810. o.
[9] Uo. 820. o.
[10] Philip Davies: Splendours of the Raj: British Architecture in India, 1660-1947, Penguin Books, London, 1987. 233-234. o.
[11] McGarr, i. m. 822-823. o.
[12] Steggles, i. m. 24. o.
[13] McGarr, i. m. 826. o.
Irodalomjegyzék:
- Philip Davies: Splendours of the Raj: British Architecture in India, 1660-1947, Penguin Books, London 1987.
- Paul M. McGarr: ’The Viceroys are Disappearing from the Roundabouts in Delhi’: British symbols of power in post-colonial India in Modern Asian Studies 49, Cambridge University Press, 2015.
- Trevor Royle: The Last days of the Raj, London, Penguin Books, 1989.
- Mary Ann Steggles: Statues of the Raj, British Association for Cemeteries in South Asia, London, 2000.
Képek:
1.kép: V. Görgy király megrongált szobra
Forrás: https://www.telegraphindia.com/india/as-bjp-s-losses-rips-mask-of-development-shiv-sena-raises-mandir-cry/cid/1678653
2. kép: A Delhiben találtható Koronázási Park bejárata
Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Coronation_Park,_Delhi_04.JPG
3. kép: Viktória királynő szobra a bengalurui Cubbon Parkban
Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Statue_of_Queen_Victoria_in_Bangalore.jpg
