Josip Broz Tito iránt a mai napig erős érzelmekkel fordulnak a délszláv államok lakói. Személyi kultuszának maradványai még a XXI. században is jelen vannak a balkáni társadalmakban. Jugoszlávia felszabadítója, a nácikat kiűző partizánvezér, az ország politikájába a „harmadik utat” elhozó politikus iránti nosztalgikus érzelmekre ma csak Titostalgia néven utalnak. De pontosan miben is mutatkozik meg Tito emlékezete?
Tito szobra szülőháza kertjében
Tito 1892-ben született Kumrovecben, az Osztrák–Magyar Monarchiában (ma Horvátország). Az I. világháborúban besorozták a monarchia hadseregébe, szolgálat közben orosz hadifogságba esett. 1917-ben Oroszországban csatlakozott egy bolsevik csoporthoz, a háborút követően azonban hazatért, immár egy új államalakulatba. 1918-ban ugyanis létrejött a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, amely 1929-ben vált hivatalosan Jugoszláv Királysággá. Az új állam a szerb uralkodói család, a Karađorđević-dinasztia uralma alá került. Ismertségét a II. világháború alatti jugoszláv partizán csoportok vezetésének köszönhette. A II. világháborút követően a monarchia intézményét és a regnáló dinasztiát is felváltották a Tito által vezette kommunisták. Az országon belüli etnikai feszültségek enyhítése érdekében Tito időszaka alatt a „testvériség és egység” mottójának megfelelően a nemzeti jelképek közterületen, valamint lakóházak erkélyein való kiállítása, vagy a világháború alatti háborús bűnök felhánytorgatása tabuvá vált.
1943 és 1953 között Tito a miniszterelnöki pozíciót töltötte be, 1953-ban pedig, mint az ország elnöke, életre szóló kinevezésben részesült. Habár meggyőződéses kommunista volt, szembe szállt a szovjet fennhatósággal és az „el nem kötelezett országok mozgalmának” vezetője lett.[1] Ezzel a nyugati országok szimpátiáján túl rengeteg külföldi segélyt is elnyert, mellyel az ország lakóinak életszínvonalát tudták emelni. Halálát követően az ország gazdasága romokban hevert, az etnikai ellenségeskedések pedig felszínre törtek. Az 1980-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy az országban uralkodó belső feszültségek újabb háborúhoz fognak vezetni, melynek végén Jugoszlávia hat különálló államra oszlott fel. A II. világháború és az 1990-es évek közötti időszakot gyakran „Tito Jugoszláviájának” is nevezik.[2] Tito 1980. május 4-én hunyt el, végső nyughelye a belgrádi Virágház mauzóleum.
Josip Broz Tito a jugoszláv állam megtestesítője lett. A kommunista vezetőket övező személyi kultuszt Tito köré is felépítették, alakjának magasztalása pedig évekkel a halálát követően is jelen volt a jugoszláv államokban. Az állami kommunikációban Tito mint egységesítő, megmentő és béketeremtő hős volt jelen. Kultuszának egyik központi eleme volt a Štafeta mladosti (ifjúsági staféta). A pár hetes eseményt először 1945-ben rendezték meg, és május 25-én, Tito születésnapján ért véget, miután egy szimbolikus stafétát az ország összes jelentős városán átvittek a helyi fiatalok, majd a stafétabotot és az ifjúság jókívánságait átadták személyesen Titónak.[3] Az első alkalommal nagyjából 12 ezer fiatal vett részt a váltón, ami 9 ezer kilométeres utat fedett még csak le, 1955-re a résztvevők száma már 1 millió 400 ezerre, a megtett táv pedig 96 ezer kilométerre nőtt. Az esemény presztízsértékét növelte, hogy majdnem minden médium közvetítette, így a rádió és a televízió mellett a helyi és országos lapok is beszámoltak az ifjúsági stafétáról.[4] A váltófutás Tito születésnapjának megünneplése mellett a jugoszláv népek közötti testvériség és egység szimbóluma volt. Ez a hagyomány még évekkel Tito halála után is hivatalos állami szervezéssel folytatódott, egészen 1987-ig.[5]
Tito mauzóleuma, a Virágház
Halálát követően azonban hirtelen fordulat következett be nem csak személye, de a jugoszláv állam történelmének és egységének megítélésével kapcsolatban is. Az egység és testvériség gondolata háttérbe került, ahogyan a különböző nemzeti érzések elkezdtek ébredezni a tagállamokban, az eddigi közös ügyeket és érdekeket hamarosan inkább fojtogatónak és rombolónak találták.[6]
Tito nem csak a jugoszláv politikai élet középpontja volt ekkor, de az emberek hétköznapjaiban is folyamatosan jelen volt. Személyi kultuszának részeként rengeteg utcát, teret neveztek el róla. Az 1990-es évekre és Jugoszlávia felbomlását követően így aligha meglepő módon szinte azonnal átnevezték a legtöbb hozzá kapcsolódó közterületet. Horvátországban és Szerbiában pedig megkezdődött alakjának és az általa képviselt politikai berendezkedésnek a negatív fényben való feltüntetése. A jugoszláv államot és a kommunista rendszert nyíltan károsnak titulálták.[7]
Tito és sokáig nagy becsben tartott sírhelye is feledésbe merült. Abban a háborús és nacionalista légkörben, melyben Jugoszlávia felbomlott, Tito hősiessége és egységbe kovácsoló ereje is megkérdőjeleződött. 1991. május 4-én Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt vezetője Titót a legnagyobb ellenségnek és a szerb emberek kártevőjének nevezte, továbbá javasolta, hogy holttestét szállítsák át Kumrovecbe, Tito szülőfalvába. Ezt a javaslatát végül elvetették, de a Virágház rövidesen elhagyatottá vált. A mauzóleum kérdése azonban már az 1980-as években előtérbe került, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia azzal az ötlettel állt elő, hogy alakítsák a létesítményt a tudományok és a technológia múzeumává, majd később felmerült, hogy a személyi kultusznak, mint nemzetközi jelenségnek dedikálják a Virágházat. Az 1996-ban meghozott kormányzati döntés értelmében végül Jugoszlávia Múzeuma néven alapították meg az új intézményt, mely Jugoszlávia történelmét mutatja be a látogatóknak.[8]
Tito nevét szinte mindegyik utódállam megpróbálta eltüntetni a közösségi terekből. A koszovói Prizren erőd felett sokáig egy izzólámpákból épített TITO felirat világította be a várost éjszakánként, napjainkra azonban karbantartás hiányában teljesen tönkrement. Horvátország Isztria tartományában, Raša és Barban városai között húzódó hegyen a helyiek kövekből rakták ki Tito nevét, amely kilométerekről látszott, ezt az emlékművet az 1990-es években többször elpusztították, de végül mindig helyreállították.
Mindezek ellenére szinte mindegyik utódállamban találhatóak olyan városok, amelyek a mai napig megőrizték Tito nevét valamilyen formában. Szlovéniában többek között Velenje, Koper, Postojna és Maribor városaiban viselik utcák a korábbi elnök nevét. Marshall Tito vagy Josip Broz Tito elnevezésű utcák, terek és parkok találhatóak Montenegróban Podgorica és Rotaje városaiban, Bosznia-Hercegovinában Tuzla és Szarajevó városaiban, Észak-Macedóniában Skopje városában. Szerbiában leginkább a Vajdaságban, Horvátországban pedig Isztriában találkozhatunk különböző köztereken Tito nevével.[9]
Tito mellszobra Labinban, az egyik első újonnan készített és nyilvánosan felavatott szobra a XXI. században
A személyi kultuszokat építő diktatúrák a városok és utcák átnevezésén túl előszeretettel használták fel az állami vezetőkről készült szobrokat, hogy ezzel is saját ideológiájukhoz igazítsák a városok köztereit. Az utca és park nevekhez hasonlóan a Tito-szobrok is rövid életűnek bizonyultak az 1990-es években, több ezer szimbólumot és szobrot, melyek Jugoszláviára, a kommunizmusra vagy Titóra emlékeztettek eltávolítottak, megrongáltak vagy lebontottak.[10] Az idő múlásával és a politikai légkör változásával azonban több utódállamban is kísérletet tettek egyes Tito-szobrok visszaállítására. Észak-Macedóniában, 2005-ben Branko Crvenkovski, az akkori elnök megpróbálkozott egy bronz Tito mellszobor állításával, a nácik elleni győzelem 60. évfordulójára. Crvenkovski Szkopje központjában kívánta felállítani a szobrot. Az elnök a szobor állítása melletti állásfoglalásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy Tito vezetése alatt szabadultak meg a náci elnyomástól, emellett jelentősen hozzájárult a macedón nemzeti identitás és állam megformálásában. A heves ellenérzéseket kiváltó terv végül 2013. november 29-én ért célba, Szkopje központjában a Josip Broz Tito nevű gimnázium előtt ma is ott áll a szobor, mely pontos másolata az elnök kumroveci otthona előtt található szobrának.[11]
2005-ben, a felszabadulás 60. évfordulóját nem csak Észak-Macedóniában szerették volna megünnepelni egy Tito-szobor avatásával. A horvátországi Labin városában 2005 áprilisában adták át Tito mellszobrát, amely akkor az egyik első új készítésű Tito-szobor volt Jugoszlávia szétesését követően.[12]
A Szkopjéban található emlékmű mintáját adó Tito-szobrot még 1948-ban állították szülőházának udvarán. A szobor régóta a horvát politikai ellentétek középpontjában van, az egyik oldal számára egy olyan emlékezeti helyet jelent, ahol leróhatják tiszteletüket Jugoszlávia történelme előtt, a másik oldal pedig elutasítja és megveti nem csak a XX. századi történelmüket, de Tito személyét is. 2004-ben az ellentétek odáig fajultak, hogy az anti-Tito csoport tagjai robbanószert helyeztek el a szobor talapzata alatt, jelentősen megrongálva így az emlékművet. A szobor megrongálásának híre egész Horvátországot bejárta és óriási figyelmet kapott a médiában, hiszen ismét előtérbe került Tito megítélése, amely lényegében az alábbi két végletet foglalja magába: nemzetük legnagyszerűbb fia és tanára vagy pedig egy mészáros, bűnöző és diktátor.[13]
Az utódállamokban többször megpróbálták felmérni az átlagemberek véleményét korábbi vezetőjükkel kapcsolatban. Jugoszlávia megszűnését követően rengeteg közvélemény-kutatást készítettek, melyek leginkább olyan kérdésekre keresték a választ, hogy kit tartanak az emberek hazájuk legmeghatározóbb alakjának, illetve, hogy pozitív vagy negatív szereplőként tekintenek-e Titóra. Egy Bosznia-Hercegovinában 2000-ben megjelenő közvélemény-kutatásban Titót a résztvevők 59%-a „pozitív történelmi személynek” tekintette. 2004-ben publikálta a horvát Nacional hírmagazin „A legnagyobb horvát” című közvélemény-kutatásának eredményeit. A közel öt hétig tartó felmérésben nagyjából 8000 ember vett részt, a lista tetején a szavazatok 26,4%-ával foglalt helyet Tito, Nikola Tesla 20,7%-al követte. Ugyanebben az évben Szerbia és Montenegróban a DPA Agency News közvélemény-kutatásában azt a kérdést tették fel, hogy Ki az, aki a legtöbbet tette Szerbia jóhíréért az elmúlt 200 évben? A résztvevők 18%-a Titót nevezte meg, a horvát eredményekhez hasonlóan a második helyen itt is Nikola Tesla követte 14,2%-al[14]. 2005-ben Tito halálának 25. évfordulója alkalmából több szlovén médiumban is feltették a kérdést, hogyan értékelik az emberek Tito szerepét országuk történelmében. A ljubljanai székhelyű Delo napilap felmérésében a résztvevők 69%-a, a POP TV szavazásában 75%-a „pozitív személyiségnek” tartotta. A szlovén nemzeti csatorna pedig azt a kérdést tette fel, hogy „Tito bűnös vagy hős volt?”, a szavazatok 65-35%-os megosztásában a hős győzött.[15] A felmérések eredményei jól tükrözik, hogy az átlagemberek merőben más képet őriztek meg Titóról, mint a politikai vezetés.
A Tito halálát rövidesen követő délszláv háborúk nagy szerepet játszottak abban, hogy az utódállamok állampolgárai nagyobb hálával és elismeréssel tekintenek vissza a Tito alatti békeidőkre. Tito alakja mellett a jugoszláv állam és annak felbomlásának megítélése is igen eltérő a balkáni társadalmakban. A Gallup nemzetközi elemző és tanácsadó szervezet 2016-ban végzett egy átfogó kutatást az utódállamokban (Szlovéniában 2014-ben), ahol arra voltak kíváncsiak, hogy az egyes országok lakói mennyire tartják károsnak vagy éppen előnyösnek Jugoszlávia felbomlását. A felmérés országokra lebontva az alábbi eredményeket hozta:
A szerbeknél az elégedetlenség mögött óriási szerepet játszik, hogy nemzetük Jugoszlávia megszűnését követően elvesztette vezető szerepét a térségben. A felmérés azonban rámutat arra a tényre, hogy azon országok lakói, melyek azóta az Európai Unió tagjai lettek (Horvátország és Szlovénia) sokkal inkább a nemzetük javára történő eseményként gondolnak a föderáció felbomlására, míg Koszovó lakói saját, azóta elért nemzeti függetlenségüket aligha érhették volna el korábban, így érthető, hogy pozitív fényben tekintenek a jugoszláv állam megszűnésére.[16]
Bár a XXI. század első felében tanúi lehettünk újabb és újabb Tito-szobrok felavatásának, Jugoszlávia első emberének személyi és politikai megítélése nemhogy utódállamonként, de az országokon belüli tartományokban is megosztó. Ugyan az utóbbi évtizedek politikai változásai során ismételten előtérbe került a jugoszláv állam emlékezetpolitikája, a Tito alakja körüli nézeteltérések megoldása még valószínűleg évekig, ha nem évtizedekig el fog húzódni.
Lakházi Ákos
Lábjegyzetek:
[1] Részletesebben lásd Dudás Bertalan: A harmadik világ – A harmadik Tömb? xxszazadintezet.hu, 2022. március 4. https://www.xxszazadintezet.hu/a-harmadik-vilag-a-harmadik-tomb/
[2] Tamara Pavasovic Trost: The Image of Josip Broz Tito in Post-Yugoslavia: Between National and Local Memory in Ruler Personality Cults from Empires to Nation-States and Beyond – Symbolic Patterns and Interactional Dynamics szerk: Kirill Postoutenko, Darin Stephanov, Routledge, 2020. 146. o.
[3] Monika Palmberger: How Generations Remember – Conflicting Histories and Shared Memories in Post-War Bosnia and Herzegovina, Palgrave Macmillan, 2016. 56. o.
[4] A. Sajti Enikő: Tito megmondja, mit gondol a nép – a Tito-kultusz kialakulása és funkciója in Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról, szerk: Gyarmati György, Pihurik Judit, Kronosz Kiadó, 2018. 223. o.
[5] Monika Palmberger: i.m. 56. o.
[6] Lada Stevanović: Josip Broz Tito: Hero of the Nation or Traitor in Traditiones, 45/1, (2016) 110-111. o.
[7] Nevena Škrbić Alempijević, Sanja Potkonjak: The Titoaffect Tracing Objects and Memories of Socialism in Postsocialist Croatia, in Sensitive Objects: Affect and Material Culture szerk: Jonas Frykman, Maja Povrzanović Frykman, Kriterium, 2016. 109. o.
[8] Lada Stevanovic: i.m. 110-111. o.
[9] Mitja Velikonja: Titostalgia – A Study of Nostalgia for Josip Broz, Peace Institute, 2008. 74. o.
[10] Uo. 75. o.
[11] Ines Crvenkovska Risteska: Tito returns to Skopje: The Forgotten Memories of Josip Broz in EthnoAnthropoZoom/ЕтноАнтропоЗум, 20, (2020) 103. o.
[12] Mitja Velikonja: i.m. 75-76. o.
[13] Marijana Belaj: ’I’m not religious, but Tito is a God’: Tito, Kumrovec, and the New Pilgrims in Shrines and Pilgrimage in The Modern World: New Itineraries into the Sacred szerk.: Peter Jan Margry, Amsterdam University Press, 2008. 79. o.
[14]Mitja Velikonja: i.m. 90. o.
[15] Uo. 92. o.
[16]Elizabeth Keating, Zacc Ritter: Many in Balkans Still See More Harm From Yugoslavia Breakup. Gallup World Poll. (2016)
Felhasznált irodalom:
Sajti Enikő: Tito megmondja, mit gondol a nép – a Tito-kultusz kialakulása és funkciója in Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról, szerk: Gyarmati György, Pihurik Judit, Kronosz Kiadó, 213-226. o., 2018.
Marijana Belaj: ’I’m not religious, but Tito is a God’: Tito, Kumrovec, and the New Pilgrims in Shrines and Pilgrimage in The Modern World: New Itineraries into the Sacred szerk.: Peter Jan Margry, Amsterdam University Press, 71-94. o., 2008.
Dudás Bertalan: A harmadik világ – A harmadik tömb? XX. Század Intézet, 2022. március 4. https://www.xxszazadintezet.hu/a-harmadik-vilag-a-harmadik-tomb/
Elizabeth Keating, Zacc Ritter: Many in Balkans Still See More Harm From Yugoslavia Breakup. Gallup World Poll. (2016)
Monika Palmberger: How Generations Remember – Conflicting Histories and Shared Memories in Post-War Bosnia and Herzegovina, Palgrave Macmillan, 2016.
Ines Crvenkovska Risteska: Tito returns to Skopje: The Forgotten Memories of Josip Broz in EthnoAnthropoZoom/ЕтноАнтропоЗум, 20, 93-129. o. (2020)
Nevena Škrbić Alempijević, Sanja Potkonjak: The Titoaffect: Tracing Objects and Memories of Socialism in Postsocialist Croatia in Sensitive Objects: Affect and Material Culture szerk: Jonas Frykman, Maja Povrzanović Frykman, Kriterium, 107-123. o., 2016.
Lada Stevanović: Josip Broz Tito: Hero of the Nation or Traitor in Traditiones, 45/1, 105-116. o. (2016)
Tamara Pavasovic Trost: The Image of Josip Broz Tito in Post-Yugoslavia: Between National and Local Memory in Ruler Personality Cults from Empires to Nation-States and Beyond – Symbolic Patterns and Interactional Dynamics szerk: Kirill Postoutenko, Darin Stephanov, Routledge, 143-162. o., 2020.
Mitja Velikonja: Titostalgia – A Study of Nostalgia for Josip Broz, Peace Institute, 2008.
Képek:
1. kép: Tito szobra szülőháza kertjében
Kép forrása: Wikimédia https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Titov_spomenik.jpg
2. kép: Tito mauzóleuma, a Virágház
Kép forrása: Wikimédia https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Unutrasnjost_Kuce_cveca.jpg
3. kép: Tito mellszobra Labinban, az egyik első újonnan készített és nyilvánosan felavatott szobra a XXI. században
Kép forrása: Wikimédia https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Spomenik_J.B._Tito,_Labin_152321.jpg
